Evangélikus Egyház és Iskola 1902.

Tematikus tartalom - Értekezések név nélkül - Kossuth Lajos

föl bennünket az egyházkormányzati unió létesítésére. Egy három millióból álló „corpus reformátorom" vagy „evangelicorüm," a melynek nálunk oly fölemelő nemzeti múltja és szép hivatású jövője van, nagy tettekre volna még hivatva Magyarországon és rövid idő alatt eloszlatná azt a sivár jelent, a melyben ma hordozuk Krisztus anyaszentegyházá. nak valóban szolgai alakját. S hogy az miként volna létesíthető, az már nem rám tartozik, annak belső s külső formáját zsinati atyáink könnyen megtalálhatnák. De egy a bizonyos és ez az, hogy egy erős, egységes magyar prot. egyház erős vára volna nemzeti létünk, fejlődésünk ós szabadságunk szent ügyének most ós mindenkoron. Szándékosan mellőztem az unió legkényesebb és legérzékenyebb oldalát : a dogmatikai uniót, mely Poroszországban sem honosult meg, s nincs is arra szükség. Ne tűntessük el erővel a történetileg és hittanilag egészen természetszerűleg kifejtett karizmatikus sajátságokat a wittenbergi ós a svájczi reformátiónál, — hisz ezekben van épen annak ereje ós varázsa. A nagy Döllinger is, az újabb kath. tudományosságnak ez a fejedelme ezekben látja a protestantismus erejét ós gazdagságát. Pedig ezekben is sokkal közelebb vagyunk egymáshoz, mint gondolnók. Egyek vagyunk a hitből s a kegyelemből való igazság, egyek az irás s az egyház sarkalatos hármas ev. prot. alapelveinek hangsúlyozásában, s a protestantismus lényegét alkotó e három főtanban rég meg van az unió a dogmatika terén is — a lutheri ev. ref. orthodoxia szélsőségeitől eltekintve — az újabb és legújabb német prot. irodalomban. Avagy talán ellentétet képez a „sola fide" s a „sola gratia," a „pax conscientiae" s a „certitudó salutis," a „communio sanctorum" ós „communio praedestinatorum?!" Mitőbb, az unió lelkes erdélyi indítványozója még az úrvacsorai felfogásokat sem tartja összeegyezhetetleneknek, a mint, hogy nem is azok, s aztán — mint mondottam — nem összefőrrasztást, hanem egyesülést kívánok a hazai két prot. felekezet között, AZ ilyen kérdésekben szépen egymás mellett haladhatnak a hazai protestánsok, az eltérő kérdésekben „

lasset die Geister aufeinander platzen," s aztán a theol. tudomány szempontjából győzzön a jobb ! Czikkiró szavaival végzek. „Fel tehát a nagy munkára I Legyen zsinatunk munkálkodásának örökre látszó nyoma anyaszentegyházunk törtónenetében!" S a Gondviselés művét' látom abban, hogy épen Erdélyből, az unió e klasszikus hazájából jön a 12 ik órában az unió szózata. Persze „anyaszentegyházunk hő szerelme általa sugalmazott" hazafias meggyőződésemet sokan bizonyos hazai orthodox s nemzetiségi izű körökben rég megszokott „kryptokálvinismussal" fogják illetni. Azoknak azonban Lutherrel igy felelek : „Tudom ón jól, hogy az én tanácsomat igen bolondosnak fogják találni, de ezzel most nem törődöm. Azt javaslom, a mit jónak látok, vesse el*, a ki akarja." Eperjes. DB. SZLAVIK MÁTFÁS. Előfohászok. Farizeus és publikánus. Mint a publikánus lépek hajlókodba, S térdre hullni késztet bűneimnek terhe; S mig a bánat könnyét ontja szemem porba

r Fölkiáltok hozzád bűnös keblem verve: — Te örök Szeretet, végetlen Kegyelem, Egyetlen Fiadért bocsás3 meg én nekem 1 Bocsáss meg s adj erőt, hogy utadra térve Megmaradjak rajt, mig eljön éltem végei Bemóny és béke. Te, ki formáltad a messze nagy világot, S megtöltéd illattal a réti virágot, Ki, mig egyik kézzel a bánatot osztod, Addig a nyilt sebre balzsamot ad jobbod: — íme buzgó szivvel, imás ajkkal kérünk, Te légy a veszélyben orvosunk, vezérünk. Olts szivünkbe reményt, ha vérez a bánata Öröm italával enyhítsd gyenge nyájad; Oltsd ki sziveinkből bosszú, harag lángját^ S küld le közibénk a béke olajágát. Örökélet. Leomolok előtted Istenem, Örök életnek, üdvnek Istene. Szivem fohászát, keblem óhaját Rebegve küldi ajkam ég fele: — Óh add belátnom gyarló voltomat? Pénzvágy ne kösse földre lelkemet. Lelkemnek üdve, — czélom ez legyen* S segélyül erre, Isten nyújts kezet. Imám könyörgve száll az ég fele, Hallgasd meg öröklétnek Istene 1 Bölcs élés a földiekkel. Ki a mezői liliomát felruházod, S gondot viselsz a gondtalan kis madárra,