Evangélikus Egyház és Iskola 1902.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Mikulik József. A gyömöri ág. hitv. ev. esperesség viszontagságai 1645–1670.
m A támasz nélkül maradt, a róm. kath. és kálvinista üzelmek által alá aknázott esperesség 1656-ban egy új és hatalmas ellenséget talált saját tűzhelyénél, mikor Lippai György és Vesselényi Ferenez Rozsnyóra telepitette volt a jezsuitákat; elrémült és megpuhult, már 1657. május 24-én Jolsván végzést hozott, mely szerint „Ötvös György, rozsnyói lakos még a legfelsőbb hatósághoz, az érsekhez, vagy a nádorhoz fordulhat. ha Windisch János szepesváraljai lelkész, a kassai lelkész és az egész — gömöri — esperesség tiltakozása daczára közeli rokonával mégis házasságra akar lépni. (Prot. Schröter 636. 1.) Ily végzés 1645 előtt, mikor esperességünk még felsőbb hatóságot nem ismert, a lehetetlenségek közé tartozott volna i 1657. szeptember 25-én elmondja Stephani des János, betléri lelkész, alesperes, hogy a je zsuiták azzal gyanúsítják Peler Farkas, rozsnyói lelkészt, „mintha szolgálóját teherbe eitette volna 1" Az esperesség meghagyta a birónak, hogy vegye védelme alá a gyanúsított embert, egyszersmind arról is gondoskodván, hogv az alispán egy a helyszínére küldendő szolgabiro ós esküdt által nyomoztassa az ügyet, (Prot. Schröter 643. 1.) mely adat világosan mulatja, hogy a jezsuiták gyalázatos eszközöktői sem riadtak vissza, midőn az ev. lelkész tekintélyét, jó hirnevét tönkre tenni törekedtek. 1658. április 30 án Jolsván már egyszerűen tudomásul vétetik, hogy Uzapanyit és Alsó Balog a Kálvin hilre tért es ez évi október 1 én elmondatik, hogy Rozsnyón a jezsuiták a meg oly közeli rokonokat is összeadják és hogy a nép máinem is hallgat az ág. hitv. ev. lelkészekre! „Miután pedig a jezsuiták határaik közt nem szoktak maradni és mindenféle zavarokat támasztanak," következőleg „a rozsnyói ág. hitv. ev. egyház a legnagyobb veszélyben forgott ós egy perezre sem volt lelkész nélkül hagyható;" 1658. október l én Jolsván Peler Farkas és Regius Jakab, rozsnyói lelkészeknek megengedtetett, hogy ezentúl a gyűlésekre, se menjenek 4) (Prot. Schröter 654, 157. 1.) Vesselényi Ferenez gömöri főispánnak választatván 1659. április 25-én Regius Jakab és Martini Ágoston lelkészek kórelmére kiadott leveHungarica natio | semper erat odio Apud Rosnavienses | Teutones esse volentes Primum desiderantes | locurn et obtinentes. At facta iaversio | atque permutatio Deus nos miseros | elevavit Hungaros Tamen dilectionem | persequuntur eandem 1669.* Ezen nemzetiségi kérdésről különben (Prot. Schröter 823, 615. L) még később is lesz szó. *) Megjegyzendő, hogy 1654. április 21-én Jolsván hiába kérte a rozsnyói városi tanács: engedtessék meg, mikép a hivek nagy számát tekintve csak egy lelkészük vegyen részt a gyűlésekben ! „A kérelemnek hely nem adatik, mert a rozsnyói egyház régente is népes volt és mégis mindkét lelkésze megjelent a gyűléseken I" hangzott a válasz (Prot. Schrötei 600 1.) lében (lásd a csetneki esperességi levéltárban lévő eredeti okmányt I) pártfogása alá vette ugyan az esperességet, de a pártfogás írott malaszt maradt (Prot. Schröter 658. I.) Az uzapanyiti kálvinista prédikátor Tamásfalvába is befurakodott és 1660 ban már annyira ment a dolog, hogy Párvi György, süvetei lelkész, a megyei törvényszék elé idéztetett. Az esperesség ugyan nem tágított, nem adta meg magát és ezen esetben is Párvi Györgynek meghagyta, hogy ne merjen megjelenni, miután az 1608. I. és az 1613. IV. II. törvénycikkek értelmében a lelkész felett nem a megye, , hanem az esperesség itel, (Prot. Schröter 668. I.) de a bomlást meg nem akadályozhatta. Francisci István, előbb rozsnyói tanitó, most oláhpataki lelkész 1661-ben elűzetett és Inlyét egy róm. kath. , plébános foglalta el; 5) Molcsan János polomkai lelkész, remény és félelem közt tengődött, a mennyiben egyházában szintén róm. kath. plébános telepedett meg és 1661. szeptember 26 án Jolsván határozatba ment, hogy „miután szomorú és veszélyes idők álltak be és a pártfogók nagyobb része róm. kath. vagy Kálvin hitű. minden ág. hitv. ev. lelkész nagyon óvatosan járjon el, beszedeben mérsékelje magát, az uraknak a kellő tiszteletet adja meg es óvakodjék őket felbőszíteni I (Prot. Schröter 675. I,) 1662 ben a betléri lelkész is elűzetett, mire két lelkész Andrássy Miklóshoz küldetett, hogy az elfoglalt egyház visszaállítását szép szerevei eszközöljek! de bar a nép még 1665 ben is az ág. hitvalláshoz hiven ragaszkodott és pl. az oláhpatakiak azért, mert az asszonyok a „pátert 8 nem tisztelték, 1665. április 14 ike körül a földes úr javára 100 arannyal lettek büntetve, a küldetés eredménytelen volt és e részben a megye is újból meg újból, de mindig sikertelenül kerestetett meg. (Prot. Schröter 682. 688 ) A dolgok gonosz fordulatot vettek. Hunnius Pál balogi lelkész, a helvét hitvallásról „sarkasmussal" beszélvén 1667-ben, kemény büntetéát vett; 6) a polomkai lelkész sorsát nem sokára a suinjáczi (Dionys János) is osztotta, ki jövedelmeitől telje sen elesett, miután hivei a nádor parancsából a róm. kath. várkáplánt (Murányban) fizetni kényszerültek. (1665. szeptember 22-én (Prot. Schröter 693. 1.) Az esperesség a garami lelkész javára több éven át könyöradományokat gyűjtött és elrendelte, hogy az oláhpataki és betléri egyházakban a szomszédos lelkészek felváltva végezzéií a papi szolgálatokat utasításul advan nekik, hogy „a császári felségnek, a róm. pápa ő szentségenek, az érseknek, a káptalannak és „másoknak" *) Ez a földes úr, Andrássy Miklós müve volt, mert a lakosság, mint látni fogjuk, megmaradt az ág. ev. hitnél I «) Hol van az idő, melyben esperességünk „a mohainedánus, zvingliánus, áriánus ós más felekezet' a „sacrifikalus" ós egyéb szavakkal csak ágy dobált? Hiába, a nemezis nem ismef elnézést I
