Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - VIII. Temető - Mikolik Gyula

figyelmet a nyugati bevándorlásra tereli. Elismeri, hogy bölcs intézkedés a „galicziai zsidó, kazár, piszkos és Lultúrképtelen, renyhe, parazita fajzat" bevándorlásának véget vélni, mert ez tényleg veszedelmes, de ép oly, sőt sokkalta veszedelmesebb — minden tekintetben — a katholikus kongregatiók bevándorlása. Maró gúnynjial irja, hogy, midőn a közvéleményt e veszedelemre figyelmeztették, ,.az lett rá a válasz az ultra m on tán táborból, hogy tugdalóznak a zsidók, s hogy micsoda hitvány lélek az, a mely a jólelkű barátokat és kegyes apáczákat együtt meri emlegetni a galicziai toprongyos zsidókkal. Holott a galicziai toprongyos zsidók a nemzetközi pénzhatalmai képviselik, a szegény szerzetesek pedig semmit sem hoznak magukkal, csak keresztényi szeretetet és semmit sem akarnak itt, csak az ifjúságot istenfelelemben nevelni és a be tegeket ápolni." Ez „együgyüségre* méltán kiált fel, hogy a magyar ifjúság nevelése oly szomorú állapotban volna, ha a Franciaországból kikergetett szerzetesrendeknek kell az állam és főváros segítségére sietniök, hogy e^y kis világosság hatoljon szegény gyermekeink sötét elméjebe 1 A hitélet annyira leromlott, hogy a cifra nevú p;ipi társaságoknak kell sietniök a pogány magyarokat újra megtéríteni 1 A mi pedig az erkölcsöket illeti, azok ugyancsak rosszul állhatnak, hogy olyan nagyon siettek közónk a szelid és önzetlen Bou Pas teur-szüzek ! (A híres nancy-i eset 1) Ez „ostoba mesére" csak az a megjegyzésünk, hogy mi ma gyar prot. — sajnos — nagyon jól ismerjük e íekete hadat, ismeri az egész művelt világ, igen jól ismeri — a mint látszik — a magyar zsidóság is. Csak a magyar nemzet zöme nem ismeri még őket, vagy ha igen, tűri mégis óket, tűri, mert hisz a szerzeteket annyira szerető pápának, — a szerzetesek pártfogolásával — kedvét keresni, kegyes, érdemet szerző cselekedet, igaz úgyan, hogy ma-holnap már csak a magyar jár el ekként egyes egyedül ! No de hisz mi különös egy nép vagyunk minden téren, hogyan is követhetnénk mi a túl művelt Franciaország példáját, a Spanyol nemzet jajszava meg nem hat el hozzánk. A pesti zsidó hitközség gazdagságáról s tevékeny egyházi életéről tanúskodnak az alábbi adatok. A 8 millióra menő alapítványokhoz jővén újabban a Lőwy Mór féle 100,000 s a hires Wechselmann féle 3 400,000 korona alapítvány felett rendelkezik. Ennek következteben kénytelen külön ügyosztályt szervezni. Szaporodhatnak is nálok az alapítványok, mikor a választmányi gyűlés elnöke azt jelenti, hogy a mult gyűSés óta 10.085 korona adomány folyt be Ekként könnyen megvalósiihatja ama tervét, hogy a közel jövőben 3—400 szegény néptanítónak állandóan evi 200—400 korona pótiékot ad, s vakok intézetét létesít, melyben 40—50 szegény vak gyermeket óhajt nevelni. Egyébként a pesti hitközség jelenleg 2 árvaházat, 2 kórházat, 1 süketnémák intézetét, 6 nyilvános iskolát és 5 hittani intézetet tart fönn. Hangosan szólanak ez adatok a hithűségről, egyház iránti ragaszkodásról és áldozatkészségről. Minálunk minden erények — mint a sivár jelen bizonyítja — kialvó félben vannak. Nálunk csak a mult fényes, káprázatos, hivatkozunk is rá büszkén és sokszor. Nem fogy ki a multat magasztaló s az ősöket dicsőítő szó ajkinkon — elanynyira, hogy ime el is felejtjük az ó dicső póldájokat kö vetni ! Rédei Károly, ev. lelkész. T EMET 0. Mikolik Gyula, a budapesti ág hitv. ev egyház pénztári ellenőre életének 48-ik évében. 1903. május hó 12-én rövid szenvedés után váratlanul elhunyt. Pályázat. A tót-pelsőczi ág. hitv. ev. anyaegyházban betöltendő a hitoktató segécllelkészi állás, meiylyel szabad lakás és kert használatán kivül évenkint I2l»0 korona készpéuzfizo tés van egybekötve, AZ egyház istentisz teletének nyelve a szláv, az állomás pedig: legkésőbb folyó évi szeptember hó l-én elfoglalandó. Mindazok, a kik ezen állást elnyerni óhajtják, szíveskedjenek képességöket igazoló okmányaikat jövő junius hó 20-ig alólirotthoz beküldeni. Kelt Tót-Pelsőcz (Zólyomm.) 1903. évi május 12. Kuziua A«lo!í 36. 3—3. ev. lelkész. KÁPLÁNT I 5Ë keresek. Pályázótól megkívántatik, hogy a magyar és tót nyelvet g| kifogástalanul beszélje. — Díjazása g| lakás és évi 1200 korona. || Békéscsabán, 1903. || Korén Pál S