Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Poszvék Sándor. Egyházi énektár

vek korlátain belül egy-egy könyvre szorítkozott. Az egyik által javaslatba holott szöveget egy másik munkatárs felülvizsgálta s csak úgy xz átdolgozó, mint a felülvizsgáló munkájának bizottságilag történt megbirálása után állapították meg véglegesen a szöveget. Ha e munka még sem eiógité ki teljesen a hozzá fűződő várakozást, annak oka alig rejlik akár a lelkiismeretes búvárkodás, akár a szigorú kritika hiányában. I<_

ry leszünk az új magyar énekeskönyvvel is. Tegyük meg legalább azt, a mire az idézett példa utal. Okvetlen szükségesnek tartom, hogy bíráló bizottság alakuljon, melynek minden egyes tagja legfeljebb 15 —20 éneknek beható megbirálására vállalkozzék. S minthogy a magyar énekeskönyv kiadása nem egyházkerületi, hanem közegyházi ércíek s az egyetemes egyház 1900 ik évi közgyűlésének 115. jkvi pontja értelmében, e kérdést a főt. püspöki karból s kerületenként szabadon választható 2—2 szakértőből alakított bizottsághoz uralta át, — tán legjobb volna ennek a bizottságnak figyelmét felhívni arra, hogy a dunántúli egyházkerület által kiadott próbafüzetnek- tüzetes megbirálása végett intézkedjék. Ez éppen nem zárm* ki azt, hogy a többi kerületben, egy új magyar énekeskönyv kiadásának előkészítése ügyiben már eddig készült, vagy ezután ké szülő munkálatok is figyelembe vétessenek. Az ügy fontossága feltótlenül követeli is, hogy az országos egyház összes szakértőit vonjuk bele a munkakörbe. Megragadom a kínálkozó alkalmat, hogy néhány szerény észrevétel koczkáztatásával a megindult énektárvállalat gyakorlati czólján a k m i módon való megvalósításáról is megemlékezzem. S itt két kérdés lép előtérbe : mit foglaljon magában a közhasználatra szánt énekeskönyv ? s micsoda feltételektől függ annak minden zavaró, a vallásos kegyeletet sértő intézkedések elkerülésével való meghonosítása? A mi az első kérdést illeti, abban remélhetőleg mindannyian egyetértünk, hogy első sorban azok az énekek foglaljanak helyet a gyűjteményben, melyek mint evang. egyházunk hymnologiájának classikus termékei az evang. hitet s tudatot a vallásos népélet egyszerű fenségével s bibliai zamattal hűségesen tolmácsolják, éppen ezen előnyei, melyeknél fogva a gyülekezeti hitélet gyökér szálával fonódtak össze. Luthernek s Gerhardtnak erőteljes, a reformátió s az evang. hitélet talajában gyökeredző énekei mellett szólaltassuk meg min den kornak, a középkornak is, az új kornak is, kegyes lantosait, ha énekeik dogmatikai vagy liturgiái tekintetben nem esnek kifogás alá. Ily énekgyűjtemény maga volna egy nagyszabású élő hymnus, melyben az egyes korok classikus énekköltőinek kegyes fohászai, mint megannyi Ifülöri» böző akkordok Istent dicsőítő, az embert épitó harmóniába olvadnának össze. Természetes, hogy a magyar vallásos költészetnek, még pedig úgy a mult, mint a jelen remek énekei képviseletében, kiváló helyet s lehetőleg bő terjedelmet kell biztosítani. Tekintettel kell lenni a jelen vallás társadalmi életszükségleteire is. Az egyházi év uralkodó eszméjének, az istentisztelet alaphangjának megfelelő énekek mellett a reíormátiói, gyáuiintézeti, missiói s egyéb egyházi ünnepi, valamint a hazafias eszmék dicsőítésére alkalmas énekeknek is kell helyet szorítani Ellenben a sok „különös esetek"-re s a kötelességek egész rendszerére kiterjedő, többnyire megrendelésre készült s ritka kivétellel száraz, reflektáló énekeket, vagy jobban mondva versbe foglalt erkölcsi tanításokat nagyon meg kellene rostálni s számukat nagyon apasztani. Az énektár első „próbafüzete," mely az egyházi év első felének három ünnepi cyklusára való tekintettel 26 ádventi, 27 karácsonyi. 8 ó-év esti, 12 újévi, 6 vizkereszti. 80 böjti, 2 virágvasárnapi, 1 nagycsütörtöki, 15 nagypénteki, 27 húsvéti, 12 áldozó csütörtöki, 17 pünkösdi s 5 szentháromság ünnepi éneket foglal magában, az előző pontban érintett feladatot derekasan oldja meg. Az összehordott anyag gazdagsága, a német énekirodalom értékesítése, az egyes korok ós idők tekintetbevétele, s a hazai énekirók munkáinak kiváló módon való méltatása, megannyi előnyös vonások, melyek a buzgó úttörők munkájának becsét emelik. Nem kicsinylendő nehézségekbe ütközik majd a második kérdésnek sikeres megoldása. Új ónekeskönyvnek behozatala elé csak ott nem gördül semmiféle akadály, hol a gyülekezet hitélete a fagypontra sűlyedt alá, vagy a hol a közhangulat erélyesen követeli az eddig használatban levő régi énekgyűjteménynek mellőzését. Gyülekezeteinkben az annyiszor panaszosan hirdetett hitközöny mérge, hála Istennek, még nem fertőztette meg annyira a vallásos élet talaját, hogy a beléje ültetett új fának az acclimatizátió viszontagságaival szembeszállnia nem lehet. Azzal se ámitsuk magunkat, hogy eddigi nagyon gyarló énekeskönyveink egy újabb, minden tekintetben jobb énekeskönyvvel való helyettesítése érdekében a közkivánság csalhatatlanul megnyilatkozott. A műveltebb elemek ugyanis érzik s velük együtt érzik különösen a vallásos élet éber őrei, szükségét annak, hogy e téren is a reformmunkának ideje elérkezett. De vájjon érzi-e a nép, a hivek túlnyomó többsége is? E tárgyra s a vele kapcsolatban levő egyéb kérdésekre tekintettel leszek harmadik czikkemben. POSZVÉK SÁNDOS. (Folyt, köv.)