Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Egyesüljünk

mány hivta be őket a főrendiházba. Az egyenlőség nevében kívánjuk a papok fizetésének egyenlőségét ; nem mi, hanem a kormány a kiegyenlítő. A változó államkormány jóindulatába ajánljuk a loyalis lelkészeket s gyülekezetük talajáról leemeljük őket. Ne függjenek ók zsinati törvényeink szeiint egész egyházi életünk erő ós jogforrásától az egyes gyülekezetektől, ezek talajának termékenységétől. A közegyház, az állam, nem pedig az egyes gyülekezet, biztosítsa a lelkész évi jövedelmét, a néptől függetlenül éljen a lelkész teljesen hivatásának s a földművelés gondjai, a melyek ót eddig a néppel a remény ós félelem, az öröm és bánat, az áldás és csapás óráiban bensőleg egybeforraszták ne zavarják immár őt szellemi (?) foglalkozásában s a hivek se alkalmatlankodjanak nála, a mikor nekik tetszik, vagy a mikor a lelkészi tanácsra, vigaszra szorulnak, hanem csakis hivatalos órákban. Az egyenlőség nevében a lelkész is hivatalnokká válik, ki functiókkal s nem szivével szolgálja gyülekezetét. S ez a szent egyenlőség leereszkedik az egyházi, valamint iskolai életre. Egyenlőképen óhajtjuk minden egyes egyházat szervezni; de egyenlő legyen minden egyház liturgiája is, egyenlő éneke, egyenlő dallama (miért nem egyenlő prédikácziója? hisz sok rossz prédikácziótól meglehetne úgy-e bár a híveket kímélni?) az iskolában is ne csak a tanterv, hanem még a tankönyvek is, különösen a vallási tankönyvek mind egyenlők legyenek, mindegyik birja a legfelsőbb hatóságnak „imprimatúráját. Már-már a nyelv egyenlősítése útján is szépen haladunk. Gyorsíthatjuk e haladást is, ha a reformátusokkal egyesülünk. Egyesüljünk tehát és pedig azért, mivel belátjuk különösen, hogy mind ketten eddig csak egyoldalúan fejtettük ki a reformáczió eszméjét — a teljes eszme erejében immár szintén egyenlő dogmatikai és liturgiái alapon I Az ily unió — ezen fejlődésnek, ezen szellemi irányzatnak természetes gyümölcse. Csakhogy ezen fejlődés, ezen szellemi irányzat sem nem magyar, sem nem protestáns. Nem magyar, mivel a magyar ember nyelvében ós közmondásaiban élő szellemének tanúsága szerint is az egyéniséget, az egyéni fejlődést nemcsak a vallás, a gondolkozás terén, hanem a történeti egyéniségekkel szemben elismerte, megbecsülte. Az internationalis fekete csapat a bécsi udvarnak nem magyar légkörében kelté fel és táplálta az »egyenlőség- jelszavával a vallási ós; politikai türelmetlenség szellemét. Egy legyen & vallás, s egy legyen a kormányzás módja; olvadjon bele Magyarország, vallási ós politikai önállóságától megfosztva az összmonarchia uniformizált testébe: ezen nem magyar eszmény vészthozólag pusztította hazánkat, protestáns egyházunkat minden királyi eskü, szent ós örök időkre kötött szerződések daczára. A vármegyék, a városok voltak ezen egyenlősítő, a nemzeti és vallási egyéniség ellen irányult merényletnek akadályai, a politikai és a vallási szabadságnak védő bástyái ; s a magyar nemzet véréből feltámadt nemzeti fejedelmeink voltak e szabadság képviselői, fennkölt lelkületű vezérei 1 S mi jelentősége van a reformácziónak, s az ezen alapuló protestantismusnak, ha nem az, hogy ezen egyenlősítő, dogmatizáló, scholastikus, minden egyénit elhervasztó, megtörő és vak engedelmességre késztő erővel szemben az egyéniség Isten adta jogát érvényesítette. Élő hitet kíván, mely az egyes ember egyéniségével teljesen öszszeforr s melynek más normája nincs, mint az evangóliomnak Jézus személyiségében gyökerező élő forrása. Igenis a Jézusunk lelke, szelleme : ez a mi hitünk normálója. Evangélikusok vagyunk, ha Jézusi bizalommal tekintünk fel mennyei, gondviselő édes atyánkra; evangélikusok vagyunk, ha Jézusi szeretettel öleljük keblünkre testvérként felebarátunkat, ha tudjuk azt, hogy nem mások ítélésére és elítélésére, hanem segítésére, gyámolitására, vigasztalására és felemelésére vagyunk elhiva ; s protestánsok vagyunk, ha tiltakozunk azok ellen, kik bármely hagyomány, emberi szokás és emberi okosság, bármely irat avagy confessió nevében a Jézus Krisztus közösségéből, Isten országából ki akarnak zárni; protestánsok vagyunk, ha feltétlen bizonyossággal tudjuk, hogy protestáns egyházunkhoz Jézussal való élet közösségünk alapján tartozunk, hogy az, a kiben a Krisztusi szellem ól, ól a protestáns egyházban is; viszont pedig az egyházhoz való tartozás, az egyház jogi és szokásszerú kötelességeinek teljesítése, dogmáinak elhivése épenséggel sem kezeskedik Jézussal való életközösségéről s igy a protestáns egyházhoz való tartozásról. Jézus szellemének birtokában és semmi másban birjuk mi a mi egyháznnkhoz való tartozásunknak teljes ós egyedüli alapját. Ha Jézus lelke él mi bennünk — mi az ő egyházának ,