Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Dr. Purgly Sándor. Megnyitó beszéd
HuszadiK évfolya m L 27. szán\ Orosháza, 1902. július 3. yhaz es iskola MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija: Hirdetés dija: Egész évre. . ISkor. Egész oldal . lO kor. Fél évre. . . e , Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... ® , Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4= , Egy szám ára fill. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . S5 . Dr. Purgly Sándor ialai ev. egyházmegyei felügyelő gyűlést megnyitó beszéde. A mai napra egybehívott egyházmegyei közgyűlésünk alkalmából tiszteletteljesen ós benső örömmel üdvözlöm az egyházmegye tisztikarát, a lelkész és tanitó urakat, valamint az összes megjelent küldötteket. Tiszteletteljesen ós benső örömmel azért, mert az egyházmegyében a folyó óv april havában tett körutam alkalmával meggyőződtem arról, hogy egyházmegyénkben a nyomasztó anyagi viszonyok daczára erőteljes az egyháziasság, tevékeny az élő hit és hogy a gyülekezetek belügyeinek megszilárdítása körül is oly üdvös munkálkodás van folyamatban, mely terjeszti az evangeliomi igazságot, neveli a hitet, éleszti a szeretetet és igy a küzdő embert közelebb emeli az Istenhez 1 Kedves ós műlhatlan kötelességemnek ismerem tehát nt. és nsgos egyházmegyei közgyűlés, e helyről is hangoztatni azt, mit körutam befejeztével főtisztelendő és méltóságos püspök urunknak jelentettem, hogy a zalai ev. egyházmegyének lelkészei, élükön az én szeretett barátommal, a nt. esperes úrral, lelki atyai és egyházi adminisztráló tisztüknek mindannyian önfeláldozó ügybuzgalommal, evangeliomi szeretettel hűségesen és becsületesen megfelelnek és hogy rendelkezünk oly tanitói karral is, melynek tagjai közül a legtöbben, a hazafias s egyházias nevelés mezején, fáradságot nem ismerő üdvös tevékenységet fejtenek ki, minek folytán megérdemlik az egyháznak és a nemzetnek a hála és elismerés virágaiból font hervadatlan koszorúját. Ezek előrebocsátása után nt. és nsgos egyházmegyei közgyűlés, még csak egy kiváló fontosságú kérdésről kivánok kegyes engedelmükkel megemlékezni. Tudva van önök előtt t. uraim, hogy ama nagy vallás-erkölcsi és kultúrmissziói szolgálatban, melyre bennünket protestáns egyházunk magasztos és szent elvei köteleznek, hiveink anyagi tekintetben már a loskadozásig meg vannak terhelve a mi egyházmegyénkben is, úgy hogy e súlyos baj, e túlmegadóztatás miatt, nem egy helyen észlelhetjük már a szent vallásunktól való elhidegülósnek elszomorító tüneteit. Hiszszük ugyan, hogy a hegyeket mozgató élő hit csudákat mivel ezután is az egyházi élet terén imitt-amott, de még sem tagadhatja senk sem, hogy e tünetekben nagy veszedelmeket móhökben rejtő vészes fellegek mutatkoznak protestáns anyaszentegyházunknak már annyiszor beborult egén 1 E komor, e vészes fellegek elhárítására egyesült erővel kell törekednünk nt. és nsgos egyházmegyei közgyűlés, egyháziaknak és világiaknak, vezetőknek és vezetetteknek egyaránt, de legelső sorban sürgetve kell követelnünk az 1848. évi XX. t.-c.-b en lefektetett elveknek mielőbbi megvalósitásátl De mig ezt dicső és áldásos multunkon való önérzetes hivatkozás mellett tesszük, nt. és nsgos egyházmegyei közgyűlés, el kell magunktól utasítani azt a képtelen, botor vádat, hogy mi magyarhoni protestánsok a minket jogosan, törvény alapján megillető segélyt, legerősebb várunk: autonómiánk feláldozásának, vagy más egyházak vagyonának saeeuliarisátiója árán óhajtanánk elérni. Igen is nt. és nsgos egyházmegyei közgyűlés, a protestantismusnak e létérdekébe vágó kérdést, mig az 1848. évi XX t.-cikkben lefektetett ílvek szerint való sególyeztetósünk meg
