Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Czinkotszky Márton. Kishirdetés
-helye, azonkívül ez intézmény mellett a faluban a takarékossági hajlam szemlátomást terjedt, mivel a kiskorúak részére különösen igen élénk a befizetési kedv. Anyagi bajaink részbeni orvoslására az egyházi hitelszövetkezetek mellett igen ajánlatos lenne az egyházi közmagtárakat is általánosabban felállítani, vagy a hol megvannak, sok helyütt célszerűbben szervezni. Egy jól szervezett és vezetett egyházi közmagtár nemcsak az egyesek baján segítene, de az egyház részére kamatok fejében különösen nagyobb egyházaknál bizonyos számbavehető jövedelmet adhat. De anyagi bajainkat még egy más oldalról is kellene orvosolni. Legjobban tennénk, ha a német lutheránus egyház példájára az egyházi illetőségeket pap, tanitó, egyház részére egy közös egyházi cassába fizetnék be, a mely közös cassából pénzben történne a fizetés minden járandóságra vonatkozólag. Mennyi időt nyerne pap, tanitó ezzel szorosabb egyházi kötelességeik teljesítésére, mennyivel több idejük maradna az önképzésre ós végre mennyi sok kellemetlen viszálynak lenne eleje véve az egyháztagok ós azok vezetői között. Azt hiszem sokaknak meggyőződése, hogy az előbb emiitett bajokon sokat lehetne segíteni az előbbi említett intézmény : egy közös egyházi péazcassa felállítása által. De még egy más hasznos tanulságot is vonhatunk le a lutheránus német egyházszervezet működéséből : a jótékonycólú közadakozásra nézve. Ugyanis a német nem egyesült lutheránus egyháztagok számszerint 56,000, egyházi célokra 80,000 márkát hoztak össze, úgy tudva tisztán jótékonycelokra ós a hol ilyen jótékonycólú intézmény hathatósan lesz segélyezve, óriási aránytalanság van ebben a mi gyűjtéseinkhez képest. A hol az egyháztagok száma legalább egy millió lélek. Hja, de nálunk vagyonos nagy községek kivonják magukat a közadakozásból, mint ezt például a gyámintózeti gyűjtések mutatják. A közadakozás ügyét több buzgalommal kellene az egyházvezetóknek szervezni ós megindítani, szem előtt tartva, hogy mi a gyűjtések által a közös testnek : a közegyháznak tagjaiként működünk ós kötelességünk a közegyház hiányain segíteni. Mindezeket egybefoglalva : a főbb egy házi tisztviselők erélyes föllépése által a kormánynál, a nép anyagi erejének célszerű fokozása által, különösen teljes gazdasági ismeretek, egyházi hitelszövetkezetek és egyházi közmagtárak felállítása által, végre a pap és tanitó illetőségeinek befizetésével egy közös cassából, valamint az egyházi gyűjtések buzgóbb ós célszerűbb vezetése általi mindezen tényezőn igen sokat lehetne segíteni egyházi bajainkon. SCHULPE ALFONS egyházfelügyeló. Kihirdetés. Szükségtelen mondanom, hogy a kihirdetés alatt a házasulandók egyházi esküvő előtti templomi kihirdetése értetik Mellőzve ennek törvényes formáját én most csak az egyházi fegyelemre vonatkozó s a régi gyakorlat alapján érvényesülő részével akarok röviden foglalkozni. A házasságra lépő, erkölcsös magaviseletű fiatalok tisztességes, becsületes (poctivá) jelzővel a nevök előtt hirdettetnek különösen a tót és német egyházakban. Az erkölcsileg botrányos életüeüet az egyház a régi időben d templomban pelengórre állította. Ma szelídülvén az erkölcsök, egyszerűen a név előtti »tisztességes 4 4 jelző elhagyásával fegyelmezi. S már ezzel is sújtva érzi magát a botlutt házasulandó a közönség Ítélőszéke előtt. Mindez jó és szükséges volt különösen az új egyházpolitikai törvények behozatala előtt Jó és szükséges ez ma is, de fordulván a világ sorja, ennek a mai új viszonyok között hátránya is van. Ma a mosdóval könnyen kiöntjük a gyereket is. Most az ilyen házasulandó hátat fordíthat az egyháznak s az egyházi fegyelem elől kitér. Nem hirdetteti s nein esketteti magát az egyháznál. Hogy pedig ennek erkölcsi kárát szive ne nagyon érezze, megnyugtatják, kioktatják az illetők, mondván: „az egyházi esketés annyit ér, mint a bárány szarva." S a pap még sem hagyhatja el álláspontját a kihirdetésre vonatkozólag. Megtörtént ugyanis, hogy a házasulandó fiatal ember a pap előtt szemébe mondta a későbben nőül vett leánynak, hogy mindketten erkölcsileg botlottak. Mégis a paptól elvárták volna, hogy „tisztességesének hirdesse őket s a leány az ár-, tatlanság jelvényével koszorúval a fején jelenhessen meg esküvő alkalmával az oltár előtt. S miután a pap ezt nem tehette, illetve nem engedhette meg, mellőzték az egyházi hirdetést, esketést, kijátszották az egyházi fegyelmet. Sajnos ma már az egyház olyan alacsony kerítés, melyen akármelyik siheder könnyen átvetheti magát, ha neki úgy tetszik. Már most az a kérdés: mi nagyobb erkölcsi: baj, eskü nélkül ereszteni ki őket az életbe s megtartani a régi elég szelid fegyelmezést, vagy általában elhagyni a jelzőt a tisztességes házasulan-
