Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Alsósztregova

hirű egyház- és dogmatörtónefci tanára e napokban (ette közzé a német belrnissziói egyesölet 31-ik eisenachi kongresszusán tartott nagyszabású elő­adását. mely közelebbről Luthernek kora erkölcsi és 80ciális bajaihoz való viszonyát s annak mai ev. egyházunkra vonatkozását fejtegeti. Luther po­litikai, erkölcsi ós sociális alapgondolatai ma is érdekesek ós tanulságosak. Szerzőnk alapos törté­neti fejtegetései szerint a középkori gazdasági ós sociális állapotok közvetlenül a reformátió előtt nagy krizis előtt állottak, a melyekkel szemben Luther, mint valódi keresztyén ós próféta alkal­mas időben új gondolatokkal ós életképes erőfor­rásokkal szolgált. Bámulatos sociális ereje az ő mély vallásos hitében, s gazdagsága a Krisztusban gyökerezett. Luther alaposan ismerte kora világ­nézetének ós életmódjának gyengességeit és ve­szedelmeit, s a keresztyénség ós német népe iránti szeretettel tárta föl koronkint a bajokat, s sociál­ethikai ós nemzeti szempontból egyaránt űj erköl­csi gondolatokkal és refermátori szempontokkal szolgált az akkori társadalomnak, a világi ható­ságnak ós egyháznak. Végül helyesen tárgyalja a szerző Luther felfogását az államról ós az egy­házról, azok elkülönített munkássága teréről és feladatairól, jogairól ós rendjeiről, s azok egy­máshoz való viszonyáról, s ritka tárgyilagossággal méltatja Luthernek a parasztlázadáshoz való viszo­nyát, a pápás irodalomnak eme legkedveltebb kér dését. Seeberg nagy tanulmányon alapuló érdekes korrajzát a kritika igen behatóan és elismerőleg méltatta. (tiperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Könyvismertetés; „Bibliai képek" II. kö­tet. Sz. Kiss Károly. Ára: 5 kor. Szeiző tulaj­dona. — „Jellemképek a bibliából u Bocsor Lajos. Ára 8 kor. Szerző tulajdona A „Protestáns Lap" valamely régebbi évfo­lyamában egy értekezés jelent meg e cimmel : „Egyházi beszédeink között legyen összefüggés." A cikkiró abból a szempontból indult ki, hogy — ha a beszédek össze függenek, tehát egy lánco­latos beszéd sorozatot képeznek, akkor a hallga­tók érdeklődése felébred, kíváncsian várják: mit íognak hallani a következő vasárnap, s a legkö­zelebbi vasárnap újra fel fogják keresni az Ur házát, — e mód alkalmazásával tehát az isteni­tisztelet látogatottsága biztosítva van. Kétségtelen, hogy a cikkiró sok tekintetben helyesen tapogat. Csak egy dolgot tévesztett szem elől. Azt tudniillik, hogy az ily beszéd sorozatban a szónok mindig kénytelen hivatkozni az előző ünnepeken mondottakra; más pedig a ki ritkán keresi fel az Ur házát: az ily hivatkozásokat nem érti meg; kedvetlenül, ki nem elégített kedélylye! távozik a templomból, s talán többé el se jön. De ugyan csak igy jár a szorgalmas templomlátogató is, ha néha, egy vagy más okból, kénytelen el­maradni az istentiszteletről. Sót az ilyenre nézve a meg nem értés még fájdalmas is. Bocsor és Sz. Kiss K. az ellenkező ös­vényt követik. Állításuk szerint u. i. arra a ta­pasztalatra jutottak, hogy „egyes bibliai iratok egyfolytában való magyarázása nem igen gyako­rolt vonzó erőt.- mig „egyes történeteket kiválóbb figyelemre méltattak a hallgatók." Épen azért egy egy történeti alakot ragadtak ki a bibliának ó- ós uj szövetségi részéből, ezeknek az alakok­nak — nőknek ós férfiaknak vegyest — jellemét megfestették, kidomborították, az életre alkalmaz­ták, végül, a miben különösen Bocsor tűnik ki előnyösen, a tanúságot össze foglalva, vésik hall­gatóik szivébe és emlékezetébe. Hát ezt a módpzert én is kipróbáltam és he­lyesnek találtam. Mikor az elemi népiskolákban a rendszeres — összefüggő — bibliatörténeti, ma­gyar- és egyháztörténeti oktatás helyébe az egyes kiemelkedő alakok ismertetése lépett, arra a gon­dolatra jöttem, hogy hiszen a mi népünk is gyer­mekkorát éli még cultúr tekintetben. Épen azért ádventi irásmagyarázataimnál hasonló módszert kö­vettem. mondhatom, kielégítő sikerrel. Bocsor és Sz. Kiss Károly azonban nem csu* pán a helyes ösvényt lelték meg, hanem majd­nem egyidóben megjelent művük is színvonalon áll, noha Bocsornál az elv nem lett mindenütt kö­vetkezetesen keresztülveve, mert egy és ugyan­azon alakról több izben is, folytatólagosan is be­szól. (A megkísértett ldvezitő 1— III. Rebeka I—IV. A bujdosó Jákob 1—111. Sémei I—IV, stb.) De a jellemfestés mindkettőnél sikeresnek mondható, az exegesis, csekély kivétellel, helyes ; az alkal­mazás jó és a tanúság találó. A kidolgozásban mindkét szerző egyénisége másként nyilvánul Bocsor inkább elmelkedő, böl­cselkedő, Kiss inkább gyakorlati és népies. Bo­csor mélyebb, Kiss hatásosabb. Bocsornál néha akadunk nehézkes mondatszerkezetre is, Kiss min­denütt világos, egyszerű, magyaros. Kiss müve 235 lapon 52, Bocsoré pedig 172 lapon 48 ma­gyarázatot tartalmaz, köztük néhai Dobos János két homiliáját Hogy az ily modorban tartott Írásmagyarázat megnyerte úgy a lelkészi kar, mint népünk tet­szését is, bizonyítja az a körülmény, hogy Sz. Kiss K -nak csak a mult évben megjelent első kötetét nyomon követi a második. Hisszük, hogy ez az új két mű is kedvező fogadtatásra talál lel­kósztestvóreink körében. H. Emléklap a székesfehérvári ág. hitv. ev. egyház félszázados ás Gráncs Jenő lelkész fehér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom