Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

1902-03-20 / 12. szám

HuszadiK évfolya

m 1 * 12. szân\ Orosháza, 1902. márczius 20. vbaz is iskola Elöflzeté* dija: Egész évre. . ISkor. Fél évre. . . e , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára 04: fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdet«« dija: Egész oldal . le kor. Fél oldal... 8 „ Negyed oldal . 4t . Nyolczad oldal . £5 , Nyilt levél ^ magyarhoni ág. h. ev. egyház egyetemes felügyelőjéhez s püspökeihez. Méltóságos Báró, egyetemes Felügyelő űr! Főtisztelendő s méltóságos Püspök urak 1 Engedtessék meg nekem, hogy ón alólirott, mint egyik szerény pásztora azon nyájnak, mely Méltóságtok legfelsőbb gondjaira bizatott, becses •figyelmüket egy fontos ügyre irányítsam ós abban magas hivatásukhoz méltó közreműködésre, illetve vezórszerepre Önöket tiszteletteljesen felkérjem. Jelen soraimat a Méltóságtok egyházszerete tének látásából merített bizodalmam intézteti épen Önökhöz; de egyűtlal ama bizodalom is, hogy az ügy, a melynek ón gyönge szószólójává szegődöm, igaz, egyházunkra nézve felette fontos s igy Méltóságtok legélénkebb érdeklődésére érdemes. Áz új magyar énekeskönyvról van szó. Egyházunknak gondolkodó része, a mint méltóztatnak tudni, már régen érzi hiányát egy olyan magyar ev ónekeskönyvnek, a mely ügy tartalmilag, mint alakilag megfeleljen a mai kor Ízlésének és szükségletének. E tekintetben meg is indultak a jóakaratú mozgalmak, de — fájdalom I — teljesen kielégítő eredményre nem vezettek s — a mennyiben még folyamatban vannak — vezetni nem is fognak. Nehogy azonban ezen állításommal illetlenül s igazságtalanul bizonyos nemes törekvések felett pálozát törni látszassam, szabad legyen a dologról bővebben szólanom. Ismeretes dolog, hogy vagy egy évtizeddel ezelőtt a bánya-kerületben megindult egy mozgalom, a mely egy, a mai kornak megfelelő magyar ev. ónekeskönyv létrehozását czélozta. A szép terv füstbe ment; hogy miért, nem itt a helye, hogy azt fejtegessem. Á másik hasonczélú mozgalom a dunántúli, a mely most van folyamatban. Aesthetikailag szebb dolgokat produkál az elóbbeninól, mindazonáltal — ha abban a mederben halad, a melyben megindult — csak. feléig fog eljutni a megfutandó útnak s a magyar ónekügy terén mutatkozó szükséget csak félig fogja kielégíteni. Tudnivaló ugyanis, hogy magyarhoni ev. egyházunk a szépen megindult magyarosodás folytán ma különleges helyzetbe jutott; olyan helyzetbe, a mely — ha a< idők jeleit nem fitymáljuk — különös figyelmet s tapintatos intézkedéseket igényel s magának az énekeskönyvnek is megszabja irányát s mivoltát, ha az akar lenni, a mire szükség van s nem csak nagyobb-kisebb értékű versgyűjtemény. Azt tartom, hogy minden magyar ev. lelkésznek, a mennyiben az a vallásosság rovására nem történik, (s ezt különösen hangsúlyozom 1) szent és kedves kötelessége (a nem magyar vidékeken) a magyar nyelvnek az egyházban is tért nyitni, terjedését előmozdítani, a hol megvan, megerősíteni, mivel ez az egyház s a haza erejének növekedését jelenti. A mint a vallás rovására történő, tűzzel-vassal való magyarositásnak nem tudnók barátja lenni, ép annyira barátja vagyok annak, hogy a hol a kor szelleme a dolgot már megérlelte : csendüljön meg édes hazai nyelvünk a templomban s általában a vallási élet mezején s adassanak a nép kezébe az erre alkalmas eszközök. Egy ilyen hatalmas eszköz a nép vallásos érzületének kedvelt nyilvánulási alakja: az ének, illetve az ónekeskönyv, ezen összes könyvtárát és legbecsesebb kincsét képező könyv, ha az olyan, hogy belőle ismerős hangok ütik meg tülét. Ez esetben a nép minden megrázkódtatás nélkül menne át az idegen nyelvről a hazaira. Sajátságos s hovatovább nehezebb s veszedelmesebb lesz az alföldi nagy ev. gyü-