Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Gaal Mihály. Egyházi zenénk magyarsága kérdésében

mondották" dallamait is magyarnak mondja. Pedig az előbbi a „Ki csak Istenre dolgát hagyja" éneknek moll-változata ; utóbbinál a Gradnál is elismeri, l'O.yy ebből van foiditva: Die Propheten habn prophezeiht. E téren tehát még sok a tisztázni való. En azonban utalok egy forrásra, a hol még magyar dallamok feltalálhatók. Ez Skultéty Adám, szakolczai kántor 1798 iki Melodiaturája. Úgy látszik a dunántúli énekbizottság is ismeri ezt, de csak mint szláv és husziia énekek dallamainak gyűjteményét. Megjegyzendő azonban, hogy a Cithara Sanctorum énekeskönyv, melynek dallamait foglalta egybe Skultéty, magyarországi tótoknak, vagy tótul is beszélő magyaroknak is volt énekeskönyve, melyből egykor a Rimay, Madách, Radvánszky, Kubinyi, Podmanyiczky stb. csaiádok is énekeltek. Sok fülbemászó r. kath. magyar éneket innen kell ismét visszamagyarosítanunk. Itt van — többek közt — Lányi Illés püspöknek több éneke, egyik, mely a Graduálban is megvan (310. sz.) „Gyötrődik az én lelkem." Itt van Radies Andrásnak, Zrinyi Ilona várnagyának gyönyörű hangú reggeli eneke (Cith. S. 66è. sz.) lit van a Graduál „Oh kegyelmes Jézusunk" énekének mása magyar melódiájával. (Cith. S. 686. sz.) Itt találjuk meg Bethlen Gábor énekének „Gyakorta való buzgó könyörgést kiván az Isten" dallamát is (Cith. S. 331. sz.) stb. A Cithara Sanctorum legjobban rávezet arra is, mely latin énekek honosodtak meg nálunk. Mert ezek nem olyan „Innsbruck ich muss dich lassen*-féle énekek; hanem olyanok, melyek egy nemzet zenéjének sem praejudikálnak. A miket Payr e nemben elősorolt, még kevés. S nem is mind helyes. Így „Áldott az egek Ura" (Gott sei Dank in aller Welt) éneknek semmi köze a „Yeni redemptor gentium" énekhez. A „Grates nunc omnes reddamus" pedig nem a Hermann-féle „Dicsérd Istent, keresztyénség," hanem a Graduálban (39. sz.) meglevő „Hálát adjunk mindnyájan" eredetije, s Nagy Gergely püspöktől való. Emiitettem, hogy pápista atyánkfiaitól sok magyar éneket kell visszahódítanunk. Előttem van Csizmadia Gyula „Egyházi Népénektára." melyről a gyűjtő úgy nyilatkozik, hogy „a köznép kezén forgó mostani énekeskönyvek között a legbővebb tartalommal bir, mely felkarolta széles e hazában már régibb idő óta vagy újabban használatba hozott összes ismeretes egyházi népénekeket." Ebben a könyvben találjuk az előttünk ismeretes következő énekeket: „Hol vagy én szerelmes Jézus Krisztusom" (Cith. S. 869.) „A keresztyénségben igaz vallás e hitben" (Grad. 11.) „Krisztus Jézus született(Cith S. 60 ) Szűz Mária e világra nekünk szent Fiat hoza" (Cith. S. 49.) „Keresztyének sirjatok" (Hódzsás Egyházi énektár 114. sz.) „Feltámadt Krisztus e napon" (Cith. S. 215) „A pünkösdnek jeles napján" (Grad. 172.) E minden izben magyar énekeskönyv mily szépen ritmizálja az „Előtted állok, drága Jézusom" melódiát: Mária | szűz anyám j kérlek téged : Ne hagyj el | engemet I bús gyermeked, Te vagy óh j szűz anyám | gyámolóm, Minden bá- | natomban | vigasztalóra. A dunántúli énekbizottság szerint ez is jambus volna. Elhódítandó innen teljes szövegében a gyönyörű halotti ének : „Jézusomnak kegyelméből már elértem végemet." Valamint a regi „Libera" jó fordítása: „Ments meg engem, Uram!" Ha pápista atyánkfiai csak az ellenreformatió óta mivelik a magyar egyházi énekeket, akkor kettős szégyen, hogy legyűrtek minket. De nem áll egészen, a mit Payr mond, hogy az előtt nem énekeltek volna. A templomban ugyan az előtt csak latin énekeket zengedeztek (mint mi is gyakran ;) de körmenetek, járdalatok alkalmával, szent kutaknál, kálváriákon, temetőkben énekeltek ők magyarul az előtt is. A „Dicsőséges szent Jobbkéz" régi időkből való Sót Szegedi Gergely 1569 évi énekeskönyve szerint még a reformátusok is énekeltek erre a nótára: „Oh kegyes szűz Mária." A mi éneklésünkön, akárki mit mond, sokat rontott a choráléneklés, mely egyhangú lett és unalmas. A mi kántoraink nem zeneképzett egyének, a kik azt hiszik, hogy minden ének alkalmas chorálra, s a czikornyás transitió, mely magában is természetellenesen nyújtja az éneket, elmaradhatlan. Ha népünk otthon nem énekelt volna, még pedig ritmikus dallamban, azt is elfeledte volna, a mit tudott. Itt eszembe jut egy temetés, melyet református községben végeztem, hol a református kántort kölcsön kellett vennem. Azon idő alatt, rni alatt mi két éneket elénekelünk, ő alig birt elénekelni két verset. De hogy mi volt az ének melódiája, a végtelen nyújtás miatt, csak ő tudta és a jó Isten. Mire a sor végére jutott, az ember elfelejtette a sor elejét. Képzelhetni, mily nehezen tanulják a tanulók az éneket, ha mint valószínű, igy énekelnek az iskolában is. Énektelennó vált korunk, főkép pedig magyar protestáns népünk. Egy jó magyar ónekeskönyv talán segítene e bajon. A bányakerület kísérlete érdekeltség hiá-iy i folytán befagyott. Most a dunántúliak fogtak hozzá, még pedig nagy tűzzel ós nagy önérzettel. POSÍ-