Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Stromp László. Theologiai oktatásügyünk reformjához

Húszon egyedik évfolyam 20. szárrv Orosháza, 1903. rnájus 14-én. EVANG. ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre . lÄkor. Fél évre. . . e . Negyedévre . 3 „ Egy szám ára S4 fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Kiadótulajdonos és szerkesztő : VERES JÓZSEF. Felelős szerkesztő : HAJTS BÁLINT. Hirdetés dija: Egész oldal . ÍO kor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . 4 . Nyolczad oldal . Ä % Theologiai oktatásügyünk reformjához. — Válaszul „a magyarországi ág. h. ev. ker. egyház theologiai rendszere" c. javaslatra. — (Folytatás.) Mindebből gondolom nyilvánvalóvá válik, hogy a midőn a javaslat a „hitelvek* helyett a „tanok

8 fogalmát csúsztatta alá, akkor a theologiai tudományt az ó lényegét alkotó örök igaz alapról egy a korok és viszonyok szerint változó, tehát teljesen bizonytalan és ingatag alapra helyezte át s evvel azt bizonytalan és erőszakos hatalmak békóiba verve, épeu létfeltételeitől t. i. önállóságától és szabadságától fosztotta meg. Pedig a reformáció szellemörökét őrző evangéliumi egyháznak nem olyan theologusokra van szüksége, a kik azt mondják: „Ez igy igaz, mert az egyház igy tanítja*, mert ez teljesen pápista és scholastikus tan, a mely a Wikleffeket és Huszokat kérlelhetlenül a máglyára küldi, s a Luthereket átokbullával sújtja, hanem igenis oly theologusokra, a kik nemcsak a hit dolgában, de a tudo mányos meggyőződés dolgában is rettenthetjenül s boldogan vallják még a legszörnyűbb megkísértések- között is : „Itt állok, máskép nem tehetek, Isten engem úgy segéljen I" A kik a tan alapján állanak, azok megmerevítik a Krisztus élő testét, az egyházat s sirját ássák meg magának a reformációnak; A római kath. egyház ám hirdesse magáról, hogy az ő tanai készek, örök időkre szólók, csalatkozhatlanok és egyedül üdvözítők : mi ezt nem tehetjük. A mi elvünk az örök haladás mind magasabbra, mind előbbre, az örök eszményi felé, a mint az az evangéliumból felónk ragyog. A reformáció, mint a hit és tudomány dolgában élő örök tiltakozás minden tekintélylyel szemben, már e lényegénél fogva is minden tantekintélyt szüksógszerűleg elvet, mert ő nem a tanszerű megmerevedés, hanem az örök megújhodás elve időtlen időkre, s mint ilyen együtt született magával a keresztyónsóggel. Ezért a reíormáció bajnokai, egy Luther, egy Melanthon, nem ismernek egyéb normáló elvet, mint a szentírásban foglalt Istenigét; s a midőn e javaslat mégis az egyház tanait állítja oda normául, meghamisítva a zsinati törvény emelkedett s igazán a reformáció szelleméből fakadt intézkedését, észre nem veszi, hogy egyúttal öngyilkosságot is követ el, mert evvel magát épen a reformáció örök igaz alapját, az isten ige egyedül szabályozó formális elvét tagadja meg. Hasonló az eset a javaslat azon eljárásánál is, a midőn az E. A. 216. §-ának szövegezését módosítva, a theologiát mint önállóan művelendő tudományt, az „elmóletiésgyakorlati* jelzők kel látja el. Mire jó ez? Az E. A. igen helyesen úgy definiálja a theol. főiskolák feladatát, hogy azok „a theologiának m i n t tudománynak önálló művelése alapján" az egjház számára alkalmas lelkészeket, középiskolai vallástanárokat és theologiai tanárokat képezzenek, világos tehát, hogy a theologiának, mint tudománynak önálló művelésében látja azon alapot, a melyen lelkészképzésünk bizton felépül. És ez, újból hangsúlyozom, igen helyesen van igy, mert ev prot. lelkészképzésünk, a reformáczió természetéből és hitelvi álláspontjáról folyólag más mint t u d o m á n y o s, ós pedig egyedül is csak tudományos, nem is lehet. Azért az elméleti ós gyakorlati képzés, vagy mondjuk : a theol tudomány nak önálló művelése ós a lelkészi hivatalra való képesitós subordinált viszonyban vannak egymással, az