Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Kossuth Lajos

— Isten, nagy a te hatalmad, te jóságod, Áldásoddal tele ég és föld határa. Óh tanits meg. hogy a jókkal bölcsen éljünk, Bűnre minket kincs és pompa ne vezessen ; Adj erőt a csábok ellen, adj mi nékünk. Lelkünk üdvöt kincs, aranyba ne keressen, De mit adtál, a javakat úgy használjuk, Hogy üdvünket majd tenálad megtaláljuk 1 Isten dicsérete. Te hozzád száll, hozzád vágyik Az én lelkem bölcs Vezérem, Te rólad szol, téged dicsér Szivem ajkam és beszédem. Add, hogy ajkam mást se szóljon, Osak mi józan, üdvre czéloz, , Igy tehozzád vágyó lelkem Eljuthat majd a szép czélhoz! Kősziklán s fövenyen épitett ház. Megváltó Krisztus, lelkünk sziklavára, Üdvünknek élő tundamentoma, Szomjazva jöttünk szent igéd szavára, Melynek élő viz minden egy sora. Erőt adj nékünk, melylyel szent igédet Tegyük örömben, búban egyaránt. — Megdől a rossz, a jóé örök élet — Ezt ird szivünkbe jelszavunk gyanánt. Te légy alapja üdvünk hajiokának, Akkor jöhet bár zúgó fergeteg, INapján a vésznek : a nagy számadásnak ádázunk alapja áll és nem remegi IFJ. POBKOLÁB GYULA. cand. theol. BELFÖLD. A r. kath- autonómiára vonatkozólag jellemző dolgot irt meg egykor Kossuth Lajos: „Midőn a vallás dolgábani törvény felett 1848ban előkészitó tanácskozásaink folynának : L o növi ts, Csanádnak nagytekintélyű akkori püspöke, engem e szavakkal szólított meg: „Önök a katholika vallás uralkodóvallási állását meg akarják szüntetni s az egyenlőség elvét akarják felállítani. Ám legyen. Hanem reménylem, irányunkban is igazságosak lesznek önök. Nemcsak a protestánsoknak vannak sérelmeik, nekünk is vannak. Az állam oly hatalmat arrogál magának, oly befolyást, avatkozást, korlátozást gyakorol egyházunk irányában, a mi a vallás szabadságával össze nem egyeztethető. Mig uralkodóvallás voltunk, tűrtüü ezeket azon előnyökért, melyeket ne künk ez állás nyújtott. De ha ez állás megszűnik, nincs ok, a miért tovább tűrjük. Ha a vallásfelekezetek közti egyenlőség kimondatik, én követelni fogom, hogy egyházunk szintazon autonómiával birjon, melylyel a protestánsok birnak. Reményiem pártolni fog ön." — Kétségtelenül; — felelém — még csak azon nem épen egészen lényegtelen kis különbségbe sem fogok aggatózni, hogy a protestánsok sem Genftől, sem Berlintől nem függenek, mint önök függenek Rómától. Önök magyar polgárok, a magyar törvény letéteményesei, fel fognak tudni — reményiem — ügyelni, hogy a mindenkit egyenlően kötelező magyar törvényt magyar polgárok meg ne sérthessék, akármit rendelnek is nekik Rómából. Igenis pártolni fogom önök egyházának autonomikus szabadságát, úgy, mint a magamét, ön természetesen, az egyházról szól, s az egyház a hivek egyeteme; azé a rendelkezési jog, nem az egyház szolgáié, a papoké. Hiszen, szóval legalább, a pápa is az Isten szolgái szolgájának nevezi magát. Tehát pártolni fogom. Hanem a syllogizmusnak korolláriuma is van. A ki azt mondja: én felmondom a függést az államnak, nem tűröm senki rendelkezését, semmi avatkozását, szóval semmit abból, a mit igy neveznek: „jura m aj estetica circa sacra," annak azt is kell mondania, hogy „de nem is veszek igénybe semmi javadalmat, semmi ellátást az állam tó 1." Ezt ön, ki oly nagy mester a logikában, nem lehet, hogy természetesnek, igaiságosnak el ne ösmerje. Ha önnek makói tiszttartója azt mondaná: ón felmondok püspökségednek minden függést, minden avatkozási jogot, — autonom tiszttartó leszek, de a fizetést megtartom, — nem gondolom, hogy Móltóságod ezt méltányosnak találná. Reménylem tehát, midőn az autonómiát indítványoz za ön, egyszersmind ki fogja ön jelenteni, hogy a magas klérus, az államtól eddig élvezett ellátásról ós javadalmakról önként lemond. Hálás elismeréssel fogjuk az autonómia e szükségszerű korolláriu mát törvénybe iktatni, a magyar katholikus klérus örök dicsőségére. A diskurzus ennyiben maradt; s a diskurzussal a dolog is. A tanulságot levonni nem ón reám tartozik. Vonja le a magyar népnek ősi tulajdo na: a józan ész. Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő a kispesti ág. h. ev. fiókegyház templom épitési alapja javára 200 koronát adományozott. A Magyar prot. irodalmi társaság az egyháztörténeti adattár szerkesztésével Stromp László pozsonyi ev. theol. akad. tanárt bizta meg. Lelkészyálasztás. A hrasztováczi ág. h. ev. gyülekezet — somogyi egyházmegye — a két jelölt közül egyhangúlag Beyer Teofil helyet-