Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Czinkotszky Márton. Kishirdetés

-helye, azonkívül ez intézmény mellett a faluban a takarékossági hajlam szemlátomást terjedt, mivel a kiskorúak részére különösen igen élénk a befi­zetési kedv. Anyagi bajaink részbeni orvoslására az egy­házi hitelszövetkezetek mellett igen ajánlatos lenne az egyházi közmagtárakat is általánosabban felál­lítani, vagy a hol megvannak, sok helyütt cél­szerűbben szervezni. Egy jól szervezett és vezetett egyházi köz­magtár nemcsak az egyesek baján segítene, de az egyház részére kamatok fejében különösen na­gyobb egyházaknál bizonyos számbavehető jöve­delmet adhat. De anyagi bajainkat még egy más oldalról is kellene orvosolni. Legjobban tennénk, ha a német lutheránus egyház példájára az egyházi illetőségeket pap, tanitó, egyház részére egy közös egyházi cassába fizetnék be, a mely közös cassából pénzben történne a fizetés minden járandóságra vonatko­zólag. Mennyi időt nyerne pap, tanitó ezzel szoro­sabb egyházi kötelességeik teljesítésére, mennyivel több idejük maradna az önképzésre ós végre mennyi sok kellemetlen viszálynak lenne eleje véve az egyháztagok ós azok vezetői között. Azt hiszem sokaknak meggyőződése, hogy az előbb emiitett bajokon sokat lehetne segíteni az előbbi említett intézmény : egy közös egyházi péazcassa felállítása által. De még egy más hasznos tanulságot is von­hatunk le a lutheránus német egyházszervezet működéséből : a jótékonycólú közadakozásra nézve. Ugyanis a német nem egyesült lutheránus egy­háztagok számszerint 56,000, egyházi célokra 80,000 márkát hoztak össze, úgy tudva tisztán jótékonycelokra ós a hol ilyen jótékonycólú in­tézmény hathatósan lesz segélyezve, óriási arány­talanság van ebben a mi gyűjtéseinkhez képest. A hol az egyháztagok száma legalább egy millió lélek. Hja, de nálunk vagyonos nagy községek kivonják magukat a közadakozásból, mint ezt pél­dául a gyámintózeti gyűjtések mutatják. A közadakozás ügyét több buzgalommal kel­lene az egyházvezetóknek szervezni ós megindí­tani, szem előtt tartva, hogy mi a gyűjtések által a közös testnek : a közegyháznak tagjaiként mű­ködünk ós kötelességünk a közegyház hiányain segíteni. Mindezeket egybefoglalva : a főbb egy házi tisztviselők erélyes föllépése által a kormánynál, a nép anyagi erejének célszerű fokozása által, különösen teljes gazdasági ismeretek, egyházi hi­telszövetkezetek és egyházi közmagtárak felállítása által, végre a pap és tanitó illetőségeinek befize­tésével egy közös cassából, valamint az egyházi gyűjtések buzgóbb ós célszerűbb vezetése általi mindezen tényezőn igen sokat lehetne segíteni egyházi bajainkon. SCHULPE ALFONS egyházfelügyeló. Kihirdetés. Szükségtelen mondanom, hogy a kihirdetés alatt a házasulandók egyházi esküvő előtti temp­lomi kihirdetése értetik Mellőzve ennek törvényes formáját én most csak az egyházi fegyelemre vonatkozó s a régi gyakorlat alapján érvényesülő részével akarok rö­viden foglalkozni. A házasságra lépő, erkölcsös magaviseletű fiatalok tisztességes, becsületes (poctivá) jelzővel a nevök előtt hirdettetnek különösen a tót és né­met egyházakban. Az erkölcsileg botrányos éle­tüeüet az egyház a régi időben d templomban pe­lengórre állította. Ma szelídülvén az erkölcsök, egy­szerűen a név előtti »tisztességes 4 4 jelző elhagyá­sával fegyelmezi. S már ezzel is sújtva érzi magát a botlutt házasulandó a közönség Ítélőszéke előtt. Mindez jó és szükséges volt különösen az új egyházpolitikai törvények behozatala előtt Jó és szükséges ez ma is, de fordulván a világ sorja, ennek a mai új viszonyok között hátránya is van. Ma a mosdóval könnyen kiöntjük a gyereket is. Most az ilyen házasulandó hátat fordíthat az egyháznak s az egyházi fegyelem elől kitér. Nem hirdetteti s nein esketteti magát az egy­háznál. Hogy pedig ennek erkölcsi kárát szive ne nagyon érezze, megnyugtatják, kioktatják az ille­tők, mondván: „az egyházi esketés annyit ér, mint a bárány szarva." S a pap még sem hagyhatja el álláspontját a kihirdetésre vonatkozólag. Megtörtént ugyanis, hogy a házasulandó fiatal ember a pap előtt szemébe mondta a későbben nőül vett leánynak, hogy mindketten erkölcsileg botlottak. Mégis a paptól elvárták volna, hogy „tisztességesének hirdesse őket s a leány az ár-, tatlanság jelvényével koszorúval a fején jelenhes­sen meg esküvő alkalmával az oltár előtt. S mi­után a pap ezt nem tehette, illetve nem enged­hette meg, mellőzték az egyházi hirdetést, eske­tést, kijátszották az egyházi fegyelmet. Sajnos ma már az egyház olyan alacsony kerítés, melyen akármelyik siheder könnyen átvet­heti magát, ha neki úgy tetszik. Már most az a kérdés: mi nagyobb erkölcsi: baj, eskü nélkül ereszteni ki őket az életbe s meg­tartani a régi elég szelid fegyelmezést, vagy álta­lában elhagyni a jelzőt a tisztességes házasulan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom