Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Theológiai ismeretek tára

ban részletesen fejtegetett sérelmeink orvoslásáért felhangzott szavunk erőtlen és észrevétlenül viszi el azt a szél fcülön külön. Ellenségeinkkel szem­ben az ellentállás, az állami életben jogaink mól­tányoltatása sokkal könnyebb volna a tömörülés a teljes egyesülés által. Különben általában szük­ségfelettinek tartjuk a tömörülésben rejlő erő bizonyitgatását. — De elismerjük, hogy a hitélet­ben e külső körülmény magában csak nem birhat döntő erővel, ha a belső feltótelek hiányoznak. De ki merné kétségbe vonni, hogy itt megvannak a belső feltételek is ? t — A protestáns egyhá­zaknak alapja egyaránt: az evangéliom. Világos­sága: a hit. Levegője: a lelki szabadság. Eszmé­nye a tökéletesség a szeretetben. — Lehet, hogy e szélesebb kereteken belül némelyek átléphetetlen határokat akarnak ismerni a különböző protestáns egyházak között, tán rámutatnak a történelem folyamában arra a sok kísérletezésre, melyek a protestáns egyházaknak különösen a bölcsője mellett, anynyi jóakarat mellett is sikertelenek maradtak és az egyesítés helyett a válaszfalak élesebb megkülönböztetésére vezettek csupán. Fájdalom ! — Ez mind tagadhatatlanul igaz. De nem szabad felednünk, hogy a külömbségek ezen kiélesitése akkor történt, mikor a vitatkozó felek saját eszméik, hitfelfogásuk igazságának bizonyí­tékait kutatták a másik fél meggyőzésére és nem fordítottak figyelmet a másik feltugásábin a kér­dés más oldalról való szemléletében kiemelendő igazságra. Azóta azonban sokat változott a helyzet. A különböző protestáns felekezetek kiformálódott hit elveinek kölcsönös vizsgálatában kifejlődött s ma teljesen érvényesül az a nyugodt tárgyilagosság, inely felismeri, hogy az egyik egyház hitelve a kérdés egyik, a másik más oldalát világuja meg az egész igazságnak; vagy az esryik az alaki, a másik a tartalmi igazságot igyekszik nyomatéko­sabban kifejezni, a nélkül, hogy ez tulajdon­képpen ellentétei jelentene. — E nyugodtabb tárgyilagosság világánál, — ha tán némelyek megütköznek is ezen, -- határozottan állítjuk, hogy református egyházunkban ma is léteznek oly szélső irányzatok, melyeknek hitelvi felfogása közt, sok fontos kórdósben van áthidalhatatlanabb úr, mint az evangélikus és református egyház elvá­lasztó dogmájában az úrvacsorai tanban. Kivánatra szakithatunk valamikor időt, hogy példákkal szol­gáljunk arra, miszerint némely kálvinistának fel­fogása oly módon tér el a másikétól, hogy azok­ban egységet létre hozni képtelenség, a lutheránus és református úrvacsorai tanban azonban mindkét részen való komoly dogmatikusaink méltányolják a másik intentióját. A másik egyház tanának tár­gyilagosabb a saját egyházunkénak elfogulatlanabb vizsgálásánál a két tanban nem egymás kizárását, Jhanem kölcsönös kiegészitéset ismerik el. Mikor a lutheri tan az úrvacsorában Jézus valóságos jelenlétét tanitja, ez alatt nem a durva malerialis jelenlétet érti. hanem a Jézussal való bizonyos egyesülésnek azt a szükségességét, a mit refor­mátus részről is el kell ismernünk. Viszont, mikor mi a külső jegyeknek a megszenteltetós után is kenyér és bor mivoltát hangsúlyozzuk,' azzal azon durva materialis átalakulás ellen akarnak tiltakozni, a melyben a babonás lelkek előtt a Jézus lelkileg való jelenléte és a vele való le'ki egyesülés tel­jesen elhomályosul, ók Jézus valóságos jelenlétét hangsúlyozzák ! mi éppen Jézus ezen valóságos jelenlétet akarjuk félreértéstől megóvni. — De nem tartjuk sem czélunknak, sem magunkat hi­vatottaknak, hogy dogmatikai fejtegetésekbe mé­lyedjünk el. Csak arra kívántunk rámutatni, hogy hitelvi eltéréseink éppen nem olyan mélyek, hogy azok áthidalhatók ne volnának, sőt elmondhatjuk, hogy az elfogultságtól ment tudományos hittani vizsgálódások ehhez már-már teljesítették a c/,ö­löpök beverésének nehéz munkáját. Restelkedve gondolunk rá, hogy tán külső dolgok, szervezeti viszonyok, anyagi kérdések okozhatnának legyőzhetetlen nehézségeket? Ám ezekkel szemben appellálunk a szeretet mindene­ket egyesítő nag^ hatalmára, appellálunk arra a tiszta hazafiságra, mely egy erős egységes ma­gyar protestáns egyházban nemzeti létünk, fejlő­desünk és szabadságunk erős várát ismeri fel. Istenem, mennyi áldoiatot hoztak a protestáns egyházak a hazafiságnak : az egyesülésben ho­zandó esetleges kölcsönös áldozatok magukra nézve is áldássá változnának. Vegye fel tehát a zsinat teendőinek sorába az egyesülés munkálását. Ne tekintsen el egykedvűen e szent érdek felett, Es ne állapitsa meg egész buzgalommal felvett kísérlet nélkül ennek lehetetlen voltát. Ne, mert ha e czól eléréséről valaha lemondanánk: egyik legszentebb eszményünket veszitenők el. A nehéz­ségek pedig hová-tovább nagyobbak lesznek. Két szer/ezetnek egyesítése annál nehezebb, minél inkább előre haladtak, megizmosodtak eltérő irá­nyú fejlődésükben. A magyar protestantismus ós ezzel együtt a magyar nemzet történetében kor­szakot fogna jelezni az egyesülés műve Es a hivatas teljesítés példányképeül tündökölne zsina tunk a történelem lapjain e nagy mű alapjáuak megvetésével. u Kedvezmény a lelkészi és tanítói kar­nak. Az 54 ik évfolyamabau megjelenő „Gazda­sági Lapok" szerkesztősége megkönnyíteni óhajt­ván a földműveléssel gyakorlatilag is foglalkozó lelkészi es tanítói karnak azt, hogy a mezőgazda­sági ismereteket minél jobban elsajátítsák, s a haladó kor kívánalmaival és vívmányaival is meg­ismerkedve, a modern gazdasági iránynyal lépest tarthassanak, ezen kedvezményt ajánlja tel a nagy­tiszteletű lelkészkedó papság és a t. tanítói kar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom