Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Bándy Endre. Advent

TizenkilenczediK éviolyam. 50. szám. Orosháza, 1901. deczember 12. es Előfizetés dija Bgész évre. . 1» kor. Fél évre. ; . 6 * Negyedévre . 3 M Egy szám ára fill. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Felelős szerkesztő és kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . 16 kor. Fél oldal... is* b Negyed oldal . 4 , Nyolczad oldal . 2 , Advent. A tündöklő nap nem jelenik meg egyszerre a kéklő égbolton, hanem megelőzi azt a hasadó hajnalnak lángpirja, mely elűzve a hamis fénynyel dicsekedő késedelmes csillagokat, szétoszlatva az éj hűvösében összetornyosult borús fellegeket, szóval az egész kiterjesztett erősséget ünnepi diszbe öltöztetve, — hirdeti az égbolt királyának közeledését. Igy előzte meg az, üdvösség királyának eljövetelét is az adventi fény, mely világosságot lövelt az emberek lelkébe, elhomályosította az ó saját bölcseségük értéktelen fényét, eloszlatta szivük kételyeinek-homályos fellegét, szóval : ünnepi díszt teremtett a szivekben és az arozokon, a templomokban és a magán hajlékokban egyaránt. És ez w. advent hosszú, nagyon hosszú volt. Úgy, hogy a világosság után sóvárgó nép csüggedve kérdezte már az Istennek szent emberét: .Vigyázó 1 meddig még az éjszaka, meddig még az éj?« (Ézsaiás XXI. 11.) Ama négyezer év, mely bibliai számítás szerint az első karácsonyt megelőzte, folytonos hajnal volt, folytonos ébresztése és ébredése a világnak. Az első hajnali fény már az Édenben sugárzott az első emberpár felé, Istennek a megváltásra vonatkozó amaz első Ígéretében: „ellenkezést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ó magva között, az neked fejed töri meg." (I. Móz. III. 15.) És csakugyan a bűnnel folytatott ádáz küzdelemmé vált az ember élete, melynek vége mindig az a kétségbeejtő tapasztalat volt, hogy a bűn hatalma ellen nincs elég hatalmas fegyver a gyarló ember kezében. A mint mindig jobban szaporodott az emberiség, úgy emelkedett a bűnnek hatalma, úgy emelkedett az elkövetett bűnök nagysága és száma. Az özönvíz után Sodomákat ós Gromorákat kellett a teremtőnek a föld színéről elpusztítania, hogy megmutassa isteni hatalmát és éreztesse büntető karjának súlyát azokkal, kik ót nem félik s törvénye ellen cselekesznek. S a bűnöknek e rettenetes büntetései csak egyre fokozták az emberek szivében az Istentől való félelmet, a kárhozattól való rettegést. Ily szomorú időben mi sem eshetett jobban a nemesebben gondolkodó lelkeknek, mint a hasadó hajnalnak második sugarát megláthatni, a Teremtőnek a megváltásra vonatkozó második igéretét, melyben az ős patriarcha, Ábrahám részesült, meghallhatni: „megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek." (I, Móz. XXII 18.) Miként egykor Noé bárkájába menekülve emelkedett felül a legmagasabb hegycsúcsokat is elborító vizeken s megmenekülve a biztos haláltól az Ararát hegyén az özönvíz után szárazra szállott: úgy emelkedett felül az Istennek különös kegyeietje Ábrahám — a hitnek bárkájára menekülve — a bűnnek vészes tengerén s a reménynek Ararátján megszállva megőrizte Istenéhez való húségót, engedelmes volt neki atyai szivének legdrágább áldozatáig. Ezért lett ó a részese a magasztos ígéretnek, melyben már sokkal határozottabban telismerhető a Megváltóra való vunatkozás. Itt már meg van jelölve az ország, a melyben, a nép, a melyből a Megváltó születni fog s meg van jelölve annak hivatása is: megáldatnak benne a földnek összes nemzetségei ! Az igért Megváltó ezen ígéret szerint már nemcsak azért jó el, hogy a bűnnek hatalmát megtörje; hanem azért is, hogy egy szebb jövőt derítsen mindazokra, a kik ót hittel várják és örömmel fogadják.