Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Hetzel Samu. Koszorú

más prot. hiterósit r.i «tusok kiadásával is véli elérhetni. Bizony in 1 i uj i érni, ha az arra hivatott közege« h -i i olimi termékeket a kelló módon terjesztik >>s ve/.Hli,i. feltéve, hogy a társaság még számos év*m át folytatja a prot. hitéletet minden oldalrol megvilágitólag és megmelegitőleg ápoló füzetkék szaporítását. Mert ezen a téren még roppant sok a tennivaló. Mindenek előtt azzal az előítélettel kell szemben állani, mintha az efféle irodalmi termékek, — valamint sokak balvéleménye szerint maga a vallás, — csak az úgynevezett „nép" javára szolgálhatna ós a magasabb polczon álló felvilágosodott „miveltek

M-nek derogálna az, ha ilyeneket olvasnának. Ezen káros előítélet megerősítéséhez persze hozzájárul az efféle irodalmi termékek ízléses bár, de szerény külseje, nevezetesen a szükséges rövid volta és ennek megfelelőleg az olcsósága is. Azért tehát szerencsés gondolat volt a társaság részéről lő—15 ilyen füzetkét egy-egy csinos kötetbe gyűjtve oda származtatni az úgynevezett „miveltek" közé is, minthogy ezeknek első sorban a könyvnek vaskos és díszített külseje és ennek megfelelőleg a magasabb ára is imponál. Mert ezek az úgynevezett „miveltek" sok esetben még csak nem is félmiveltek. Pedig e szerény külsejű olvasmányból, eltekintve épitő erejétől is, mennyit tanulhatnának ! Hogy e tanulságos füzetkékből csak egynéhányat említsek, ott van péld. 0

siky Lajosnak „A vasárnap megünnepléséről" czimű XIV—XV. számú füzetkéje, — Papp Albert: „Döre Márton felekezetnélküli akar lenni" czimű, XXXIII. számú füzet. Dió si Márton: „Rajzok egyházunk múltjából" cz. XXXV—XXXVII. sz. füz. — Kenessey Béla: „Bibliai kalauz" cz. XXXVIII—

XL. sz. füz. — Forgács úndre : „A szocziálista" cz. XLIX. sz. füz. Ha az úgynevezett „mivelt" ember ilyeneket komoly szándékkal olvas, illetve tanulmányoz, talán meggyőződik arról az igazságról is, hogy az nem is „mivelt," a ki a vallástanban és egyháztörténetben teljesen járatlan és hogy éppen azok a leg jobb könyvek, a melyek úgy vannak megirva, hogy azokat a gyermek és a felnőtt ember, a „nép" ós a „mivelt" is egyaránt olvashatja élvezettel és haszonnal. A ki pedig ezen igazságról már korábban meggyőződött a „Magy. Prot. írod. Társaság" ezen népies kiadványa elolvasása után, ha többet nem, legalább ezt fogja mondani, hogy „debuisset pridem," még mielőtt a polg. házasságról szóló törvényt megalkották, illetve, mielőtt az ultramontánok, vagyis Paxék megtámadtak bennünket és ezen megtámadás által ilyen füzetkék kiadására kényszeritettek. No, de inkább későn, mint soha 1 Midőn magam is elismerem, hogy nem annyira szórakoztató, mint inkább épülő élvezettel és haszonnal olvastam a szóban forgó füzetkóket, egyúttal kötelességemnek tartom közzé tenni azt is, hogy egynéhány füzetkében egyes passusok nekem és másoknak sehogy sem tetszettek, azokat részint nem illőknek, tehát feleslegeseknek, részint pedig helyteleneknek, tehát kiigazítani valóknak tartom. Egynéhány csekélység előre bocsátása után lényegesebb kifogásokra is fogok áttérni. Ilyen csekélységek péld. ezek: „A két püspök anyja" cz. XVI. sz. füz. 6. old. ezen püspökök leendő anyjához, a ki idegen származású volt, de később magyar nevelésben részesült nevelő anyja báró Kemény Lászlóné, mikor a hajadon árvaleánynak kérője akadt, az eljegyzés alkalmával ezeket a szavakat intézi: „Szeressétek egymást stb., szeressétek az istent stb., szeressétek e drága hazát, mert „e kivül nincsen számunkra hely, itt élnünk-halnunk kell." Világos, hogy itt a szerző a bárónő által Vörösmarty „Szózat"-át idézteti. Ezen eljegyzés azonban 1823. történt, a halhatatlan költő pedig csak 13 évvel később, az az 1836 ban volt szives a „Szózat"-ot megírni. Itt tehát anachronismus van. — A 11. old. a szerző e két püspökről azt mondja: „S ref. anyaszentegyházunknak ma ők legragyogóbb csillagai." Hol lett az megállapítva ? Tisztelet, becsület a két püspöknek, de hogy éppen ők volnának „legragyogóbb csillagok": azt talán még sem lehet ily absolut határozottsággal állítani, mert tudtommal a prot, zsinat nem szokott szentté avatni senkit, még püspököket sem, tehát aureolákat, gloriolákat, az az nimbuszokat sem osztogathat. „A kálvinista kenyér" cz. 68. sz. füz. 15. old. e szavak olvashatók: „ha ez sem hasz nál ; az eretnek népség elkergetése s helyükbe hannoverai pápista svábok betelepítése" stb. stb. A történetbúvárok végképpen még mai napig sem állapították meg azt, hogy Magyarország 'németajkú lakosait itt miért csúfolják sváboknak, holott tény az, hogy ezen lakosok csak elenyésző esekély része valóságos svábok utódai, a java része, sőt a nagy többsége vagy szászok (erdélyrészi és szepesi szászok,) vagy bajuvárok (a hiencek Vas Sopron Pozsonyvármegyékben,) vagy a Pfalcból és Lotharingiából származó más németek (a Bácskában és Bánságban.) Még csak azt sem állithatjuk, hogy azok a németek, a kit Géza és Vajk (István) fejedelmek idejében bejöttek az országba, svábok voltak, mert azok is legalább többnyire a bajor néptörzshöz tartoztak. Az igazi ok az lehet, hogy a magyarok az augsburgi csatában, a Lech mezején, Taksony fejedelem idejében, valóságos svábokkal szörnyű módon ismerkedtek meg, miért is a „sváb" név átkozó szitok név még mai napig is. Feltűnő az a tény, hogy a bécsieket, valamint egyáltalában