Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Az ellenfél táborából

esketések száma 92$. A vegyes házasságból szárgyermekek ev. kereszteiése 2$ al emelke dç.tt, niitr a vegyes párok ev. esketése 7

ä°/o-al ^Çadott. Bárcsak mi is közölhetnénk az egyházpolitikai törvények életbeléptetése óta ilyen örvendetes Jidatokat a hazai prot. egyházak beléletéból I A berlini Jeruzsálem egylet, mely a fléjiiet császárnő védnöksége alatt működik, mult hó 9 ikén tartotta szokásos évi ünnepét. Az évi jelentést Lie. Weser berlini lelkész terjesztette elő, a melyből közöljük a következő lélekemelő adatokat: A tagok száma az elmúlt évben 1700 al szaporodott, úgy, hogy a mai létszám ll.OOu. A költségvetés összege 118,000 márka, vagyis 9000 márkával több, mint tavaly. A johannista rendtől kapott az egylet 9000, az egyházközségenkénti kollekta eredményezett 42,000 márkát Egy bankbukás következtében beállott krizist egy névtelen jótevő oszlatta el. z6 nő, 26 örmény árvagyermek ellátására egyenként 200 márkát adományozott. A jeruzsálemi ev. egyházközségnek nagyobb vízvezetéki munkálatokra 9000 márkára van szüksége. Jaffában a templomépítés telke már fűvel volt benőve, s ebből a kínos zavarából Braun stuttgarti főegyházi tanácsos és neje segítette ki 25,000 márka adományukkal. Im igy terjed az ev. keresztyén kultúra ügye a messze keleten I „A reformátió egyházáról" értekezik Stöcker „Deutsch-Ev. K.-Ztg " cz. lapja f. évi 6 ik számában. Szerinte a német ev. egyház jelenleg igen nagy krizis előtt áll, mivel a ker közösségi hit veszélyben van. Ha sikerülne uralomra jutnia a Krisztus istenségét, a háromságot, Krisztus természetfeletti születését ós menybemenetelét, s a biblia eshatolőgiát tagadó modern theológiának az egyházban, akkor ezzel meg volna pecsételve a reformátió egyházának az őskeresztyénségtől s általában az összkeresztyénségtől való elszakadása, a mivel aztán be volna igazolva az is, hogy a reformátió nagy hiba, sőt bűn volt.' A reformátió egyházától elvárja, hogy megvédje a modem theológia tagadásaival szemben a ker. közösségi hitnek ősrégi posiiióit, illetve, hogy a hitébiesztő prédikálás, a nép mentő evangelizátió, a hűséges cura pastorális s a közösségi élet ápolása útján szakítson egyrészt a tannak hamis sub jektivismusával s másrészt az élet rideg ós önző individualismusával. Stöckernek tehát erős sociális -ey- keresztyénség kell, a melynek nagyobb önállóságát hangsúlyozza, úgy a világi kormányzattal, mint a bürokratikus administrátióval szemben. A szent lélek szerint való életre, a bibliai gondolatok Sa^erint való kormányzásra van szüksége a reformatio egyházának. Az egyháznak továbbá folytonos reformátióra van szüksége, mert csak akkor lesz bibliai egyház Jézus, és nem világias egyház Kothe értelmében. Az egyházkormányzat csak szükségből került a reformátió idején a világi hatóságok kezébe. Pedig nenruralkodni és hatalmaskodni, hanem szolgálni kell az egyházban. Ütött a döntés órája, -- a mit nem volna szabad elfelejtenie a reformátió mai ker. egyházának. — Sok szép ós igaz gondolat, a melyet mi is aláírunk. De hogy a „modern theológia" volna egyházunk összes bajainak a forrása, azt igazán nem? tudjuk megérteni. Nagyobb igazsága van abban, hogy Németország kormányzati és főegyháztanácsosi mai protestantismusa csakugyan bele nem illik az egyetemes papság elvet hirdető reformátió egyházának keretébe. Az ev. keresztyénség sociálisoldalának ós hatásának erósebb kidomborodása is helyes ós üdvös gondolat. A íranczia katholicismusban élethalál barczot folytat a konservativ-ultramontán s a liberális-modern irányzat, mely utóbbi, mint reformpárt — főleg a bourgesi kongreeszus óta — politikai és társadalmi téren igen tevékeny. Sajnos, hogy Brunetiére, a korábbi szabadelvű yhilosophus, ma a pápás katholicismus hajójában evez, & annak ügyét a „Reue des deux mondes" hasábjain is szolgálja. A reformmozgalom szele a püspöki kart is érintette. Igy Camus la roclielli püspök papképzóje igazgatójának azt irta, hogy „a klérus mai tanulmányrendje többé nem felel meg a modern tudomány követelményeinek," úgy hogy „elkerülhetetlen annak átalakítása " Főleg szakítani kell a mai kath. theológiában „az ujscholastika szórágásaival és túlélt vitatkozásaival," s „a bibliai tanulmányra kell a tanároknak, mint philológusoknak és exegétáknak a fősúlyt fektetniök " Mi több, még a természettudományokat is kívánja fölvenni a semináriumi theológia tanrendjébe, hogy igy „az egyház a legmodernebb tudományok körében is elfoglalhassa a dicsőséges múltjához legméltóbb helyet." Méltó társa a reformkatholicismus dolgában Mignot albi-i érsek, ki a toulousei kath. intézet megnyitása alkalmából azt hangsúlyozta, hogy „az eddigi theológiában uralkodó deduktív és synthetikai módszerrel szakitanunk kell s meg kell honosítanunk a mai tudományok analytikai módszerét." Beszédje végén pláne azt mondotta: „Óvakodnunk kell attól, hogy az egyház életét beszorítsuk egy embernek gondolatmenetébe, ha mindjárt csalhatatlan hatalommal van is ai illető felruházva. Egy testhez a tagok ép úgy szükségesek, mint a fej, s ha az egyház fejének jogában van a keresztyén gondolatoknak kanonikus formákban való kifejezése, úgy mindnyájunknak joga az, hogy e formákhoz előkészítsük az elemeket." Bizonyára erős és öntudatos nyilatkozatok, a melyeken fennakad az ultramontán irányzat, s a melyek a Syllabus tételeivel sehogysem összeegyeztethetők. Azt is Olvasom, hogy e liberális körökben komolyan foglalkoznak a franczia nemzeti kath. egyház eszméjével, s a párisi érsek sem idegenkedik egy