Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - VI. Adományok - Wittnyédy József

Tiqgy. a »szent év" befejezésiről Lyonban eg.y «, n. Mária kongresszust lartottak, a melynek fgyedüli láigját „Máiia mint a megvallás műviben Krisztus segitőiáisánsik" dicsőítése képezte. Mária a dogmában, a Múltújában es a történelemben volt itt a deklamálás lárgja, s a kongresszus elnöke pláne odaig ment a maga kijelentéseiben, heg\ „a XlX-ik í-zázad Mária százada" s Iiii.

es az egész történelemnek hasonló jelentőségű ténye, mint a Maria dogma." „Regnuni Galliae regnum Mariae. s a mi az údvözitő taniiói működésére nézve Judäa, az Franczi^orszag Máriának Lcuides és Lailette JkegjheJyeivel. E kongresszus a bigott jezsuitísmusnak a műve, mely máig is uralkodó áramlata a franczia pápás katho liczizmusnak, s a meljnek a protestantismussal szemben csak egy a jelszava: „le vele." De van a franczia katholiczizmusnak még más képe is, s ezt ugyancsak a század alkonyán a világkiálli tással kapcsolatban a bourgesi papi kongresszus képviselte Ezen a kongresszuson a kultúrával rokonszenvező franczia kleius tanácskozott. s a reformmozgalom behatása alatt öszszeegyeztetni próbálta a középkort az újkorral, s a kath. dogmát a modern tudományossággal. Az előző Máriahivő intransigens klerikálisok mindent elkövettek a kongresszus meghiúsítására, püspökök es papok agitállak ellene, s még hazafiatlansággal és engedetlenséggel is vádolták annak lelkét, a bourgesi érseket. Az ultramontán „Autorité" volt a támadások találkozó helye. A sok akadékoskodás daczára a kongresszus mégis összeült, 4 bíboros, 5 érsek. 27 püspök és 700 pap vett azon részt, sőt Rampolla szorgalmazá. sára a pápa is áldását és belegyezését küldötte. Közelebbről 3 kérdést- tárgyalt behatóbban, a melynek elseje a semináriumi papképzés reformja elodázbatalan szúkkséggó vált Francziaországban. A kongresszusról szóló tudósításban azt olvassuk, iiogy „sok pap miseolvasóvá és sákramentumot osztó géppé degradálódott." „Reformálnunk kell a theológiát az egész vonalon, mert annak mai semináriumi alakja mitsem ér." A quin ói Tamás műveinek és XIII. Leó pápa „Aeterni patris* cz. encyklikájában látja a kongresszus a theológia megreformálásának útját, módját ós irányát. Pedig Schell német tanár esete megtaníthatta volna a francziákat arra, hogy reform és Aquinói Tamás vagy pápai encyklika egymást kizáró fogalom a mai rom. kath. egyházban. Majd a pap sociális munkásságának tárgyalásánál a kongreszszus hangsúlyozta a scholasztikus kifejezésektől ment keresztyén kátét s a papi funktióknál a beszédet; kikelt a Paduaí Sz. Antal es más romai szentekkel űzött „kufárkodás" ellen, s fejtegette azt a módot, a melylyel a pap nagyobb hatassal lehetne a modern társadalomra. ,Meg kell nyernünk a franczia ;táiSÍ daJmat a katholicisn.ussal s emelnünk kell fokról fokra a pap sociális állását és üaíáFát." Ezt olvasva, csakugyan be kell vallanunk, hogy Franczisoiszágban csakugyan forrongásban van a papismus s máris kezd ott terjedni az evangeliom ereje I Ugy legyen ! A pápás Péterfillér csökkenéséről az utolsó években érdekes tudósítást olvashatni Luthaidt lapjában a klerikális „Eclair" cz. lap egyik vatikáni köreiben jól értesült tudósítója alapján. ,Egész nyiltsággal elmondja, hogy" a pápa a diplomata dicsőségére való törekvésével apostoli tekintélyének utolsó maradékát is eljátszotta. Kiváncsi tekintetekkel nézett egész Európa arra a carpinetói papra, ki merészelte rá tenni a kezét a politika komplikált forgandó kerekére. A mit nyert Pius pápa utódja csudálatban, azt tekintélyén vesztette el. A keresztyénség nem tekinthette apostolfejedelemnek azt a férfit, a kit konferálni láto't Európa ereinek minisztereivel. A katholikusok takarékosabbak lettek a politikus pápával szemben. Úgy hanyatlott « Péterfillér. mint a thermometer Igy hát a játékra került a sor. A pápa souverän spekulátiókba bocsátkozott, mint a többi római fejedelmek. Az értékpapírok hanyatlottak s csőd iett a vége. A fizetésképtelen római nemességnek kamatra kölcsönbe adott öszszegek elvesztek. Csak egyszer nyert a pápa, a midőn a katholikusok által alapított „unione generale" ellen játszott s ezzel a kegyes spekulánsok csődjót maga is előmozdította. De ez az operátió egyedül áll a maga nemében. Nemsokára „a római tramway," az Aaequa Mari stb. vállalatok elnyelték a nagy tartalékalapokat. A pápás finánczoperátióval meg. bizott 4 bíboros későn vette észre a veszélyt. A 20.000 000 tartalékalapból csak az a kis összeg maradt fel, a mit a jezsuiták a coliegium americanumra gyűjtöttek. A vatikán csarnokai csakúgy rengtek a pápa kitöréseitől, s politisai dicsőségével igyekezett magát kárpótolni. S a Péterfillér is állandóan hanyatlott. Franeziaország csak küldött valamit, de a többi országok semmit 1" — íme így gazdálkodnak és spekulálnak Rómában I Awürttenbergi ev. templomi szolgálat köréből 1901 ianuár 1-ére következő statisztika publikáltatott: az 1900. évben elhalt 11 lelkész, közöttük 2 kandidátus. Nyugalomba vonult 34, mig a nyugdíjasok között elhunyt 11. Az aktiv lelkészi kar nestora 77 éves. Újonnan betöltöttek 86 lelkészi állást, köztük 1 stütgartit. 4 generálsup és 2 dekanátusi állást. Az első theol. vizsgát megállotta, 43 candidátus, a másikat 57. Alkal- . mazható van 147. A vizsgázott lelkészi candidátusok száma volt 1900. január 1-én 398. Itt tehát kápláni hiányról még nem igen lehet szó, sót többen a külföldön is kapnak alkalmazást. Az 1900. évben 44 uj lelkész választatott. A kandidátusok