Evangélikus Egyház és Iskola 1903.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Az 1848-i XX. t.-cz.
Huszonegy edik évfolya m 44. szám. Orosháza, 1903. okt 29-én EVAJFC. EBÍHÁZ ÉS ISKOLÏ Előfizetés dija : Egész évre . IJSkor. Fél évre. . . e , Negyedévre . 3 „ Rgy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő: VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő: HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . lO kor. Fél oldal ... ® . Negyed oldal . , Nyolczad oldal . » . Deák Ferencz és az 1848. évi XX. t.-c. Talán nem lesz egészen időszerűtlen, ha egykét szót ejtünk a „haza bölcsének- Deák Ferencnek az 1848. évi XX. törvénycikkel szemben kifejezett állásfoglalásáról. Az a nagy ünnepség, melyre az egész ország már hetek óta mintegy „Vorschrift" szerint készült s a mely néhány nappal ezelőtt oly „vegyes érzelmekkel" folyt le nemcsak a vidéken, de magában a fővárosban is, •épen nagyon is aktualissá teszi tárgyunkat, sót egyenesen felhiv, hogy, a midőn az összes lapok, vonal felett ós vonal alatt Deák Ferencről tárgyalnak érdeme szerint, szóljunk mi is róla a mi lapjainkban s meghajtsuk előtte a kegyeletnek zászlaját. Előre bocsátom azt, hogy nem Deáknak politikája az, a mi arra késztet, hogy emlékezetéről kegyelettel szóljak. Politikájának elbírálása nem tartozik ide s erról dics-hymnusokat zengeni a sok „Vorschrift" dacára sem tudnék, még akkor sem, ha valami nagyon lelkesedném is érte. Mert valóban satyrikus is az, a mikor a különféle hivatalos testületek kiküldöttjei hozsánnát zengenek az 1867-es politikának, a mely ép e napokban van csődben s még el is akarják hitetni a világgal, hogy az ünneplésben csakugyan szivszerint vesznek részt. Valóban gonosz az idők járása s szinte fájó az a tragikomikus helyzet, a melybe a 67-es alap hivei most jutottak, a midőn már csak politikai reputációjuk érdekében is, dicshymnust kénytelenek zengeni annak,' a szerintük „örök eszmény"-nek, a mely ép napjainkban van vógvonaglásban. Értem itt a Deák-politikáját, a mely most végvonaglik, haldoklik, de a melynek ép a napokban mégis .öröklétet* jósolnak, hozsánnát zengenek, mert véletlenül ép erre az időre esett a haza bölcsének 100-ik születésnapja. Difficile est satyram non seribere I No de a politika minket e helyütt nem érdekel s tőle most annyira távol állunk, hogy Deák Ferencről az ő politikája dacára is, ezúttal elismeréssel szólunk s előtte, emléke előtt, meghajtjuk a kegyeletnek zászlaját. Deák Ferenc, tekintve az egyes vallásfelekezetekkel szemben tanúsított magatartását, eljárását, feltétlenül elismerést érdemel. Türelmes, méltányos volt. Vallási fanatismus, felekezeti szűkkeblűség távol állott ferikölt szellemétől. Ezt tanúsítják az 1848. évi XX törvénycikkről mondott szavai is. Mert hogy Deáknak eme fontos s mind e mai napig végrehajtást váró ós már abban az időben is nem egyszer sürgetően felszínre hozott törvényről s a végrehajtás módozatairól is véleményének kellett lenni, az kétséget nem szenved. Meg is volt az ő saját — s mondjuk ki — igen helyes nézete, a melynek nem egyszer leplezetlenül kifejezést is adott. Egy alkalommal „a vallás dolgában hozott 1848. évi XX. törvénycikkről" szólván, többek között a következőket mondotta: Én a vallás dolgában 1848. évben hozott XX. törvénycikk 2-ik szakaszát, mely „a hazában törvényesen bevett minden vallásfelekezetekre nézve különbség nélkül tökéletes egyenlőséget és viszonosságot állapit meg, kétfélekópen tudom értelmezni s az életbe átültetve látni, a mint hogy az egyenlőség és a viszonosság is k ó t f ó 1 e k ó p állhat fent. Vagy úgy, hogy minden vallásfelekezet egyenlőképen kap az álladalouitól anyagi segélyt, vagy úgy, hog y egyik sem kap semmit sem. Mert ez is egyenlőség. Miután azonban, — folytatja Deák jelzett beszédében — ez utóbbi mód már ab ovo ki van zárva, mert a római katho-
