Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - III. Ünnepélyek, gyűlések stb. - Pestmegye

lelték fel diszes új templomát lélekemelő ünnepségek között. Az egész Biharvármegyében, mely igazán egy kis ország számba megy, egyetlen evang. gyülekezet a nagyváradi. Maga az egyház alig 100 éves s eleinte az Ér-olasziban német telepesek által 1751-ben alapított ev. egyháznak volt filiája, Nagyvárad városának rohamos emel kedésével azonban, maga az ev. filia is számban, erkölcsi súlyban emelkedik, úgy, hogy a szétszórt csontok megmozdulnak, tömörülnek. Eleinte magánházaknál gyűlnek össze a hivek lelkük épülésére s egy közüllök olvas a postillából. 1784ben pedig a várparancsnok Rath György hitbuzgó neje báró P o d m a n i c z k y Johanna gyűjti össze a nagyváradi lutheránusokat a vár egy nagy termtben, hol is már a sváb (Ér) olaszi ev. lelkész szolgálatával élnek. A parancsnok s áldott lelkű nejének távoztával aztán újból magán há zaknál dicsérik az Istent. Ezen, a különben ős keresztyéni, de azért sok nehézséggel járó istenitisztelet tartáson segitendó : 1808-ban Fid y István ez a nagyműveltségű vaskereskedő, később városbíró — mint az egyház kurátora, nagy buzgósággal összegyűjt helyben és más egyházak, városokban annyit, hogy a mostani egyháztelket, a káplalan, mint füldesúr, minden tiltakozása, erőszakoskodása dacára, megveszi oratóriumnak és iskolának; a telek birtokába azonban csak 1811ben helyeztetik. Az első szobát azonnal átalakítják s 1811 május 31-én megtartják első istentiszteletüket, úrvacsora osztással együtt. Ez időtől azután folyton emelkedik erkölcsi súlyban, gyarapodik lélek-számban a gyülekezet. Fidy most már azon buzgólkodik, hogy imaházat építtessen a telken s anyásithassa az egyházat. Isten megsegíti ót mindkettőhöz. Még 1811 július 29-en leteszik nagy ünnepségek között az imaház alapkövét, 1812 ben pedig kiviszi, hogy Nagyvárad elszakad sváb (Er) ólaszitól s anyaegyházzá leszen. Első lelkésze Greskovics József volt, ki a legelső rendes istentiszteletet 1813 június 13-án tartja az imaházban, mely naptól fogva, egész 1902 április 13-ig, az épités megkezdése előtt az utolsó istentiszteletig, folyton e helyen dicséri, előbb német ós magyar, majd most már csak magyar nyelven Istenét a gyüle kezet. Sváb (Ér) olaszira Nagyvárad anyásitása azonban végzetes volt, mert ezidótóí erős hanyatlásnak indult, a mit aztán a sokféle belzavarok csak még inkább előmozdítanak, úgy, hogy 1855ben mindenestül beleolvadt a reform, egyházba, egyedül hagyva biharban a lutheri igazságok bástyájául Nagyváradot. S valóban bástyája is volt s az még ma is ezen igazságoknak a nagyváradi egyház, mert sok nehéz időn megpróbáltatáson ment keresztül, sok belviszály dúlt falai között •— de ezen igazságoktól eltérni, avagy a hatalmas ref. egyházba beleolvadni, soha még gondolata sem volt. Sót ezen igazságokhoz való ragaszkodását külsőleg is kifejezésre akarta juttatni, midón már első időkben, de különösen a boldogemlékű Rimler Károly lelkészkedése alatt a 60-as és 70-es években templom építésre gondolnak a hivek s gyűjtögetik a filléreket, hogy ha ók nem, de az utódok minél hamarább gyönyörködhessenek Sión falainak emelkedésében. De hát nálunk, hol mindenben csak önerőnkre vagyunk utalva, bizony nehezen, lassan megy az ilyen nagy dolog létesítése, nehezen, de azért mégis csak ment, sőt a város fejlődésével egyházunk is, a statisztika szerint legnagyobb száza« lékban fejlődve a templom épitésenek vágya mind élénkebb és élénkebb lett. Határozottabb formát ezen vágy 1895-ben nyer, midőn Hegedűs Géza indítványára megalakul a templomépitő bizottság, mely azonban tényleges működését csak Materny Imre lelkészkedése alatt 1900-ban kezdheti meg. Mindenekelőtt hozzálát a gyűjtéshez s az elődök által már egyberakosgatott 30,000 koronához rövidesen szintén 30,000 koronát gyűjt. Megkészítteti a templom tervet Petz Samu műegyetemi tanárral s hozzálát 1902 április 16-án a korai góth stylban, három toronnyal, kő és keramit fallal, valódi bolthajtással mintegy 600 hívót befogadó templom terv, ifj Bimanóczy Kálmán helybeli építész általi megvalósításához. Több mint egy esztendei építkezés után, mely alatt a hivek oly sok tanújelét adták hithűségük ós áldozatkészségüknek, most szentháromság 4-ik vasárnapján szentelte fel azt Zelenka Pál tiszakerületi püspök, Materny Lajos tiszavidóki főesperes, Bortnyik György alesperes, Geduly Henrik nyíregyházi, Frint Lajos aradi s M at e r n y Imre helyi lelkész segédkezóse mellett. Már kora reggei a helyi és vidéki hivek nagy serege foglalta el a templom előtti diszes térséget. Megjelentek aztán a különféle hatóságok : a megye, a város, a ref. egyház ós egyházmegye, a katonaság, az ipartestület stb képviseletében. Pont 9 órakor a püspök vezetése alatt a lelkészek a bibliát s a szent edényeket vive, a templom ajtó alá mentek, hol a gyülekezet s a dalárda „Ha Krisztus maga oltalma anyaszentegyházának l

u c. éneket énekelte, r^rre a felügyelő 0 s z t e r 1 a m Armin átvette az építésztől a templomkulcsot s átadta szép, lelkes szavak kíséretében a püspöknek, ki egy zsoltár-idézet kíséretében kinyitotta a templom főajtaját s bevezette abba a gyülekezetet. A papság elhelyezve az oltáron a szentedónyeket az oltár körül foglalt állást, maga a püspök az oltár előtt maradva intonálta a : Jövel Szentlélek Úristen-t, mely ősi ének elhangzása után megtartotta templomszentelő beszédét; remek, gondolatdús. igazán