Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Paulik János. Kérelem

ige lekinlél) e «Iá helyez7ék s az egyházi hitval­lásra kellő figyelemmel legyenek. E tételekre ala­pítva behatóan ismertetle az előadó a theol. fa­liultásoK lanműküdését Melanchton Schleier­uiaolierig. ki megint egyházivá tette a theológiát. Kikel a „holt orthodoxia" elnevezése ellen, mert ez az orthodox a »dia egyházunknak a legjobb énekeket s erkölcsileg legyőzte a 30 éves há ború bajait. Mult lázadunk elején egy Schleier­macher, Hengstenberg (?), Neander, Twesten és más theol. tanárokból indult ki a nagy vallási újjáébredés. 1841 ben a berlini fakultás Ítélte el Bauer br. negativ bibliai kritikáját, s védekezett a tübingai iskola és Sirauss törekvései ellen. Ma a divatos iskola a Ritschl-féle theológia, mely de Lagarde felfogására megy vissza. Ifjabb ár­nyalalának vezére Tröltsch, ki már tagadja a keresztyénség absolutságat, s a jobbpárti árnya­latot már ,egyházi theológiának* mondja. E theo­lógia már nem ismeri el a biblia tekintélyét. Isten igéje helyére az egyes theol. tanárok lép tek, s a biblia helyére Harnack „A keresztyénség lényege" cz műve. E mű a Ritsch! féle theoló­gia „kanonikus könyve." Ritschl iskolája ma Kanton, ifjabb árnyalata Hegelen alakul. Olvassa csak el valaki Harnack műve 5 ik kiadásának előszavát. Hogyan vannak ott jellemezve Zahn, Kahler ós Haussleitar, Pedig mit mondtak volna a reformátorok „egy Jézus nélküli evangéliomhoz?" A theológia erósitse s ne gyengítse az ifjak hitét. Ma a diákok áldozatai e modern theológia mórgének. A mai Ritschl-féle theológiát a kótszinűsóg ós hamisság jellemzi. E fejtegetésekhez még Nathusius greifswaldi ta­nár ós Braun generálsup. szólott. Előbbi tilta­kozott a modern theológia ismertetésénél Holtz­mannak Grottschick vagy Laofs al való azonosítása ellen, másrészt azonban ő is vallja, hogy ott, a hol nincs Krisztus keresztje, a keresztyénség lé­nyege sincsen, Braun ellenben Harnack eljárását az ő lelkiismeretére bizta. őszintén sajnáljuk a mi német testvéreinket, hogy tudományos theol. kér­désében egymás ellen igy heveskednek. Theológia szabad kutatás nélkül nem theológia többé I Végül a 2-ik nagyobb előadást S tusch berlini lelkész tartotta „a lutheri alapelvek szerinti lelkipásztor­kodásról." (Eperjes.) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Protestáns egyház és iskolai lap. „Fáj­dalommal láttuk az utóbbi időkben, különösen a nagygeresdi egyezség ós a közös belmissziói egyesület kérdésének tárgyalása alkalmával, hogy némely evangelikus körök, részint nemzeti­ségi. részint merev dogmatikai okokból meggá­tolni igyekeznek a közös munkára való emez egyesülést ós a két egyház uniójával rémítgetik a gyengébb lelkeket. Ez a rómitgetés azonban a bátrabbakat és a higgadtan gondolkozókat meg nem ijesztheti. Mindenki látja, a kinek szemeit vagy a nemzetiségi gyűlölködés, vagy a merev dogmatizmus el nena homályosította, hogy az az egyesülés és testvériség, a melynek ápolója a Magyar Prot. Irodalom Társaság s a melynek egyik szerve kivánna lenni az országos prut. bel­missziói egyesület, egyáltalában nem arra törek szik, hogy lerontsa a felekezeti elválasztó korlá­tokat és talán egy színtelen, se hideg, se meleg uniót hozzon létre a két protestáns egyház kö zött. Az unió törekvések kora már lejárt; mind­két egyház olyan történeti kijegeczedést nyert r hogy reális unióról beszólni többé nem lehet. Mindnyájan tudjuk, hogy a hol megcsinálták is, ott sem vezetett igazi eredményre, és a mellett, hogy az egyház konfeaszionalis elemét elszintele­nitette, annak testét még több részre szaggatta,, mint volt azelőtt. Nem is beszól ilyen reális unió­ról ma senki sem; csupán azok festegetik annak rémét a falra, a kikből hiányzik vagy az igaz hazafiság, vagy a krisztusi testvéri szeretet. — Nem reális unióról, hanem a szellemi és erköl­csi erők egyesítéséről, a magyar protestáns egy­ház és az istenországa közös épitósóról van szó, a mikor a M. P. 1. Társaság támogatásáról és az országos belmissziói egyesület megalakításáról beszélünk. Ebben a czélban pedig egyesülhet minden protestáns e hazában, legyen bár evan­gélikus vagy református, magyar vagy német és tót. Kérjük azért az Isten megvilágosító kegyel­mét mindazoknak, a kik akár nemzetiségi, akár dogmatikai okokból akadékoskodnak, hogy meg­világosíttatván, megláthassák a nemzetiségi és felekezeti korlátok felett ragyogó szent czélt és álljanak annak szolgálatába velünk együtt, a kik­nek az igaz testvériség ós együttműködés létre­hozásával nincs más czólunk, mint a magyar protestantizmus ós benne és általa istenországa építése." Debreczeni prot. lap. Báró Prónay Dezső programmszerű ünnepi beszéde közben, mint egyéni véleményét, azon óhajtását fejezte ki, vajha az unitáriusok is bevonatnának a Tár­saságba, ennek szervezetébe és működési körébe. — „Az egyéni véleményt ép oly őszintén tisztel­jük, mint magának br Prónay Dezsőnek ne­mes egyéniségét és magas egyházi állását. Tiszteljük tehát, bár nem osztjuk azt az egyéni véleményt is, mely szerint az unitáriusok szintén beveendők lennének a Magyar Prot. írod. Társa­ságba. — De kifogásunk van, ós pedig erős és jogos kifogásunk a hely és az alkalom ollen, a hol és a mikor br. Prónay Dezső, ez egyéni ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom