Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Vasi közép egyházmegye

a keresztyén ember sociáldemoxrata keresztyén?" czimmel. Azt hangsúlyozta a rendkívül népes gyűlésen, hogy,az egyház nem nélkülözi) a 2.100,000 sQciáldemokrata választót s 10 millió lelket számláló családját. Különbséget kell azonban tennünk a sociáldemokrata programm és annak gyakorlata között. Programmja lényegileg véve gazdasági, sociális és politikai jellegű. Gvzdasági követelményei utópiák, de nem kereszijénellenesek. a mint hogy sociális óhajai sem azok. Egyedül az ó köztársasági c^éljai keresztyénellenesek, s csakis polgárháború vagy forradalom útján megvalósíthatók. De a személyes keresztyénség még a köztársasági kormányformával is összeegyeztethető, s Kosegger a költő és So h m az egyházi jo gász is azon az állásponton van. A munkásosztály emelésére szolgáló törekvése igazsága a sociálde- , mokrátiának. Sajnos, hogy a sociáldemokratia programmjával teljesen ellentétben van annak praxisa, mely mindenben forradalmi és felforgató természetű. Végül az előadó sürgette a keresztyén érzületű sociá'reformerek tömörülésének szükségességét, úgy, hogy a jó keresztyén jó szocialista s a jó sociálista jó keresztyén lehet Csakis ezen az alapon háríthatjuk el népünk fejéről a közeledő veszélyeket. A kérdéshez behatóbban Frank és Braun főegyházi tanácsos is szólott s élénk megvitatás tárgyát képezte. A „Los von Rom" mozgalmának behatóbb tanúlmányozására indult Braun főegyházi tanácsos és stuttgarti városi dékánus, mint a württ'3mbergi Gusztáv Adolf-egylet elnöke, Römer jegyző társaságában Ausztriába, mely tanúlmányút bizonyára javára fog szolgálni minden irányban za osztrák ev. reformmozgalomnak. Ausztria jelenleg a német ev. theol. kandidátusok tanúlmányútjainak is kedvező talaját képezi. Az osztrák „Los von Rom" mozgalma immár örvendetesen megtisztult s az ev. vallású meggyőződés medrébe került. Igy azt olvassuk, hogy a jezsuita Insbrukban is 600 hive van az ev. egyháznak s rövid 2 év alatt többen mint százan tértek át^a római egyházból az ev. hitre. A miért is itt az ideje, hogy az osztrák ev. reformmozgalomra nagyobb figyelmet fordítsunk, s erősebben támogassuk. Eisenkolb hitvallása igazolja, hogy a moz galum mélyebb vallásos gyökeret vert az osztrákok s/ivében, a mi lényegesen megkönnyíti az Ev. Bund s a Gusztáv Adolf-egyesületnek azzal szemben a jövőben is követendő eljárását. A Rómától való szabadulás s igy a ker. ember szabadsága lehet csak e mozgalom czólja és mélyebb érdeklődésünk tárgya, mely mozgalom tehát távol van minden Ausztriától való elszakadás politikai agyrémétől. De azért mégis túloz Pank, a midőn azt mondja, hogy az osztrák „Los von Rom" mozgalma most már kizárólag a „mélyebb vallásos népkedélyből ól ós táplálkozik." E tekintetben helyesen ítélte meg Haupt hallei tanár a mozgalmat, a midőn annak nehézségét, sőt kényes természetit a politikával való összezavarásábfin látja. Mert a reformátióhoz hasonlóan Ausztriának az evangéliom számára való újbóli megnyerése s ezzel kapcsolatosan a pápás világuralom megrenditése s a prot. lelkiismereti vallás meghonosítása csak akkor lesz eszközölhető, ha a mélyebb vallásos mozgalommal párhuzamosan fog haladni szélesebb köröknek nemzeti, sociális, gazdasági és ethikai mozgalma is egyszersmind. Itt is azt látjuk, hogy a politikának a vallástói való merev theoretikus elkülönítése a történeti valóság törvényeinek végzetes félreismerésén alapul, a melyekben pedig Luther szava szerint az istennek akaratát kell felismernünk. Grassmann irata „Liguori morákheológiájáról" Hoensbrosch gróf felesleges beavatkozása daczára még mindig élénken foglalkoztatja a német pápás ós prot. időszaki sajtót egyaránt. A pápák által kanonizált Liguori-féle raoráltheológiának gyóntató praxisáról van itt szó, mely a mélyebb keresztyen erkölcsi érzülettel ellentétben az olasz morális és mystikus theológiát akarja meghonosítani s a szabadelvűbb német kath. theológiát háttérbe szorítani. A Grassmann ellen mindenfelé tartóit tiltakozó pápás gyűlések kora lazább erkölcsi felfogásával próbálják igazolni e moráltheológiát, s gyakran olvashatjuk Grassmannak. mint gyalázatos, degeneráit, epileptikus s üldözési mániában szenvedő egyéniségnek valóban a pápásokhoz illő jellemzését. A német prot. sajtó az osztrák koronaörökösnek eljárásán is fel van háborod/a s összehasonlítják a „Los von Rom" mozgalmához való ellentétes álláspontját a pápás II. Ferdinánd viselkedésével. S ha még hozzávesszük a német „Adelsblatt" romanizáló tendentiáit, úgy a német protestánsoknak valóban okuk van résen lenni a papismus mozgolódásaival szemben. A „Christi. Welt* utolsó számai is igen tartalmasak és tanúlságosak. Igy Kraft tanúlmánya igen érdekes párhuzamot von a keresztyén ember szabadsága és az alázatoskodó szolgaság között és kimutatja, hogy utóbbi a külső körülmények bűnös szüleménye. Majd egy másik szám bau egy volt kath. laikusnak egy kath. paphoz intézett leveleit olvashatjuk, s gyönyörűen jellemzi a katholicismustól a protestantismusra vezető utakat. Továbbá Niebergall tanúlmánya a keresztyénsógnek a spiritismushoz való viszonyát, Sülze a templomépítés legújabb irodalmát és Rade Hermann tanár erós polemikus ízű prot ethikáját ismerteti. A további kiválóbb ertekezések és tanúlmányok sorából megemlítjük még a következőket: „A lelkiismeret psychológiája Shakespearenél" Rolfftól; „A német munkás olvasmánya* Pfannkuche-tól; „A XIXik század" Budde-től; „a vallásos népisme alapjai" Sohn-