Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mesterházy Sándor. Evang hitünk templomainkban és iskoláinkban

csak részleges lehet, különösen a szórványhelye­ken ós a nagyobb városi gyülekezetekben. A „Luther-társaság" 4 szintén az evan­géliomi hitet akarja ápolni, mikor az evangóliom irott, inkább népies kiadványait hiveink között ter­jeszti. Áldás van ezen a munkán is. Sokunkban újra éledt ezen intézményünk működése által is a hitünknek szent tüze ; de hány hivünk nem olvassa és nem fogja olvasni a társaság kiadványait?! Jó hatással vannak a „belmissziói egye­sületek* és „a vallásos estélyek* is az evangéliomi hitnek ápolására; de én mindezeket nem tartom elégségeseknek a jelzett munka el­végzésére, hanem azt kivánnám, hogy főképen evangélikus templomaink ós iskoláink lennének evangéliomi hitünk ápolói, erős várai. Templomaink legyenek evangélikus hitünk erős várai. Régen azok is voltak. Azok az elsár­gult lapok, melyekre, bár csak töredékesen,—ev. egyházunk történetének egyes kiemelkedőbb moz­zanatai fel vannak jegyezve, arról tesznek tanúbi­zonyságot, hogy a mi hitőseink a mint az evan­géliomi hitet felvették, nyomban szereztek, —több­nyire adomány útján, — templom-fundust, épitettek arra pénzbeli áldozattal ós szolgálmánynyal tem­plomot, melyben azután élesztgették hitüknek szent tüzét. Ès a régi ellenség, mikor az evangéliomi hitet ki akarta irtani, templomainkra vetette kezét, ezeket záratta be, ezeket vette el, ezekben tiltotta meg a nyilvános istenitiszteletet. De apáink véd­ték templomaikat a plébánosokkal kiküldött vár­megyei hajdúkkal, sőt a kivezényelt dragonyosok­kal szemben is. Mint egy ember kéltek védelmére a hitet ápoló templomnak ós verték vissza a me­gyei hajdúkat, mint tették ezt a nemespátrói lu­theránusok, vagy épen a templomban vérzettek el a katonák fegyverei alatt a többek között a csep­regi evangélikusok. Ês a hol sikerült evangélikus őseinknek a templomot felépíteni, megvédeni ós megtartani, ott erősek voltak az egyház tagjai evan­gélmi hitükben, mert szólták, főképen a templo­mokban hitünk igazságait. Valamint az apostolok védték a pogány ós zsidó világgal szemben a Krisztus vallását s mikor prédikáltak a népnek, úgy Luther Márton is felvitte a szószékre a sa­játlagos evangéliomi hitigazságokat. Például a bűn­bocsátó czédulák árulását nemcsak hires 95 téte­lében helytelenítette, hanem a szószéken is sür­gette a szivbeli gyónást. És a hit által való meg­igazulás tanát mily részletesen kifejti a galacia­beliekhez irott levél alapján készült apostoli pré­dikációjában. Ehhez hasonlóan a mi templomaink­ban is hirdették, védték a mi evangéliomi hitünk igazságait. Hát ma? Ma is azt tartjuk, hogy templomaink evangéliomi hitünk erős várai. Örömmel adakozunk, ha egy új evangélikus templom építésére gyűjte­nek. Es lelkesedéssel hirdetjük, hogy itt ós ott is emelkedett egy új templomunk az evangéliomi hit erős várául. Csakhogy én úgy látom, hogy mai nap mi túlságosan sok erkölcsöt prédikálunk, mig­a hitbeli oldalt nem domborítjuk ki eléggé. Ennek tulajdonítom, hogy erkölcs tekintetében a mi né­pünk aránylag jól áll. Jól is esett hallanom 1893-ban Nagykanizsán az egyetemes ev. gyámintézet gyűlése alkalmával a derék Kozma Sándor budapesti főügyésznek, — ki akkor ott a börtönöket vizsgálta, — azon kije­lentését, hogy a börtönök lakói között aránylag leg­kevesebben vannak az ágostai hitvallású evangé­likusok. De ha tekintetbe vesszük, hogy az igaz hit szüli az igazán értékes jó cselekedeteket, váj­jon nem kell-e némi aggodalommal látnunk ezt az erkölcsösséget azoknál az evangélikusoknál, kik nem mutatnak elég hitbuzgóságot. Mert szolgai félelemből származott erkölcsösségnek nem igen lehetne örülnünk. Nem szorult ugyan teljesen le szószékeinkről a hitbeli igazságok hirdetése, de ez inkább csak általános keresztyéni. Pedig ha híveinket meg akar­juk védeni a sokfelől jövő csábitások ellenében, meg akarjuk menteni az eltéveiyedéstől, akkor utalnunk kell arra is, hogy a mi általánosan keresz­tyéni az kiváltképen feltalálható itt az evangéliom alapján álló keresztyén egyházban. Midőn hívein­ket vezetjük az Isten országának öröklésére, meg kell nekik újra meg újra mulatnunk, hogy lássá­tok a Krisztus által az üdv elnyerésére rendelt esz­közöket itt találjátok fel a legtisztábban az igében ós a két szentségbén, a keresztségben meg az úr­vacsorában. Eszembe jut az, a mit íelejthetlen tanárom, a csak nemrégen elhunyt Müllner Mátyás em­lített előttünk, hogy Pázmány Péternek épen ez könnyítette meg visszatérítő munkáját, midőn hi­vatkozhatott a protestánsok által általánosságban hirdetett keresztyén tanoknál arra, hogy a r. kath. egyház az egyedül üdvözítő. Nem akarjuk ugyan e tekintetben a római katholikusokat követni, kik bennünket eretnekeknek, az üdvből kizártaknak neveznek, nemcsak a magán beszélgetésben, hanem a szószékeken is, de ne legyünk túlságos lojáli­sak. A nélkül, hogy a más felekezetüeket sérte­nénk, hangoztassuk a mi igazainkat. És ezt tegyük ne csak a lelkipásztorkodás terén, hanem a szó­széken is, mert különben könnyen úgy tűnhetnék fel a dolog, mintha a nyilvánosság előtt nem is volnánk bátrak hangoztatni a mi hitünk igazságait. De nálunk sokan inkább sebeinket mutogat­ják. Így törtónt, hogy csak nem régen is a mi­eink, a kivül ós belül állók jól elverték a mi lu­theránus énekeinken a port, hozzá a mi ellensé­günknek is szeme előtt. Pedig azok által az éne­kek által épültek az ősök még a máglyatűzben' is, még a hóhér bárd alatt is és épülünk mi is, meg épülni fognak az unokák is

Next

/
Oldalképek
Tartalom