Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stromp László. Vád alatt
^eltörlöm az ó szövetséget s elkobzom a törvény ^s evangéliom igaz jelentőségét 1 • . . . Értse, a ki tudjál Én e képtelenséget magamnak csupán abból a képtelen helyzetből tudom megmagyarázni, a melybe Pröhle akkor jutott, a midón nekem egy általam soha el nem foglalt álláspontot (evolutionalismus) imputálva, maga — mint emlitém — hamis alapból indult ki s igy természetesen csakis hamis következtetésekre is juthatott. Azt is aláirom, hogy Jézus Krisztus „onnan ielüiról született." Ugyan hiszen az isteni hogyan is születhetett volna innen alulról I S vájjon nem mondjae a János evangélioma, hogy nekünk is mindnyájunknak, kik (Jézussal együtt) •egyébként testi természetünk szerint innen alulról születtünk, lelki rendeltetésünk szerint még »onnan felülről" is kell születnünk? ... De hát ugyan mi van ebben olyas valami, a mi egyenesen a „természet ellenében" törtónt volna? Először is, mert amaz „onnan felülről" való alászállást 1 o o á 1 i s értelemben csak a naiv korlátoltság gondolhatja. Azután mert Istennél különben sincsen természetellenes dolog. A mint ő öröktől fogva megszabta a természet folyását, testi, lelki értelemben, úgy halad az mindörökké természetes zavartalanságában, lássék bár az nekünk még oly természetellenesnek is. Azután meg nem történte ama törvény-kijelentés is, a próféták és apostolok ihletére is „onnan felülről?" Nem az az egy Isten jelentette-e ki magát mindenütt ós mindenkor? Az egy élő Isteni Ez értelemben tehát nem ered-e minden kijelentés „onnan felülről" s mégis a természetes fejlődés útján? S vájjon nem azon egy Isten kijelentés ee minden vallás? Hiszen ez egyenesen a keresztyén monotheismus lényegéből íoly; mert nevezzék bár a különböző vallások Istent akárhogyan, Deusnek, Allahnak, Brahmának, Taonak, avagy Jehovának ; foglalja bár le minden nép a maga számára a maga Istenét; teremtsenek hát igy a népek ós vallások a maguk számára a legkülönbözőbb istenképzeteket: nemde csak ember szerint való ismeret és hit-e ez mind; s nem egy azon Isten-e az, a ki magát minden ember, minden nép ós minden vallás lelkében kijelenti, csak az ismeret különböző mértéke szelint? ... Avagy a keresztyén vallás, a szeretet vallása, az eszményi humanismus vallása, a mely azt hirdeti, hogy nincs többé sem zsidó, sem görög, sem kicsiny, sem nagy, ellenkezőleg fennen vallja, hogy minden ember, ós legyen annak a bőre fekete, barna, sárga, avagy fehér, egyaránt Istennek képét hordozza, egyaránt Isten gyermekóvó, fiúságra, a Krisztusban szabadságra hivatott: mondom, ez a keresztyén vallás a íarizeus szerepét játszsza e a többi publicánus vallások között: „Hálát adok neked Isten, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek . . . ?" Ó nem I Minden vallásban az egy, örök, bölcs, és jó Isten, az Élő Isten nyilatkoztatja ki magát. Hát elszakitsuk-e e szent családból annak legfenségesebb sarjadékát, a keresztyénséget? 1 Lefoglaljuk-e az Isten (egy Isteni) Kijelentését kizárólag a magunk számára?! Ó nem ! ós ezerszer nem I A keresztyén vallásnak nincs oka az összehasonlitástól félnie : övé a többi testvérei felett a hatalom, és a dicsőségl Miért ? Azért, mert eszménye : a váltság, ezen mindent megújitó, megszentelő, megdicsőítő eszmény, melyből azonban a személyes élő hitet elválasztanunk nem szabad, különben a Jézus áldozati halálát az ó-szövetségi áldozatok színvonalára sülyesztettűk alá 1 a legfelségesebb minden más vallás eszményével szemben. Lássa, Pröhle testvérem, ón ismerem a vallástörténetet, igen igen kedvencz tanulmányom az s ép oly kedvvel adom is azt elő hallgatóimnak. És a midőn azt előadom, érzem, s hallgatóim arczárói is azt vélem leolvashatni, hogy ók is azt érzik velem együtt: hogy a különféle vallásokkal való összehasonlítás adja a keresztyónsógnek legfelségesebb apológiáját! Különben pedig, s ezzel végzem jelen utolsó előtti czikkemet, egyet óhajtanék, egy után sóvárog a lelkem. Ne dogmatizáljunk, egymást theológiai subtilitásokkal ne öldököljük, hanem azon legyünk, hogy hitünk minél mélyebben gyökerezzék bele a Krisztusba; a miért magáért is már kívánatos, hogy ne a tanra, hanem az Isten igéjére fektessük vallásoktatásunkban a fősúlyt. És ne igyekezzünk annyira „igazhivők," hogysem inkább igaz hivők lenni s másokat is ez irányban nevelni. Isten igéjéről, kátéról egyébként majd a jövő befejező czikkemben I STBOMP LÁSZLÓ.