Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Bierbrunner Gusztáv. Ág. hitv. ev. facultás Budapesten

HuszadiK évfolyam 37. szánv Orosháza, 1902. szeptember 11. SVAIIG. HAZ SS ISKOLA. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előflzetéi dija : Hirdetés dija: Egész évre . IJSIcor. Egész oldal , ÍO kor. Fél évre. . . e , Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... 8 , Negyedévre . 3 „ VERES J Û Z S E F. Negyed oldal . 4t , Egy szám ára 84 fill. VERES J Û Z S E F. Nyolczad oldal . £5 h Ág. hitv. ev. theológiai fakultás Budapesten. E becses lap 30—33. számaiban megjelent -egy minden tekintetben kiváló és tanulságos cikk­sorozat a mi theológiai intézeteinkről Raffay Sándor pozsonyi theológiai tanár úr szakértő, ki­tűnő tollából. Indittatva érezte magát erre a mult évi egyetemes gyűlés jkvi 26. pontban foglalt határozata által. Ha jól fogtam fel a dolgot, úgy alapos fej­tegetésében két ügyről szól : theológiai intézeteink újjászervezéséről ós a helyes lelkószképzésról. Teszi ezt pedig azért, hogy e rendkívül fontos ügy iránt felköltse az érdeklődést ós a végleges rendezésre irányuló komoly hajlandóság ós er­kölcsi kényszerűség érzetét Az ügy csakugyan fölötte fontos ós a mi egyházunk áldásos tovább fejlődése tekintetében elodázhatatlan életkérdés, melynek mielőbbi cél­szerű megoldására teljes erőnket fordítanunk kellene. Fontosságánál fogva figyelmemet is lekötötte annyira, miszerint daczára annak, hogy ámbár az ügy hozzászóllásához megkívántató szakértelem­mel nem igen rendelkezem, mégis bátorkodom az arra vonatkozó szerény nézetemet elmondani. Nem szólhatok ahhoz, hogy mikép szervez­tessenek újjá theológiai intézeteink a tudományos képzés tekintetében. Ez meggyőződésem sze­rint a szaktanárok hivatása, feladata ós joga, melyhez a gyakorlati lelkész keveset, a világi em­ber talán semmit sem szólhat. Más thóma a leendő lelkész gyakorlati kikép­zése. Ehhez a tényleges lelkész már hozzászólhat, mert élettapasztalatai igen élénken emlékeztetik azon eljárási hiányaira, melyekkel hivatalába lé­pett és melyek sok keserűséget okoztak néki. A világi ember is szólhat ehhez, mert vallá­sos érzülete épülés után áhítozik ós nagyon fáj­lalja, ha az isteni igehirdetés és az egyházi szer­tartások nem úgy végeztetnek, hogy a lelket fel­emeljék az Istenhez. Azonban az egész fontos ügynél az első ós fókérdós az, hogy hol szerveztessók a mai köve­teléseknek teljesen megfelelő theológiai intézet? Raffay Sándor theológiai tanár úr fejte­getései, a mint az másképen nem is lehet, a pozsonyi theológiai akadémia érdekében emelnek tájékoztató és buzdító szót. Annak az akadémiának érdekében, melyről keserűen elpanaszolja, hogy: „A mikor nagy jóakarattal, de hosszas alkudozá­sokban és a partikularistikus törekvések kereszt­tüzében megcsappant érdeklődéssel megalapították, levették az édes anyja kebeléről és a négy kerü­let kegyelemkenyerére fogták." Vissza emlékszem még azon hosszas és óva­tos tárgyalásokra, melyek annak idején langyos lelkesedéssel megteremtették a pozsonyi theológiai akadémiát, ós ón tisztelettel csodálom az ott mű­ködő érdemes tanári kart, mely daczára annak, hogy az akadémia tulajdonképeni ura sem a po­zsonyi egyházközség, sem a dunáninneni kerület, sem az egyetem, as akadémiát mégis azon ki­váló tudományos magaslatra tudta emelni, a me­lyen ma áll. De megvallom, hogy csekélységem sem óhaj­totta a theológiai akadémia alapítását és szerve­zését PozsonyíAin ós az erre vonatkozó okaimat az akkori Pr<//. Egyh. és Isk. Lapban megjelent „Budapesten* cimű cikkemben fejtegettem. A tisztelt pozsonyi theológiai tanári kar bi­zonyosan megbocsájtja nekem, ha az akkori né­zetemhez hű maradtam mind e mai napig, még pedig azért, mert az ezen felette fontos ügyre

Next

/
Oldalképek
Tartalom