Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Vallástanárok értekezlete

ban jelen voltunk a párisi theol. fakultás örömünnepén I A francia protestantismus ev. hitereje és egy házias buzgósága nekünk magyar protestánsoknak is fénylő és igy sok tekintetben megszégyenítő példányképül szolgálhat 1 Weiss Bernát berlini theol. tanár és ismert nevű iró a mult hó végén ülte meg a strassburgi Holtzmanhoz hasonlóan licenciátussága 50 éves fordulóját, mely alkalommal többfelól is méltó kitüntetésekkel halmozták el az érdemes férfiút. Stund t, vallás és közoktatásügyi miniszter a jubiláns lakásán nyújtotta át a császár rendeletéből a másodosztályos vörös nemes-rend brilliánsait, s kiemelte a jubilánsnak, mint tudós kutatónak és tanárnak hűséges szolgálatait a közoktatásügy s a belmissió terén Weisz tanár évek óta előadó tanácsos a porosz cultusminisztóriumban. A berlini egyetem nevében Kekule rektor, s a theol. fakultás nevében gróí Baudissin tanár üdvözölte az érdemes férfiút s átnyújtotta az egyetem és a kar üdvözlő iratát. Licentiátusi méltóságát a jubiláns azelőtt 50 évvel a kőnigsbergi theol. fakultástól nyerte, mely is méltóképen honorálta ünnepi iratával az érdemes férfiút. Tudvalevőleg Weisz kiváló új szövetségi theológus. A synoptikus evangeliomokról szóló kommentáraival s eddigelé már több kiadást ért új szövegű bevezetésével, theológiájával ós Jézus életével igen előkelő helyet vivott ki magának az újabb theológia irodalmában. Mi magyar theológusok is Őszinte örömmel üdvözöljük I A német ev. egyház kormányzatok eisenachi (máj. 29. s következő napjain) értekézlete valóban fényesen sikerült. A német egyháztartományok kormányzatainál szorosabb tömörülése és lehető egyesítése képezte a tanácskozás főtárgyát. Nem hiába sürgette azt volt professorom Beyschlag 25 éven át a maga jeles folyóiratában I Csaknem egyhangúlag elfogadtatott a kö vetkező javaslat, hogy az értekezlet a német ev. tartományegyházak szorosabb kapcsolatát az ev. egyházi érdekek lehető megóvása ós fejlesztése céljából felette sürgősnek és szükségesnek tartja és ügyének előkészitósóre egy szűkebb bizottságot küld ki. E bizottság az értekezlet következő 13 tagjából alakult meg: Barkhausen elnök, Goltz és Vvigt alelnök, Kelber főegyházi tanácsos, Zahn, Geunningen, Wielandt, Büchner ósGiese elnökök,

^Rothe miniszter, Hausen főegyházi tanácsos, Kretschmargeneralsup. és Behrmann senior. Mint látjuk, a német ev. egyházkormányzat legkiválóbb képviselőiből van a bizottság összeállítva, a kiknek neve garantia az ügy előbbrevitelére. Az egységes német prot. egyház oly vonzó erő, a mely még a hitvalláshű lutheránusokat is megfogja hódítani. Az értekezleten különben több gyakorlati egyházi kérdést tárgyaltak. Igy a felserdülő ifjúság vallásos erkölcsi megóvása szempontjából hangsúlyozta az egyházkormányzatnak a konfirmátióra való befolyását, továbbá fejtegette a német polgári törvénynek befolyását a vegyesházasságban élők ev. érdekeire és végül tárgyalta a külföldön élő német evangélikusok gondozását, AZ első kórdóst Ackermann dresdai udvari főpap, a másikat Braun berlini főegyházi tanácsos s a harmadikat Goltz berlini prépost terjesztette elő, s a felvetett kérdéseket többen is megvitatták. Azt megelőzőleg az egyházi tan és az igehirdetés főbb kérdéseiben való egyöntetűbb felfogás és egységesebb eljárás céljából is értekezletet tartottak Eisenachban Az erre való meghívás teljesen az egyházkormányzati unió szellemében van tartva s rajta a következő nevek olvashatók : D o b e r testvórgyülekezeti püspök, Bauer igazgató, B odeischvingh lelkész, C r e u i e r greifswaldi, Ecke kőnigsbergi, s Káhler, Lutger t, s W a r n e c k hallei, s Riggenbach báseli és Müller erlangeni tanárok, sCorrevon frankfurti. Keller düsseldorfi, Lásson friedersdorfi és Ö r t z e n berlini lelkészek. Zeller magde* burgi lelkész volt az érdekes és tanulságos értekezlet érdemes elnöke. A tanácskozás főleg a közösségi mozgalomnak az egyházhoz való viszonyáról, a belső egyházi életnek intensivebb jellegéről, a mozgalom német jellegéről s a theológiának a közösségi mozgalom köreiben való szerepóról folyt. A megtartott előadásokból megtudjuk a következőket: Keller lelkész behatóbban értekezett „Krisztus keresztjéről" és az orthodoxia és a pietismus veszélyeinek bölcs elkerülésével hangsúlyozta annak a lelkiismeretet megnyugtató vallásos erkölcsi jellegét. Az előadáshoz rendkívül mólyen járó megvitatások csatlakoztak. Majd H o u s e 1 müncheni tanár. „Az ós keleti emlékekről ás az ó-szövetségről," Káhler ós S c h 1 a t t e r tanár „Krisztus istenségéről" és 0 r e m e r tanár „a hitben való életről" tartóit előadást. Utóbbi előadásnál többen is hangsúlyozták, hogy „a misszió az életeleven gyakorlati keresztyénség próbaköve és zsinórmórtéke." Ezt olvasva, valóban szomorkodnunk kell a mi elmaradásunkon I Sokat gyűlésezünk, még többet beszélünk, de annál kevesebbet cselekszünk. Még legvitálisabb érdekeink megvédésére sem tudunk tömörülni. Igy aztán nem csoda, ha „mint oldott kéve széjjel hullunk 1" Ideje volna immár, hogy „álmainkból ébredjünk " Wahrmund susbrucki ós Ehrhard volt bécsi, jelenleg freiburgi tanár reformkatholicizmusa nagy mozgalmat idézett elő a német kath. ós prot. közgondolkozásban. Különösen Wahrmund azt hangsúlyozta, hogy az ó föllépésére szükség volt azért, mivel mai politikai, uralomvágyó ós reaktiouárius klerikálismus újból felülkerekedett és felette veszélyezteti a mai kul-