Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Schrödl József. Unio

r ^csen rátok lutheránusokra nézve : legyetek kálvinisták 1 Mindezen aki dályok lebeghette k czikkiró szemei elótt, a mikor oly nagy érzelmi depressióval ajánlja az unió kéidésnek íelvételét a reloimátus zsinat tárgysorozatába. De nem csügged, nem esik kétségbe, van ereje, bátorsága, sőt reménye is, hogy az unió meglesz, mint volt Kossuthnak 1841-ben. Hiszi azt, hogy némelyeknél nem fognak szavai terméketlen talajra hullani. Ezért a hiteért mi, kikben az unió megvalósulásának reménye nem veszett ki, hasznos, sót szükséges vol tát érezzük, forró testvéri hálánkat és elismerésünket kifejezni el nem mulasztjuk. Egyébként sietünk kijelenteni azt is. hogy fejtegetései egész vonalán az alapvető szempontok közül egyetlenegy sincs olyan, melyet az unió barátai az evangélikusok részéről magukévá ne tehetnének. És itt meglátszik, hogy felejtettünk és tanultunk. Reális vagyis teljes és dogmatikus uniót mi is lehetetlenségnek tartunk, mert a két külön szervezet kifejlődése históriai szükségesség volt, mindegyik áramlat maga tört magának medret külömböző talajviszonyok között, bár a kőszirtek tovahengeritése, megkerülése, vagy alámosása Közben bizony egyazon munkát végezték mind a ketten ; most sem lehet arról szó, hogy egyik áramlat a saját medrét elhagyva, a másikba ömöljön át, hanem mindegyik megtartva a saját folyását, csak ott egyesitsék erejüket, hol mindkettő létérdekét fenyegető akadályt kell elhárítani, vagy mindkettő létérdekét elómozditó institutiót kell létesiteni. A 40es években Kossuth csak az iskolaügyekre nézve kívánta volna a két szervezet ere jót egyesíteni. Ma azonban úgy áll a dolog, hogy az állam oly mértékben törekszik kezébe venni az egész iskolaügyet, a milyenben azt pénzügyi ereje megengedi, hovatovább az egész iskolaügy az állam kezébe megy át. Észrevehető ugyan a felekezetek azon törekvése, hogy középiskoláik állami segélyezését nem engedik az egész vonalon érvényesülni, néhányat szeretnének tisztán felekezeti erővel fenntartani, a gyakorlatban azonban azt látjuk, hogy az állam részóról felajánlott segély igénybevétele a táplált aggodalmakat nem igazolta és az iskolák részleges vagy teljes államosítása nagy terhet vesz le a felekezet válláról. A lelkészképzés terén a felekezetek önállósága természetesen érintetlennek kellene maradnia. Az unió pedig lehetővé tenné a lelkészképzés teljes centralizáczióját, hogy az állam anyagi támogatása nem maradhatna el, a külföldi egyetemek látogatása szükségtelenné válnék, az oktatás színvonala emelkednék, a nemzetiségek visszaélése ellen pedig hatalmas gát emeltetnék. Sok particularis érdek és animozitásnak kellene ugyan a végső czél megvalósításáig összezúzódnia, de az általános nagy érdek felismerése bizonyos jogos particuláris követelmény megóvása mellett hosszú idő* múlva és nagy küzdelmek árán mégis csak ezéllioz vezetne. Az unió talán ezen a téren teremhetné meg a legáldásosabb gyümölcseit Lehetséges és áldásthozó volna a közös szervezkedés a segédlelkészek rendszeresité&e, a lelkészek özvegyei és árvái gyámolitása, a lelkészi nyugdíj ós a lelkészek gyermekeinek felneveltetése ügyében is. A mostani állapot megdöbben; tőén tanulságos. Arról gondoskodva van, hogy a theológus. ha pályára lép, annyira a mennyire anyagi áldozatok nélkül nyerhesse kiképeztetését hanem már ha kilép az életbe, keservesen fize az addig nyújtott kedvezményekért, mint segédlel- * kész a legtöbb esetben válságos anyagi és lelki küzdelmek árán óvhatja csak meg a lelkészi hivatáshoz szükséges ethikai integritását. Az, hogy minden theológus úgy szólván ingyen végezze akadémiai tanulmányait, nem lesz szükséges akkor, ha a lelkészi pálya a segédlelkészségtói kezdve a nyugdíjig a méltányosságnak megfelelően rendezve lesz. A lelkészek özvegyeinek ós árváinak, a nyugdíjba menő lelkészeknek és a lelkészek gyermekeinek sorsa csak akkor lehet kedvezőbb, ha az állam egyházunkat hathatósan támogatja, vagyis az 1848 XX t.-czikk megvalósul és az unió életbe lép előzőleg. Unió mellett könnyebben volnának rendezhetők egyéb kérdések is: az egységes vallástanítás a protestáns és nem protestáns tanintézetekben, a tyelmisszió szervezese állandó intézmények útján, a szórványbeli protestánsok lelkészi gondozása, protestáns vallású humanitárius egyesületek szervezése, a hadsereg protestáns részének lelki gondozása és a protestáns szempont tekintetbe vétele, közjogi jelentőségű állami ünnepeknél, p. o. koronázásnál. A sok jámbor szándék kápráztató perspectivája helyett azonban hadd mutassak rá egy oly intézményre, mely több mint tiz év óta tényleg működik, s mely nemcsak az unió szellemében ól, hanem azt valósággal reálizálta is. A magyar protestáns irodalmi társaságot értem. Tudományos és népies irodalmi tevékenysége kifejtésében mindkét egyház irodalmi erői közösen megállapított terv szerint működnek együtt; az egyéni felfogás számára tág tért nyit még dogmatikus és egyháztörténelmi kérdésekben is A protestáns szellemű lelkiismereti szabadság ós hazafias szellem alapján az egyéni álláspontok különtélesége ezen a téren még nem idézett elő rosszakaratú gyűlölködést, eretneküldöző, inquisitori szellemet. A kivitelben azt a megjegyzést akarom tenni, hogy az út és mód, mely czikkiró nézete szerint követendő volna az unió kérdésének újból való felelevenítésére, hogy t i. a református zsinat felvenné tárgysorozatába, tán veszítené nehézkességéből, ha azt lehetne elérni, hogy mindkét