Evangélikus Egyház és Iskola 1903.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Petrovics Soma. Utasítások
önállóan próbáljon foglalkozni előzetes olvasmány alapján. Kifejtettem okát, miért osztom ketté az első alapvizsgái s miért tartom rossznak az eddigi vizsgálati rendszeri. De hát a siketnek hiába beszélünk s a ki a szenvedély paripájára ülve csupa gonosz indulattal ártani akar, az természetesen összezagyvál mindent I Hogy a colloquium folytatása a félszeg gimnáziális oktatásnak, az új dolog előttem s ha Stromp igy colloquáltat, akkor vessen magára, annak ő maga al oka és nem a rendszer. A szemináriumok szintén megvannak eddigi tanrendünkben, sőt Stromp egyenesen s büszkén hivatkozik is arra, hogy ók mikép tartják meg s mégis elitéli, miért?! 'lát itt valóban megáll az embernek az esze s álmólkodásában nem tudja, hogy micsoda jelenséggel áll szemben 1 A bizottságnak lesz módjában e felett határozni s megállapitaui a coüoquiumok es szeminá riumok számát; de annyit tudok, hogy azok szükségszerűségét Strompot kivéve senki sem fogja kétségbe vonni. Számukat felemelheti vagy leszállíthatja tetszése szerint, ez mellékes dolog ; de fő az, hogy a professorok ne tekintsék a theologiára felkerülő ifjút csupán hallgató szerepre predestinált médiumnak, hanem foglalkozzék vele előadási óráin kivül a szemináriumokban s akkor meggyőződik azok áldásos voltáról. S ón úgy tudom, hogy a javaslatban sehol sincs kitéve az, hogy minden tanulónak minden szemináriumban Írásbeli dolgozatot kell csinálnia s mindenkinek minden szemináriumban önálló kutatásokat végeznie. Ez nekem sem törekvésem s ha Stromp ilyet belemagyaráz a szövegbe, azt az ő fantasztikus exegesisének tulajdonítsa, de sem a javaslatra, sem pedig reám ne fogja. Különben figyelmébe ajánlom Strompnak, hogy mit irtam én a szemináriumokról s azok kezeléséről hivatkozott cikkemben s akkor meggyőződhetik, ha ugyan akar, állításainak teljesen alaptalan voltáról s kedveskedéseinek helytelen alkalmazásáról. (Folyt, köv.) Utasítások . . . m. (Folytatás ós régé-) A 101. pont alatt a lelkésznek adott amaz utasitásnál, hogy a reversalist adó fiú atyja rendszerint bizalmi állást az egyháznál nem foglalhat el, felkiált cikkező: mily circumspectus" kifejezés az a .rendszerint." Vájjon mit értsen belőle a a lelkész? Semmi egyebet, mint a mit más szóval igy fejezünk ki: nincsen szabály, eset, kivétel 1 nélkül 1 Nézzük csak egy példán. Egy presbyter-apának fia nem tud ellentállam a kisértetnek, reversalist ad. Az apa mindent elkövetett, hogy ót e lépéstől visszatartsa; kór, fenyeget, meg is hasonlik fiával e miatt . . , Mit gondol cikkező? Rászolgált-e az illető apa, hogy keserűségét, szégyenkezését fia cselekedete miatt még az egyházi fegyelem is növelje ez esetben ? Ilyen circumspectus kifejezés nálam az a „rendszerint" nem egyszer az Utasításokban. Nem kétféle mértékkel akar mérni, a mit első pillanatra talán látszik, hanem mindig számol az élettel. Hogy az egyháztanáes tagja a reversalist adfc házasfél esketésénél tanuként ne szerepeljen, világosság okáért násznagyként értendő, illetve igjr szövegezendő az Utasítás. Ugyan ezen pont szerint megesketendők lóvén az oly házasok is, kiknek, egyike nem keresztény, igy kiált lel cikkező: Hogyan lehet erre a. lelkészt kötelezni, holott mi csak az Atya, Fiú ósSzentlélek Istenre esküszünk, mert csak ó az egy igaz Isten. Az ezzel ellenkező alkalmazkodás hitbeli jellemtelenség ; erre pedig csak nem utasítható a lelkész ? Engedjen meg, hogy a hitbeli jellemtelenséget, mely szerinte ez alkalmazkodással beállana^, eloszlatni megkísértsem A feladat nem is nehéz. Ezer és ezer esetben, tudjuk, tisztviselőkké lesznek egyházunk tagjai országszerte; községi állásokba emeli őket a kö/.bizalom. Tudja e cikkező,, hogy ezek egytől-egyig esküt tesznek, ám egyetlenegy esetben sem az Atya, Fiú és Szentlélek; Istenre, — egyszerűen azon okból, mert a polgári törvénykönyv eskü-mintájában csak az egy élő Istenre kötelezés áll. Mit gondol cikkező hitbeli jellemtelenség elkövetését conteplálta e, követeli-e ez eljárással a polgári törvény? Hitbelijellemtelenséget követteke el azok, a kik tényleg igy esküdtek ? Hitbeli jellemtelenséget követtem-e el nem egyszer magam is, a mikor a közéletben polgártársaira által egyikmásik Ítélkező bizottság tagjává választatva, a fenti kivételes esetekre szánt, az Utasításokba a polgári törvénykönyvből átvett eskü-minta szerint az esküt letettem? Sokan, a legtöbben itta vidéken megőszülünk, le is tesszük fáradtan a pásztorbotot, a nélkül, hogy csak egyszer is előállott volna az eset^ hogy keresztény ós zsidó vegyes házaspárt eskessünk. De ha mégis előáll — főleg nagy városokban — a kivételes eset : nem kívánatos e, nem lehetséges-e az egyöntetű gyakorlat az Utasításokban conteplált eljárás mellett.
