Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Prot. egyházi és iskolai lap

& azt az ünnepet Iwárólág a maga részére foglalta le. Mikor a ker Magyarország helyreállítását hangsúlyozza: hivatkozva a protestánsok ker voltára, azokat is be akarja vpnni az akczióba. S mikor a vallásegyenlőség törvénybe iktatott nagy elvének a prot. keresztyénekkel szemben való megvalósításáról van szó az egyenlő jog, a törvény és igazság neveben: akkor az ellen kézzel-lábbal hadakozik, meghiúsítására minden lehetőt elkövet. Pedig hát ÍX 48. XX végrehajtása szintén a k^r. Magyarország megerősödését jelenlené. Igen 1 De nem pápás értelemben, mert „kaíholicismus és keresztyénség egy," tehát küzdeni kell ellene I Valóban ez is pápas igazság!" Erdélyi protestáns lap. „Mondjuk ki., őszintén : államkormányzatunkkal szemben a kathoiicizmus hatalom. Elméleti jogviszonyaink szerint a kath. vallás éppen úgy nem állam-vallás, mint a többi; valóságban azonban : több az állam vallásnál. Nem munkatárs, hanem rendelkező úr, ki nagyon is duzzog;—nem azért, havaiamiben sérelme -van, mert erre alkalom nem esik, hanem — ha az állam, kedveért nem tagadja meg más felekezeteknek a levegőhöz való jogát, Bizony valóságos káromkodás számba jöhet, mikor napjainkban akadnak, a kik nem átalják panaszolkodni, kiabálni a kath. egyház elnyomattatásáról, üldöz-' tetéséről. — De hat e kiabálások, követelődzések, jogformálások,-- Ha tán némelyek előtt Iféptêlerî ségnek latszik is, ez nagyon is befolyásolják államkormányzatunkat. Hogyan szólana, egy minisz ter férfias bátorsággal, mikor egv hath. főpap kívánja, hogy hagyományos képzelgésének támo gatásara, fehérnek állapittassék meg a fekete!? (Gondoljunk csak az erdélyi püspöki czim kérdésre.) — Vagy a mi az újabb törvényhozási alkotások ban oly nagy mértékben felzúditotta a kath. szóvivők méltatlankodását: az egyházpolitikai reformok, vájjon a katholikus kívánalmak vereségét jelentenék? Határozottan nem. A serelem minden józan gondolkozó előtt csak kép/elges Sőt, ha a kiindulást vesszük, az elkeresztelesi ügyben folytatott megfékezhetetlen visszaéléseiknek találtak tör vényes alapot. — Ám azért az elnyomatás miatti panasznak reszükiől vége nincs. Es a míg a kath jogtalan kiváltságok ez érzékenység által valóságos „ne bántsd virágokká" válnak: mit teszünk mi? Emelné fel a protestantismus érdekeinek, legtisztább jogainak megóvására szavát valaki világi jeleseink közül ? Sót ellenkezőleg az elalkuvás szelleme dominál mindenütt, a hol komoly h angna k kellene felemelkednie. Most a „szabadelvüseg," majd a kormányzattal való „Jóviszony," itt valamely látszólagos „vivmány

4 biztosítása, ott anyaszentegyházunk szellemi „felsőbbségének" önérzetes czimen nagy „felülemelkedettséggel " mondunk le érdekeinknek védelmezéséről és csitítgatják el befolyásos világi vezetőink a. ^méltatlankodás kitöréseit éâ 'eszik „néma gyermekké" egyházi kormányzó testületeinket, a kinek természetesen „anyja sem értheti a szavát.* Felsőbb egyházi hatóságaink igy épitik meg az állam kormány részére az aranyhidat, azon mélységek felett, melyeket provinciális egyházi életünk betöltésre tár fel az előtt. Sérelmeink, panaszaink bizonyos apathiával láttatnak el. S hogyan kivánhatnók az államkormáhytól, hogv komolyan vegye azokat, ha mi magunk sem veszszüli, látszólag komolyan? Csodálkozhatunk-e, ha a rnegalázásunkat ké

Fező állami döntések támasz . pontot keresnek abban, „hogy as egyházi hatóság sem tulajdonit jelentőséget a kérdésnek." Végre• valahára be kell látnunk egyházi érdekeink erelyesebb felkarolásának szükségét. Fel kell ismernünk, hogy a lábra kapott irány mellett, a belül sorvasztó közönyösség és kívülről fekapatott számba sem vétel kiszámíthatatlan romlásba jui tatja anyaszentegyházunkat " Protestáns egyházi és iskolai lap. „ Az 1848. XX. t. cz. végrehajtásának ügye nem politikai, hanem állami, nemzeti és felekezeti kérdés. Helyes, • megnyugtató megpldása csak az e törvény által érintett legmagasabb állami, nemzeti és egyházi érdekâk elfogulatlan mérlegelése és kiegyeztetése melleit lehetséges. Éppen azért a kérdést a párt- vagy éppen felekezeti politika sekélyes talajára hurczolni s belőle párt- vagy felekezeti kérdést csinálni nem lehet, és nem szabad. A végrehajtásnál ugyanannak az államböcsesógnek, nemzeti közvéleménynek és felekezeti elfogulatlanságnak kell szerepelnie es érvényesülnie, a mely magát a törvényt létrehozta. Párt- vagy fele kezeti politika terére hurczoltatva azonban a kérdés egyoldalúvá is tétetnék, szükségtelen és a megvalósítást lehetetlenné tevő politikai és felekezeti ellentéteket tamasztana. Az 18 48. XX. t.-czikk végső elemzésében nem vezet egyébre. mint az egyháznak teljes szeku* larizácziójára. Ezt pedig okos ésszel nem kívánhatjuk, mert azzal el kellene vétetnie autonómiánknak is. Nem a teljes vagy a részleges szekularizáczio alakjában tartom tehát szükségesnek az 1848. XX. t. cz. végrehajtását, nem is úgy. a mint a törvény mondja, hogy „minden bevett felekezet egyházi és iskolai szükségei közálladalmi költ ségek által fedezhessenek," hogy legelső sorban eltüntessenek azok a kirívó ellentétek, a melyek a rom. kath. ós a többi bevett egyházak között az államhatalomhoz való viszonyukban feltűnnek, szóval, hogy a törvénybiztositotta teljes egyenlőség és viszonosság valóban meglegyen ; azután pedig, hogy a róni. kath. egyházi vagyon felhasználásának kellő ellenőrzése mellett, a többi egyházak oly aránylagos állami doiácziót nyerjenek, a mely szükségleteiknek -megfelel, lehet, ségessé teszi a teherviselés méltá.iyossa tételé