Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Utasítások a lelkész kötelességeire nézve, különösen a cura pastorális szempontjából

istentisztelet rendje felett órkö l n ő jogosult és £ köteles. A 36. pont szerint a lelkész az istentisztelet rendjében és a vallásos szertartásokban csak oly változtatást tehet, a melynek szükségét az előbbikelő egyháztagok elismernék, Az istentiszteletnek «és szertartásoknak rendjét a kerület által kiadott 3í£íMi<ia állapítja meg. Az ettől való eltérés nem írend, hanem rendetlenség melylyel szemben trendre térni a lelkész kötelessége. De feltéve, "hogy e rendhez a gyülekezetnek is van hozzászólása. akkor miért csak az .előkelőbb" egyháztagoknak? A 41. pont szerint a lelkész a keresztelést rendszerint a vasárnapi istentiszteletkor végezze. Ht arra törekednénk, hogy a keresztelés a gyü« t ^ezet jelenlétében, kellő ünnepélyességgel történjék, akkor helyes ezen utasítás De a keresztelés nem az istentiszteletkor, hanem az istentisztelet után szokott történni. A vasárnapi keresztelés pedig azért nem ajánlatos, mert aztán vasárnap tartván a pasziták is, ezek nagyon népesekké és köte'ességesekké válnak s az ezekhez való készület miatt az illetők még a délelőtti isten tiszteletet is elmulasztják; a vasárnap délutáni fel fordulásról nem is szólva. Nem ártana az emiitett pontnál a keresztszülőkre nézve kissé bővebb utasítást adni. TudJUÍ, hogy a keresztapák csak nagyon ritkán jelennek meg a keresztelésnél ; sőt a keresztanyák Is igen gyakran olyanok által helyettesittetik magukat, a kiknek eszük ágában sincs, hogy a keresztségnél tett keresztszülői fogadalmat komolyan vegyék. E körülmény világos jele annak, hogy népünknek a keresztszülői kötelességekről nincsen fogalma, vagy ha van, e kötelességekkel nem törődik; sót ezen állapot megtűrése azt bizonyítja, hogy az egyház se fektet ezen ősi intézményre semmi sülyt. Ez igy ne maradjon. III. sz. 43. p. szerint a születés egy hét alatt az anyakönyvvezetőnél bejelentendő lévén, a lelkész hasson oda, hogy a gyermek idejében, khetőleg hét napon belül kereszteltessék meg. Ez aztán a keresztelés sürgősségének nagyon küiönös indokolása. Valahogy tudomást ne vegyenek róla a baptisták ! A 46 ik pontnak az a kitétele, hogy azon szülőket, kik gyermeküket megkereszteltetni vonako inak, igyekezzék meggyőzni gondolkozásuk iarthatlanságáról és e mulasztás hátrányairól. Szintén nagyon különösen, gyanúsan hangzik. Egy fc^dó tarthatja a keresztséget esetleg előnyösnek, de mi üdvösnek tartjuk. Ugyanazon pont utasítja a lelkészt, hogy az o^y apa, a ki gyermekét megkereszteltetni vonakodik. az egyháznál bizalmi állást nem tölthet be. Mily egészen máskép hangzik az utasítás azokra cézve, a kik a másik szentséget, az úrvacsorát mellőzik. Erről a 81 -ik pont azt mondja: Az úrvacsora megvetői, gúnyolói egyházi hivatalt nem viselhetnek. Miért nem „mellőzéi"? Valószínűleg azért, merc az egyházi tisztségeket viselők közt sok van, a ki az Ur asztalához soha sem járul, de ezekkel szemben sinc* bátorságunk fellépni. Az egyetemes gyűlés kimondta, hogy azou apák, a kik a pápistáknak adták el gyermekeiket, ezért a bizalmi állásokból ki nem zárhatók. Ebből az következik, hogy azok sem zárhatók ki, a kik gyermekeiket a felekezet nélkülieknek szolgáltatják ki. A javaslatban foglalt utasítással csak egyházi visszonyaink nyomorúságát dokumentálnék. Hassunk oda, hogy a választókban legyen annyi egy háziasság, hogy az oly „megvetők

u-re ne szavazzanak, hogy megválasztatásuk legyen lehetetlen, nem pedig alkalmaztatásuk. S ha megtűrjük a templomkerülő, parázm embereket a presbyteriumokban — pedig megtűrjük — akkor jó lesz az urak bűneivel is hallgatnunk. A 48. pont szerint a lelkész a törvénytelen gyermek atyját soha se tudakolja, âz idézett rendeletnek csak úgy van értelme, hogy mint anyakönyvelő ne tudakolja, illetőleg az anyakönyvbe erre nézve semmit se jegyezzen be. De mint lelkipásztor vájjon miért ne tudakolná, kivált mióta állami használatra szolgáló anyakönyvet nem is vezet. A lelki gondozás szempontjából igen is szükséges ismernie a vétkes apát. Á 49. pont b) alpontja szerint a lelkész, ha más felekezethez tartozó gyermeket keresztelt meg, erről az illető lelkészt értesiteni köteles. Ha viszont a pápista lelkészek ót is értesitik, akkor ám tegye meg. De miután ezt a legtöbb katüolikus pap nem teszi meg, mi se kötelezzük erre lelkészeinket Az 58 pont szerint a halva szülöttek csak a halotti anyakönyvbe vezetendók be. Létezik ugyan ily értelmű rendelet De vájjon miért ne volna az illető szülött a szülöttek anyakönyvébe is bevezetendő ? Már statisztikai szempontból is a bejegyzés látszik helyesebbnek. A 61. pont szerint egyik egyház növendékét sem szabad a lelkésznek a másik egyházba átkonürmálni, sem befogadni. Ha ez van a két prot. egyház egyezségében, akkor az nagyon különös. Hiszen a konfirmáció nem befogadás valamely felekezetbe, hanem megerősítés a hitben s az úrvacsora élvezéséhez való nevelés. S ha a felnőtt református élvezheti az evangélikussal vegyest az úrvacsorát, vájjon miért ne élvezhetné á ref. gyermek ? Ugyanazon pontban azon utasitás foglaltatik, hogy a lelkésznek a konfirmációi oktatásnál nem szabad a másik egyház hitelveit bírálni. Ha ez igy van, akkor valóban külön kell tanítania a reformátusokat. Mert az evangélkus gyermekek előtt azt hiszem nem csak szabad, de kell is a fele-