Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Zelenka Pál

Vonja le ezért «•) történtek alapján a tanúságot, mély szerint ha jövőre hasonló feladatok megoldásába belemegy, vigye magával azokat is, kik veié együtt gondolkoznak. Nem vádolja ugyanis Szentiványit mulasztással, mert hisz 4—6 szere között is lehet fontos dolgokat tapintattal és sikerrel elintézni. De 6 szem nem 66 szem ; 6 fül nem 66 föl; és utóbbi eseiben. a mi Szentiványinak igéretkép mondatott, abból most törvény lett volna. Majd igy folytatja: Mi mindannyian szives készséggel rendelkezésére állunk köz vitézi szolgálatban. Határozzuk el, hogy követelni fogjuk azt a mi megígértetett! T. i. az 1848. évi IX. t.-e. végrehajtását. Erre biztosíték a kormány becsülete. S ha szükség lesz; az ország törvényhozásában is sikra fogunk szállani' Most márnemi kérünk, de adott szónak becsülettel beváltását egyenesen követeljük. Végül Meskó László helyeselte Szentiványinak azt az álláspontját, hogy politikai s különösen parlamentális dolgok az egyházi közgyűlések asztalai mellől kiküszöböltessenek. Azért csupán a Szentiványi imént tett kijelentéseivel foglalkozik, a melyek szerint ő jövőre is azokon a nyomokon kiván haladni, melyet a közegyház a tiszai egyházkerület intenciójára a magyar államkormányhoz még 1895-ben intézett s az állami dotáció, illetve az 1848. évi XX. törvénycikk végrehajtása tárgyában tett felterjesztésében körvonalozott. S mert ezt a nyilatkozatot az egyházkerületi felügyelő az imént nyiltan, férfiasan tette meg, s ok. illetve jog a kétkedésre nincs ós ismerve Szentiványi fényes múltját és egyházias buzgalmát, — nem is lehet, — teljes nyugalommal néz jövő működése elé. E kölcsönös kijelentések után a közgyűlés az elnöki megnyitót helyeslőleg tudomásul vette s Zelenka püspök az egyházi élet összes mozzanatait hiven föltüntető és zajos éljenekkel kisért jelentésére került a sor, a melynek igen tartalmas adatai kézirat helyett külön is kiadattak, s a melynek az 1848. evi XX. t.-cikkre vonatkozó, általa személyesen is felolvasott szép részletei a következők : „Erős hullámzásban tartja egyház zunk közvéleményét az 1848i k i 20-ik törvény valósítása tárgyában a törvényhozás képviselő házában történt tárgyalás és a sajtóban akkor és azóta történő mozgalom. Egyházunkban már az 1891-ik évtől napirenden van azon sarkalatos törvény életbe léptetésére vonatkozó -kívánalom. Az 1891-ik évben összeült zsinat elé ugyan is „Igénytelen javaslat" című munkában történt azon törvény valósítására nézve is indokolt indítvány. (Javaslat XVI—XVII. lapjain.) Ezt a javaslatot maga a zsinat nem vette fel munkakörébe, a zsinat értekezletein azonban érdemlegesen lett tárgyalva, oly megállapodással, hogy ha a zsinati törvén} megalkottatik és szentesítést nyer, tárgyalják ezt a kérdést az egyházhatóságok hivatalos gyűlései, addig is azonban egyelőre 3 millió forintnak az államtörvény útján megnyerésére történjenek meg a szükséges lépések. Megtörtént. Eredménye lőn egy törvénynek alkotása, melyben 3 milliós sorsjegynek kibocsátására nyert a pénzügyminiszter felhatalmazást azzal, hogy ha egy ev alatt a sorsjegyművelet nem lesz sikerrel megvalósítható, a 3 milliónak évi kamata vétessék fel az állam költségvetésébe. Ezen törvény valósítása nem sikerült. A kormány tehát 120 ezer forintot vett fel a költségvetésbe, a képviselőház pénzügyi bizottsága pedig ezt 150 ezer torintra felemelve vitte a törvényhozás elé s az ily módon megállapított államsegély azóta kétharmadában az ev. ref. egyház domestikájának, egyharmad része pedig a mi egyházunk közalapja javára évről-évre felvétetik a költségvetésbe és kifizettetik. Ezen kezdettel azonban egyházunk nem volt megelégedve. Zsinat közben jöttek az u. n. egyházpolitikai törvények javaslatai napirendre, melyekből azonnal látta egyházunk, hogy ha kellő mérvben nem kap ugyancsak törvényileg biztosított dotátiót, azok mérhetlen kárt fognak okozni egyházunknak. A zsinat befejezésének s együtt az egyházpolitikai törvények megalkotásának évében már az 1848-iki 20-ik törvénycikk szellemében követelt és életfeltétel gyanánt szükségelt állami dotátiónak nagy kérdését. Egyházmegyei közgyűlésünk ugyanis az 1894. évi közgyűlésében Kubinyi Gréza képviselő előadása mellett tárgyalás alá vette a gömöri egyházmegye indítványát, „mely szerint a törvényhatóságilag elfogadott egyházpolitikai törvényjavaslat kapcsán a magyarországi ág. h. ev. egyház önerejéből nem fedezhető szükségleteinek az 1848. évi 20. törvény szellemében az állampénztárból teendő fedezése és a törvény útján végleges biztosítása tárgyában a magyar kormányhoz felirat intézését kívánja s annak kapcsán indítványozónak a fenti szükségletet számszerűleg magában foglaló felirat tervezetét eltogadásra ajánlja." „Az egyházkerületi közgyűlés indíttatva az által, miszerint kötelessége minden alkalmat megragadni arra nézve, hogy egyházunknak a többi vallásfelekezetek irányában az l848-iki 30-ik törvénycikkben kimondott jogegyenlősége érvényre emeltessék, egyházaink és iskoláink anyagi szük-