Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Tiszai kerület

4ÖÍH .alapjavadalmazása legyen, de ötödéves körpótlékl-al javítva. A városi lelkészek aránylag nagyobb dotációban részesülnek, mert a feltételek mások. Tudvalevő dolog, hogy kevesen szánják magukat a papi pályára. Es pedig azért, mert más pályán «okkal biztosabb a megélhetés, rendezettek a fizetések és a magasabb fizetési s rangosztályba való helyezés. Eendeztessenek a papi fizetések, legyenek nyugdijképesek valamint ők úgy özvegyeik és árváik is, élvezzék mindazokat az előnyödet, mint más haoonrangú hivatalnokok, akkor biztosítom, nem lesz papokban hiány s a valláserkölcsi élet fejlesztése az egész vonalon gyönyörűségesen haJadni fog. az egyházi élet nem tog sülyedni, hanem erősbödni. Hogy pedig ez keresztülvihető legyen, Írassanak össze az egyház, illetőleg a gyülekezetek, egyházmegyék, egyházkerületek összes szükségletei, állapittassék meg a maximális egyházi adó, mely többet ne tegyen ki, mint az állami adónak 10$-át s a mennyiben ezen jövedelmek a szükségletek fedezésére elégtelenek, a mutatkozó hiány fedezésére az állam, illetőleg az országgyűlés lörvényhozásiiag intézkedjék s az állami dotáció az egyetemes egyháznak rendelkezésére bocsátássék. Ez nem veszélyezteti az önkormányzatot s nem akasztja meg az egyház szabad működését. Az egyház pedig gondoskodjék, hogy papjaink kellőképen neveltessenek, nemcsak mint leendő lelkipásztorok, hanem mint vallástanitók is, hogy akár a tudományok megszerzésére, akár pedig a gyakorlati ügyességek elsajátítására nekik alkalom adassék. Az egész országban az ev. istentiszteletek tartásában és a szentségek kiszolgáltatásában egyformaság hozassék be, hogy ez által az együvétartozás érzése erősbödjék ; a vallásoktatás akár a nép — akár a középiskolában kellőképen szerveztessék és egyformává tétessék, a fegyelem helyesen alkalmaztassák, a belmisszió szabálysze rüen gyakoroltassák s tétessenek meg mindazon intézkedések, melyek szükségesek a valláserkölcsi élet fejlesztésére s terjesztésére. Magától értetődik, hogy ez privát nézetem, melyet néhány vonásban körvonalozni akartam, nem elfogadás, hanem állásfoglalás végett a mai egyházpolitikai mozgalmak közepette." Értesítés. Tisztelettel tudatom lelkész társaimmal, kik pár nappal ez előtt hirdetett egyházi beszédeimre jelentkezni szívesek voltak, hogy az emlékünnepi beszéd már sajtó alatt van s pár nap múlva szét küldöm a megrendelőknek. Az egyházi beszédgyűjtemeny pedig körúibelói egy hónap múlva fog sajtó alól kikerülni. Köszönet a szives érdeklődésért. Körmend 1902. sze^t 2. Tisztelettel Fülöp József evang. ref. lelkész. A tiszai kerület közgyűlésén Zelenka Pál püspök a megnyitó beszédben a következő érdekes nyilatkozatot tette : „Nem hallgathatom el mindenek előtt, hogy egy nehéz évet éltünk át újra. Nehéznek nevezem azért, mert még csak enyhitést sem kaptak közegyházunk égető bajai; mert egyházigazgatásunk minden fokozatán félelmes lanyhaságot, kedvetlen elbánást, sót már itt-ott nembánomságot is látok; mert egyhá zunk eminens kérdéseiben idegenek vették át már a szóvivést. Nehéznek nevezem azért, mert a már nem féltett ós kevésbbó gondozott egyházunkban a nagyon féltett nyelvnek, ezen eszköznek áldatlan harc/a, még nagyobb erőre kapott, mindig a cél, isten szent országa rovására. Nehéznek nevezem azért, mert a hangzatos, sót már túl merész egyéni érdek, hiúság és dölyf vetették fel üres kalászfejét közegyházunk mezejón. még pedig már fokozott mérvben; az az önérdek ez, a mely nem arra néz többé: árt-e ezzel egyházunk jó hírnevének, életének, hanem csupán arra, mi ós ki lehet majd ó ez által; mert az egyház közérdeke most már mindinkább háttérbe szorittatik s szabad minden, lett a vészes jelszó, ismerjük : nem tisztit, nem nemesit, nem munkál az Ur sz. egyháza jobb voltáért melegen, önáldozattal lelkesen. Nehéznek nevezem azért, mert egyházunk úgy nevezett belső emberei közül is mind többen nem az Ur sz. egyházának lelkiismeretes gondozásán, nem is a közegyház megállapított rendjének s kezdettől fogva tiszta és tisztes voltának megóvásán, hanem eléggé botorul, mohó vágygyal, egyéni ambitiójuknak, mindig éhes es szomjúhozó ezen rémnek kielégítésén faradoznak, mely gonosz ezen eljárásnak természetes következménye után alkotmánytalan elbánás mindenütt ós mindennel, a mi eddig féltett szent volt egyházunkban. Nehéznek nevezem azért, mert fokozott mérvben látom a törekvést szabadság, egyenlőség ós testvériség valójában demokratikus ezen egyházában a régi kiváltságok megtartására. Ezen régi kiváltságok pedig egyházunkban a fellegvárak és az egyház fenntartásához járulástól vonakodás. Pedig az előbbi törekvés, a régi karok ós rendeknek a jobbágyságtól külön váltan élése, az ü. n. falusi egyházaknak papjaikkal, tanítóikkal együtt magukra hagyása; ez utóbbi törekvés aztán szintén a régi rendi alkotmány jámbor azon óhajjal : legyen úgy, mint régen volt . . . nemes ember nem fizet, tartsa fel a mizera plebs contribuens, vagy az állam; város ós falu népe, varosban ós faluban pedig úr és szolga éljünk külön. Oly jelszó ós törekvés ez, a mely az egyházhivek egyeteméből álló, az által fenntartott ós kormányzott ev. hazai egyháznak halálharangja. Ily törekvés pusztító nyomai ez évben sem kevesbedtek egyházkerületünkben.