Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Krupecz István. Egy pár időszerű szó az ev. belmissióról és a cura pastorálisról

pozsonyi ev. esperességnek, mikor a belmissziót minden egyház sajátos ügyének mondja. De, — ha már most az egyes egyház vagy • annak lelkésze semmit sem vagy nagyon, keveset tesznek, mondjuk : tehetnek e lelki ügyekért, már ' bármilyen okból : nem értés, vagy közömbösségből vagy más munka miait stb. az itt mindegy*) s igy a belmisszió meg a eura pastorális fontos kötelessége teljesítésében nagyon hátra vannak, — akkor, ez esetben, ugyebár, jó, ha nyernek indítást, szükséges — azt hiszem — elfogadniok akár utasítást is, akkor üdvös munkát végezhet az a rettegett „utazó prédikátor," sőt talán az a „futkározó atyafi" is okkal-móddal, akkor jó, hasznos lehet a belmisszió egylet, akkor kell szem elé jó példa, intés, buzdítás, segítség, — szóval szükség van s lehet kívülről való hatásra. Csakhogy, — s ez az érem másik oldala — ne legyen e hatás feltolás, erőszakolt s erőszakos; jöjjön magától: az utazó prédikátor is hívatlanul be ne állítson; jöjjön, ha hivják : szükséges azonban, hogy „egyen gettessék az útja" szeretettel, bizalommal, tisztességgel, belátással ós óhajtással. íme a belmissziói egylet vagy egyletek szervezése szükségességének megokolása I E megokolásban vélem én feltárni azt az igazságot, mely igazán, lelkileg s keresztyénileg szabadokká tesz, tehet s tegyen is bennünket 1 Ám azouban, ha megengedjük is, hogy a beimisszió-egylet szervezendő, — azért nem kell a szervezéssel sietni nagyon. No, késni sem kell sokáig. Érjen meg az eszme. S erős lehet a remény, hogy meg is érik. Miért? Azért, mert közmeggyő zódés lehet az, magokból a vitákból mentett s köztapasztalaton alapuló közmeggyőződés, hogy a belmisszió s vele kapcsolatosan a lelki gondozás *) Itt szükségesnek; tartora legalább megemlíteni, hogy kivánatos volna épen a belmisszió s lelki gondozás intensivebb felkarolása érdekében, hogy a lelkészek lehetőleg felszabadulhassanak a reájok nyomasztóan nehezedő s idejöket és erejöket igénybevevő gazdasági gond >k alól, mert az nem elfogadható álláspont ma már, hogy a pap mindenhez értsen legyen ne csak jó pap, jó lelkipásztor, de orvos, bíró, gyógyszerész, mérnök s hozzá mintagazda. Még a Paraguyban teljhatalommal működött népboldogító .jezsuiták is a kormányzásban betartották a szakrendszert." — Kivánatos volna továbbá, a lelkészi állások betöltésénél oda is hatni, hogy szellemileg is megtalálja minden egyes lelkész a maga helyét mert pld, tudós pap nemcsak mintagazda nem lesz, de talán jó lelki gondozó sem, miután inkább az Íróasztal mellett, mint a népközt tölti idejét s végez jő mnukát; gyakorlati irányú, etös testi szervezetű s a mellett egyszerű észjárású lelkész falura, nép közé való, — mig városban valószínűleg nem állná meg oly jól a helyét. felette fontos és szükséges, s a legintensivebben felkarclandó. Ebben mindnyájan megegyezünk; s ez a fő. Hiszen, ha az egyezés nem volna, én sem nyernék alkalmat beszélni e lelki ügyekről igy möst S ebbe a fenséges harmóniába állandó dissonantiát csak nem vihet be a kivitelben mutatkozó különböző felfogási Mindent meg kell a lehető legjobban oldani, s ily megoldással megelégszik minden normálisan gondolkodó ember. Hát igy aDunk, a szobán forgó kérdéssel m. t. papi értekezlet A prot. szabadság s boldogulás szempontjából állítjuk mindezek után, hogy igazuk lehet azoknak, a kik tiltakoznak a belmissziói egyletek felállítása ellen, de ugyancsak a prot. szabadság s boldogulás szempontjából állítjuk azt is, hogy az egyletek felállíthatok. Ellenmondás ez? Nem! Legfeljebb látszólagos; a megoldás mikéntjót fentebb fejtettük ki. Az egyletek tehát erőszakolás nélkül, a hol azokat kívánják s szükségesek, szervezendók. Magyarázatul még csak annyit, hogy, a mely egyházban akár a lelkivezérek, akár a hivek buzgósága, avagy a két akarat együtt elültette, gondozta s elégségesen öntözte és igy virágzásba hozta a belmisszió s lelkigondozás fáját, — ott nincs szükség egy külön, a kívülről jövő belmisszió egy lati invázióra, ott a behatolás csak káros ellenhatást s zavarokat okozna, az világos dolog. Világos továbbá az is, (s az is magyarázathoz tartozik,) hogy a ki belmissziói egyletet akar; mutassa meg s bizonyítsa be, hogy meg van győződve az egylet szükségességéről, a ki pedig nem akar, bizonyítsa be. hogy egyleti segítés nélkül tudja lendületbe hozni a gyülekezeti életet, még pedig Isten dicsőségére s emberek üdvére a Jézus Krisztus nevében, szellemében a szent Lélek segélyével Megakasztani ; vagy pláne megölni csak búnös szándékot es törekvést szabad, de a belmissziói egyletet nem, még — quod pugnat cum veritate Dei — alkotmányosan eltemetni sem. Hiszen, h a Isten nem akarja a bel missziói egyletet, majd megszünteti azt. S végül áll még az is, hogy a mint lehet a prot. szabadság nevében a belmisszió egylet ellen, úgy lehet ugyancsak a prot. szabadság nevében a belmisszió egylet mellett tisztességesen agitálni. Igy értsük meg egymást jól és 2. lássunk a munkához igazán. Ha meg van a kölcsönös megértés, tisztelet s szere-