Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kovács Sándor. Néhány szó a magyar énekeskönyv kérdéséről

reformátorunk, Luther is felhasználta a német nép•dalt, de az a század más század volt. Akkor a vallás volt az ember belső életének uralkodó eleme, ma nem az. A zene technikája bizonyára sokkal előbbre van, de az egyházi zene terén ma ép oly kévéssé várhatunk remekműveket, mint nem várhatuuk például hősi époszt. Az egyetlen űt, hogy más nemzetek remekeinek átplántálásával újitsuk fel irodalmunkat s gazdagítsuk énekes könyvünket. Ez a tétel nem ellenkezik fenti fejtegetésemmel. Minden irodalomnak szüksége van időnként újjászületésre. Ennek az újjászületésnek két forrása lehet, részint a népköltés, részint idegen classicusok tanulmányozása. Minden nemzeti művelődésnek szükségképen valamely idegen kultúra a dajkája;' a mi életünkben az olasz, német, görög, francia, ó-kori hatás váltogatta egymást. A művelődés elemeit minden nép más néptől tanulja; minden nemzetnek vannak nagy korszakai, a mikor erejét, egyéniségét legteljesebben fejti ki s a mikor műveltségének viruló fájáról valamennyi szomszédja tör egy-egy galyat oltóágul saját műveltsége, nemzeti élete számára. Miért törekszik minden irodalom arra, hogy Homerost, Dantét, Shaks peret, Moliéret, Goethet művészi értékű fordításban birja? Mert a közízlés finomodását, a nemzeti lélek megtermékenyülésót, egy szóval a műveltség gazdagodását várja tőlük. Sőt épen ily nagy szellamektől sajátítja el minden nemzet, hogy művelje ki, hogy használja a reá bízott charismákat ? Maga a „nagy század," a reformáció kora is átvet

t több szép német éneket : Skarica lefordította Lu. ther 46. zsoltárát, igaz, hogy dallama kissé átformálódott, magyarosabbá lett. Gálszócsi István Luther szép credoját, a „Wir glauben All an einen Gott" ajándékozta irodalmunknak. Szegedi Gergely énekeskönyvóben (1562

t 1569) ott találjuk ugyancsak Luthertól a következőket: Oh Úristen tekints hozzánk (Ach Gott, vom Himmel sieh darein,) Bűnösök hozzád kiáltunk (Aus tiefer Nolt schrei ich zu dir,) Mi Atyánk, ki vagy mennyekben (Vater unser im Himmelreich.) Pedig ez az ónekeskönyv a puritán kálvinista Debrecen számára készült. Péczeli Király Imre énekei között ott találni Hans Sachsnak egy szép énekét is : Mire bánkódol óh te én szivem? (Warum betrübst du dich mein Herz?) Ezek csak találomra idézett példák. Vannak cseh ós lengyel nyelvből való fordításaink is, ott vannak a francia zsoltárok. Nézetem szerint classicus egyházi énekek szép költői fordítása legalább is fölér az eredeti középszerűséggel, ha többet nem ér nála. Ám ez a fordítás ne legyen szolgai, szórendhez, szavakhoz görcsösen kapaszkodó. A magyar tolmács csak ihletett pillanatban nyúljon hozzá s azt kell szerencsés ösztönnel eltalálnia, hogy fejezte volna ki a költő ugyanazt az érzést, gondolatot, ha nem németnek, hanem magyarnak születik. Középszerű vagy gyenge énekek meghonosítására nincsen semmi szükségünk, sót inkább ártunk vele. Német, francia, angol, vagy svéd költő — mindegy nekünk, csak nagy költő legyen ós éneke igazi remek. A német irodalom nagyságai mellett, a kiket nóvszerint felsorolnom fölösleges, szívesen látnám ónekeskönyvünkben az angol Sarah Füller Adams, Doddridge, Moore, Wesley Károly, a svéd Franzón ós Tegnór remekeit hozzájuk méltó, leiköket tükröző szép fordításban. Es helyet kellene szorítanunk az óskeresztyén kor ihletett termékeinek p. o. a nagy Ambrosius hymnusainak. A mint hitvallási irataink élén ott állnak az ökumenikus symbolumok, mint egy jelezve azt, hogy egyházunk az óskeresztyén egyház egyenes törvényes örököséül tekinti magát, — ugyanezen jogon követelnünk kell a hymnologiai örökséget is. Luther helyes érzekkel fölismerte a katholikus egyházi költészet jelentőségét igaz keresztyén tartalmat s a zsoltárok mellett belőle is meritett. Mysticismusok hatalmas visszhangot vert a mély hitű reformátor lelkében. Példáján indulva Gerhardt Pál Clairvauxi Bernát-nak egy remek hymnusát dolgozta át protestáns énekké (Salve Caput cruentatum. — 0 Haupt volt Blut und Wunden.) Celano (Dies irae dies illa.) J acoponus (Stabat Mater dolorosa,) K

e m~ pis Ta m a s, a középkori egyházi költészet óriásai mind drága kincseivé valhatnak ónekeskönyvünknek, ha igazi, mély érzésű, művéez kezű költő szólaltatja meg őket nyelvünkön. A magyar egyházi hagyomány nemcsak megengedi ezt, de egyenesen kötelez reá. Régebb énekesköny veinkben előfordul a Dies irae egy gyenge fordítása; meg van a C u x mundus miiitat, Coelos ascendit hodie, Christus resusrexit, szóval őseink a keresztyén világ mind a négy táján fölkeresték és gyűjtögették a mézet. Nem mellőzhetjük a cseh-tót egyházi költészet gyönyörű anthológiájának, a Tranosciusnak néhány igazán szép példányát sem, — de megint hangsúlyozom, nem ütött-vetett fordításban, hanem a mi buzgóságunk s költészetünk fenséges tiszta