Evangélikus Egyház és Iskola 1903.

Tematikus tartalom - I. Értekezések, jelentések, megnyitó beszédek - Név nélkül: - Az „Egyezségről”

lés közt fogadta el, kifejeztem abbeli aggályomat, hogy az egyezségnek alig lesz meg az általa célzott üdvös hatása. Nyugtalanságom azonban abban a reményben csillapodott le, hogy mire az egyezség vég-' rehüjtására kerül a sor, addig a/, egyházak vezetői azoknak a bajoknak * megszüntetéséről, melyek aggályaim alapjául szolgáltak, mindenesetre gondoskodni fognak. Eoben a reményben alaposan csalódtam. Ezért vettem magamnak bátorságot arra, hogy elbíráljam, vájjon: 1. ez egyezség eszméje korszerű volt-e, s hogy 2. az egyház igazi érdekét szolgálta-e ? Sorrend szerint az első kérdést vévén tárgyalás alá, itt ismít azt a kérdést vetem fel, h)^y fenn forogtak-e az egyezség kötéséhez szükséges előfeltételek. Mielőtt két fél az egyezség kötésére határozná el magát, a később bekövetkezendő bonyodalmaknak elejét veendők, nem csak azt kell vizsgálniok, vájjon megvan-e bennük a kölcsönös rokonszenv, a kölcsönös tisztelet, mely aí egyezkedési szándékot komolylyá teszi, de azt is meg kell fontolniok: vájjon viszonyaik hasonlóak-e egymáshoz annyira, hogy az egyezséget nehézség nélkül vehessék foganatba. Az egyezség eszméjét propagáló s az egyezséget vezető férfiak azonbau éppen az utóbbi kérdés vizsgálatába nem bocsátkoztak bele. Mert ha e kérdést alaposan tárgyalják, úgy az egyezséget — a létre jött alakban legalább — meg nem kötik. Nem telietem fel ugyanis róluk azt, hogy nem hordozták volna szivükön az egyház sorsát s ezért csak tájékoztatásuk hibás és hiányos voltának tulajdonithatom az egyezségnek a létrejött módon megkötését. A hiányos tájékoztatás egyik oka külömben az, hogy az ügy előkészítése szük alapon mozgott. Véleményadásra csak az egyházkerületek s az egyházmegyék lettek megkeresve, holott épen nem ártott volna a közvetlenül érdekelteket t. i. az egyes gyülekezeteket is meghallgatni, a kik meghallgattatás esetén nem panaszkodhattak volna a „de nobis sine nobis," elintézés miatt. Meg vagyok róla győződve, hogy az érdekelt egyházközségek meghallgattatása esetén az egyezség ügye másként alakult volna. Hiba volt az is, hogy azok az egyházmegyék sem tanulmányozták kellőleg ez ügyet, a melyeket az egyezség erősebben s közelebről érdekelt s iiövetkezéskép nem is adtak a tényeknek mindenekben megfelelő informaíiót. Az ev. református és az ág. evang. egyhávak viszonyainak tanulmányozása arra a tapasztalatra kell hogy vezessen bennünket, hogy a két testvéregyház viszonyai az egyházi igazgatás 1er én sok tekintetben elütnek egymástól s különösen kirívó a viszonyok különbsége az egyház adózási rendszernél. Az egyezség az egyházi adózási rendszerek eltérő voltával egyátalán nem számol s epan itt van az egyességnek az Achilles sarka. Az én csekélységem is épen ezen az úgyszólván egyedüli sebezhető részén támadja meg az egyezséget, mert azt hiszem mint igaz protestánsnak nem is kell különösen hangsúlyoznom azt, hogy a protestáns egyházak közti testvéri egyetértés ós fegyverbarátság elvének teljes szivemből hódolok. Ép ezért nem is szállok sikra magának aa egyezségnek az eszméje ellen, de kötelességemnek tartom arra a veszélyre rámutatni, a mely a szerintem nem egész szerencsés kézzel megkötött egyezség merev végrehajtásában rejlik. ß Köztudomású dolog, hogy az ev. református egyházban divik a legkor3zerűtlenebb S' legigaaságtalanabb adózási rendszer. Étnek a rendszernek a megszüntetése ellen ma az ev. ref egyháa szereplő egyéniségei is kellő erővel — de sajnos — annál csekélyebb eredménynyel léptek fel, mert ez adózási rendszer a meggyőző érvek ellenére is, majd minden egyhá/.bai a régi mtradt. Köztudomású tény viszont az is, hogy az ág. evang. egyházak a vagyoni külömbséget nem ismerő adózási rendszert, majd mindnyájan mellőzték. Ez annak a magyarázata, hogy az egyházi adók súlyosságán alapuló panaszok, úgy szólván csakis az ev. ref. egyházakban hangzanak fel. Sajátságos tünet az, hogy addig, a mig az egyházi adózási rendszer reformjának ügyét Fabius Ounctatorként vezetik, az ,egyezség"-et tűzzel vassal hajszolták keresztül. Hogy a már vehemens erővel kopugtató adóreform elodázásának tulajdonképeni oka az egyházak vezetőiben vagy egyéb körülményekben keresendő-e, nem tudom. Én csak egy példát látok abban az egyházmegyében, melynek területéri lakom. Ez a példa az, hogy az egyházmegye egyik ev. ref egyházközségének tettvágytól buzgó lelkésze, világos fővel s nemes szivvel fogva fel a helyzetet, eszébe sem jutott az az ürügy, hogy a majd Isten tudja, mikor s miként határozó conventnek nem kell elébe vágni, hanem tapintattal léptette életbe a vagyon arányú adózási rendszert. Miért nincs alkalmunk több hasonló példát látni ? A jó akarat hiányzik-e avagy az életrevalóság? És ily válságos időben állottak elő azzal & bizonyos egyezséggel 1 Érzékeny seb az ev. ref. testvér egyház testén a korszerűtlen s móltnáytalan adózási rendszer; ezt a sebet tehát még egy esetleg, egyelőre fájdalmat