Evangélikus Egyház és Iskola 1903.
Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Hörk József. Elfogulatlan gondolatok a belmissióról
közöl egyik apácza iskoláról, A kérdéses apácza iskolában egy 9 éves leánykát — mert egyszer a mise alatt szórakozott volt — azzal büntettek, hogy egy vasvonalzóval húszat vertek a kezére. Mikor a kéz már véres volt, a főnöknő igy szólt: „Isten rendeletéből igy büntetjük azokat, a kik megfeledkeznek róla." Egy más alkalommal a le ánykára rábizonyult, liogy szemtanúja volt egy társnője hibájának, de nem akarta a társnőjét feljelenteni Ezért a főnöknő szobájába vitték, ott ingre vetkőztették és meghagyták neki, hogy térden végig csúszszók a szobán, csakhogy a pallót telehintenék üvegtörmelékkel. A gyermek elkezdett csúszni, de az üvegcserepek csakhamar véresre sebezték a térdét. Zokogva kegyelmet kért Ekkor egy fiatal apácza súlyos bórostorral ütlegelte ós igy szólt: „Etöre. a Megváltó is igy ment a Kálváriához. 4 4 A leányka tovább csúszott Kétszer állott meg és kért kegyelmet, de ismételt ostorozás után mégis eljutott a szoba túlsó végéig; a főnöknő, a ki itt várta, az olvasót nyújtotta feléje és igy szólt: „A Megváltónak vérre ós könnyekre van szüksége. Csókold meg menyei urunk kópét." Az édes anya valahogy megtudta ezt az esetet és valami ürügy alatt hazavitte a gyermeket A tő nöknő ekkor azt mesélte neki, hogy a gyermek elesett, azért véres a térde. A méltó leleplezések megdöbbenést keltettek minden felé A holt kéz Belgiumban J. Warn an t, lüttichi belga ügyvéd „A holt kéz veszedelme Bel giumban" cimen röpiratot adott ki, figyelmeztet vén az országot a klerikálisok részéről fenyegető veszélyre, statisztikai adatokkal bizonyítván be. hogy Belgiumban, mint növekszik lassanként az egyházi férfiak száma. Warnant szerint 1846-ban 11.968 apáca és szerzetes volt Belgiumban, 1880ban 25,462, 1890 ben 30,065 s 1900-ban 37,689. Mig Belgium lakossága 1846. óta egyharmadával megszaporodott, a szerzetesek és apáczák száma meghároniszorosodott. Franciaországban (melyben pedig szinten sok a szerzetes) 245 lakosra esik egy barát, Belgiumban pedig mir 172-re s mig Franciaországban ^ barat esik egy négyszögkilométerre, addig Belgiumban A szerzetesek számával párhuzamosan szaporodott a kolostorok száma is. 1846 ban 179, 1880-ban 1559, 1890 ben 1752, 1900-ban pedig 2221 kolostor volt. A rendek vagyonát fekvó birtokban egy milliárd frankra becsülik, rengeteg egyéb ingatlannal, ingóval, készpénzzel is rendelkeznek, azonkívül idegen nevek alatt is vannak birtokaik, úgy, hogy az összes szerzetesi vagyon mintegy 2—3 milliárdra rug. A szerzetesek száma a franciaországi kiutasítások folytán még inkább növekszik. A liberális sajtó nagy érdeklődéssel beszéli meg Warnantnak Kasszandra szózatát, a klerikális lapok pedig, éktelenül dühöngenek s oly elkeseredéssel szólnak a röpiratról és szerzőjéről, a mely világosan mutatja, hogy mily veszedelmesnek tartják Warnant támadását. Érdekes különben, hogy a XX. Siècle egyenesen annak tulajdonítja Belgium gazdagsá gát, hogy annyi kolostora van „s ezek segítik Belgiumot ahhoz, hogy a nemzetek ólén haladhasson." B. N. Pótlás. F. ó. 1. szamunkban »Belföld* rovatában az 5 oldalon a miniszter évi jelentésében kimutatott „fontosabb egyházi ténykedések az 1901. óv folyamán" után kimaradt a következő szakasz cinte : „Az ág. h. ev. hitfelekezet nyeresége vagy vesztesége az áttérések folytán 1896—1901 ig" IRODALOM. A francia forradalom és a Napoleon kora. (A Nagy Képes Világtörténet X. kötete. Irta dr. Marczali Henrik, a budapesti egyetemen a tôrténçlem tanára). A magyar törtónettudósok között M arc z a 1 i Henrik az egyetlen, a ki a magyar történelem mellet^ az egyetemes történetet is tanulmányai körébe vonta. A mint nem volt történettudósunk, a ki egy magyar világtörténet szerkesztésére annyi joggal vállalkozhatott volna, mint ő, olyan sincsen, a kinek a kezéből nyugodtabban fogadnánk a külföld nagy mozgalmainak történetét. De Marczali óriási tanulmányai, edzett történelmi kritikája, rengeteg adatkószlete, bámulatos memóriája ós biztos látása kizárnak minden kétséget arra nézve, hogy ez a könyv a legjobb magyar munka a francia forradalom történetéről, melynél különbet a magyar irodalom nem nyújthat olvasóinak. A francia forradalom egész története világosan és művésziesen, vonzón ós érdekesen van itt elbeszélve. Hallani a tömegek kavarodását, s szónokokat a nemzetgyűlésben, látni a palotájában remegő királyt, s a szilaj népet, a mint a Bastillet ostromolja. Ott áll Desmoulens Camille a Palais Royal kertjében, lelkes beszéde közben egy levelet szakit a cserről, mely árnyával védi ót, s azt a szabadság jeléül tűzi fövegére. Egy perc alatt kopárak a fák és Páris utczáin egy erdő mozog: minden kalapon egy levél. Mintha megmozdult volna a Macbeth erdeje, s az erdő jönne Dunsinanra. Ott van Marat; fürdőkádjában ül, mikor benyit hozzá orvul egy szép, barna leány. Kezébe adja irott kérő levelét. Marat olvassa és felsikolt Tőr volt a lány ruhája alatt és az most Marat szivébe keres hüvelyt magának. Ott vannak:
