Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Varga Márton. Valami énekügyünkhöz

Mert ha most bajainkat nem tárjuk fel a magok teljes képében, már késő lehetne : akkor állani már elő követeléseinkkel, a mikor azokat már for mulaziuk és esetleg be is nyújtottuk már az állam hatalomnál. A jelszó az legyen : m i n d e n szükségletet feltüntetni. Az embernek igazán elszorul a szive, ha tudja, hogy egy olyan nagy egyházmegyében, mint a nyitrai: ezren meg ezren vannak lelki gondozás nélkül, mert nincsenek szervezve másodlelkószi hivatalok.*) Ha csakugyan kiderül, hogy az egyes egyházak képtelenek saját erejükből ilyen állásokat szervezni: akkor jogszerint igénybe veendő az államsegély ebben az esetben is. Bizzunk abban, hogy a most folyó munkálatoknál az igazi szükség szempontja is tekintetbe fog vétetni. A jó Isten adja, hogy közegyházunk javára: a most folyó előkészitő munkálatok a bizottságok részéről a legjobban legyenek végezve. SCHULPE ALFONZ egyházfelügyelö. Valami énekügyünkhöz.**) Hullám hullámot ver, gondolat gondolatot támaszt, érzelem érzelmet ébreszt. Napom java részét a kicsinyek gyülekezete foglalja le az iskolában, munkaidőm többi részét a felnőttek gyülekezetének kell szentelnem, mely ha nem is korban, de számban szintén kicsi bár, mégis ad mindig tennivalót a szellemiekben, az anyagiakban, a nagy területen szótszórt hivek öszszetartásával. Városon a társaság is követelőbb. Családi összeköttetések is igénybe veszik az embert. Nem sok idő jut a szerzett tapasztalatok, a támadt gondolatok és keletkezett érzelmek közzétételére. Csak futólagosan vethetem papirra P au 1 i k testvér cikkének rám gyakorolt hatását. (I *) Teljesen egyetértünk a cikkíróval abban, hogy a közös bizottság munkálataiban minden egyes egyházközség terhei figyelembe vétessenek. A nem szervezett, de cikkező •zerint szervezendő másodlelkószi állásokra vonatkozólag jegyezzük meg azt, hogy hiszen zsinati törvényeink gondoskodnak, — úgy a hogy — arról, hogy a „cura pastoralis* nagyobb egyházközségeinkben és szórványainkban gyakoroltassák ; de •hhez nem épen másodlelkészi állásokra van szükségünk. Szerk. **) E cikket már régebben kaptuk. Előbb érkezett hasontárgyúak mellett annak idején elmaradt. Talán nem lesz érdektelen olvasóink figyelmét a felette fontos tárgyra újból xeá irányítani. Szerk. XX. óvf. 12 sz.) Kötelezve, érzem erre magamat belsőmben. Hátha vele ón is lendíthetek valamit, a lelkem mélyén szeretve dédelgetett ügyön Okvetlenül szükséges énekeink újjáalkotásar.. Lehetséges is a legüdvösebben. Enekeskönyveink kitűnő anyagot tarialmaznak. Nem is maradhattak volna másként érvényben oly sokáig a gyarló, mondhatni leggyarlóbb alak mellett. Valóságos termés arany belső foglalatok, meghintve köszörűletlen gyémántokkal és egyéb drága kövekkel. „Maradj velünk, mi Krisztusunk." „Légy csendes szívvel ós bókével * A megbecsülhetlen anyagot tel kell dolgozni I Énekeinket énekekké kell tenni f Ne legyenek azok versbe szedett könyörgések 1 Igy nevezte őket egy, bizonyára más felekezeiű, s igy elfogulatlanul ítélő hírlapíró, midőn Budapesten egy alkalmi evangelikus. istentiszteletről számolt be újságjának, jelezve, hogy a szent beszéd után mit zengett a gyülekezet. A könyörgő hangulat az imádságok fótartalma, bár az énektől sem idegen. Népdalainkban is vannak szép felfohászkodások. Mégis az énekekben egyéb lelkiállapotok nyerjenek nagyobbmérvü nyilvánulást : hála, bizalom, öröm, bánat, magasztalás, töredelem, reménység, megnyugvás és nein örökös esdeklés. Litánia Ora pro nobis. En úgy találom, hogy különösen magasztaló énekeink vannak csekély számmal vagy legalább nem jelentékenyek a keresztyénség magasztos eszméihez, üdvtényeihez mérten. Fel kell ölelni a régi eredeti énekszövegeket ! Nevetséges is, bántó is, hogy jelzünk énekeskönyvünkben énekhangokat, de eredeti, velők született énekszövegeiket kitagadjuk, elkergetjük, mint valami gyermekfosztogató asszony. Ezt csak ott kell tenni, hol a szép köntösben nem testünkből és vérünkből való lelkes gyermeket találunk, hanem fából vagy kőből íaragott képet vagy papiralakot, me lyet nem vesz be természetünk. Dallamaink vannak gyönyörűségesek. Hogy mindig egyet nyaggatunk, magunkban a hiba 1 Itt ott a kántori kenyelem árt sokat. Könnyebb a járt út. Elemi es középiskolai vallásoktatásunk, még inkább egyházias nevelésünk családban, intézetekben fogyatékos. A hittanintézeteken az éneklést majd teljesen elhanyagolják, legalább az én időmben. A mit a falusi iskolában tanultam, azt az evangelikus gimnáziumban rendre mind etfelejtettem A theologián csaknem epenséggel semmit sem sajátítottam el Mig Németországból haza nem kerültem, alig tudtam egyházi éneket. Káplán koromban ismerkedtem meg az agyoncsepeltekkel is ós néhány új régivel, melyek kedvet csináltak mélyebbérdeklődésre Most ha valami jellegzetesebb ünnepi vagy másnemű énekre akarom tanítani gyeimekeimet, úgy kell azt kibongesznem Nagy Lajos hangjegyeiből. Nagy gát, hogy nem zeneértő, csak zeneérző vagyok. Még a tót, német és magyar evang. ós. református énekesek berkeit felkutatni sem elegendő.