Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Képviselőház

nyal nem is találkoznék oly magyar pap, a ki nagy szegénységben is elfogadna a német propaganda titkos alamizsnáját." Kecskeméthy Ferencz igy szólott: „Azt is várhattak volna, hogy a t. többség felveszi programmjába az 1848. XX. t.-cz. végrehajtását. Fel°van véve a t. többségnek programmjába a római kath. egyháznak autonómiája és nagyon helyesen. De nem kellene megfeledkezni a protestánsokról sem. Mi is vagyunk szép számmal ós talán mi is érdemelnénk valamely figyelmet. A római kath. egyház évszázadokon keresztül több mint 2.200,000 katasztrális hold földbirtokot használ a nemzet földjeiből, a nemzet javaiból, ós ha hozzávesszük ahhoz az állam részéről annak az egyháznak járuló egyéb segélyeket is, akkor mintegy narmincz millió koronára lehet tenni a segítségeket, a melyet az az egyház az állam részéről évenkint élvez S hogy vagyunk ezzel szemben a protestánsoknál? Nyomorult néhány százezer forinttal szúrják ki szemüket. Ott van az 1848. XX. t.-cz. Mikor lesz az már végrehajtva? Meddig várunk még? Itt is azt a feleletet kapjuk Örökösen, hogy nincsen pénz, mert kell a katonaságnak, az felemészt mindent." M el ezer Vilmos részletesen (elsorolja, mely magyar egyháznak adott a Gusztáv Adolf egylet segélyt 1900-ban Veres József pedig ezen érvekkel sürgette meg az 1848. XX. t-cz végrehajtását: Abban a nagy időben a nemzet igazságszeretete és igazságszolgáltatása adta meg a protestáns egyházaknak ezt a törvényt. Törvény ez, a nemzet hozta, a király megerősítette, megtartására e3küt tett ós a kormány kötelessége a törvényt végrehajtani. Az ág. hitv. ev. egyház szükségtől kényszerítve évek óta ismételten ir fel a kormányhoz, hogy tegye meg ennek végrehajtására a szükséges intézkedéseket, de eddig még csak választ sem kapott a kérvényére. A protestáns egyházak sanyarú helyzete sürgeti őket, hogy a végrehajtást kérjék, sürgeti annyival is inkább, mert az újabb törvények által szabad versenyre vannak utalva az állami javakkal gazdagon ellátott róm. kath. egyházzal, és a szegénység, az iskolai kiadások fokozása oda juttatja őket, hogy maholnap sem papot, sem tanitót nem tudnak fizetni, nem tudnak kapni. Ezért kérik a 48-iki törvény végrehajtását. Annak a torvenynek végrehajtását parancsolja a jog, a törvény, az igazság, a szükség, sürgetik az egyházak gyűlései. Érdemet is szereztek rá a protestánsok a múltban, rá is szolgálnak az állami segélyre a jelenben. Az evangéliom szerint reformált egyház tiszta magyar egyház, arra biztosan számithat a magyar nemzetnek érdeke mindenkor; az ág hitv. ev egyház többségében nem magyar nyelvű ugyan, de összes középiskoláit Magyarországon tisztán magyar nyelven tartja fenn (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon ) ós híveinek, még pedig szegény híveinek egyházi adójából nagy költségekkel tart fenn ily középisíolákat, a melyek tanuló növendékeinek fele mindig más vallású. Soha ezt a nemzet meg nem hálálhatja annak az egyháznak és mégis, a mikor azt kéri, hogy a félszázad óta s/.euiesitett törvény végre foganatosítva legyen, akkor még választ sem kap a kormánytól. Ezt a törvényt, t képviselőház, a régebbi országgyűlésen nem vették oly könynyen. Az 1868-iki vallásügyről szóló törvény maga is úgy kezdődik, hogy mindaddig, a mig a 48 iki törvény végrehajtása bekövetkezik stb. Ismételten kérvények jelentek meg a képviselőház előtt ós 1868. nov. 11-ón a képviselőház egy ily kérvényre ezt a határozatot mondta KÍ : a halaszthatatlan szükség* által indokolt kérelem méltányolás végett a vallás és Közoktatásügyi miniszternek adatik ki. UgF^ncsak 1868. junius hó 24-én báró Eötvőfe József közoktatási miniszter igy nyilatkozott erről : „A vallási érdekeknek törvónyhozásilag való teljes befejezésénél alig ismerek fontosabb feladatot. Meggyőződésem szerint érdekében fekszik az országnak, hogy az 1848 iki törvény elvei minél előbb létesíttessenek minden következéseiben. A kormány feladatát abban találja, hogy a 48 iki törvények szándékát teljesítse " És ime 1848. óta félszázadnál több idő elmúlt, a kormányok ismételten kifejezték, hogy ennek teljesítését kötelességüknek ísmeriü, de azért még a kezdő lépést sem tették meg arra, hogy a 48 iki törvény értelmében a hitfelekezetekkel értekezve, e törvény elveinek megvalósítását elősegítsék. Jól tudom, hogy ezen törvény végrehajtásának szándékával a kormány némi segélyeket ad a protestáns egyházaknak, de azt gondolom, hogy eljárását ez nem enyhíti, hanem inkább súlyosbítja; mert azzal, hogy csak segélyt ad, elismeri, hogy tartozik vele, de azzal, hogy csekély segélyt ad, elismeri, hogy halogatni akarja a törvény teljes végrehajtását. Azt a csekély segélyt is a hitfelekezetek meghallgatása nélkül, sót törvényes önkormányzati jogaik csorbitásával adja ós éppen azért szükséges volna, hogy egyetértve a hitfelekezetekkel, minden tekintetben a törvény komoly végrehajtására gondoljon. A prot. egyházakat annak idején, a pátens előtt, ugyancsak csábítgatta a német kormány, hogy fogadjanak el tőle segélyt, s azokban az egyházakban volt annyi ragaszkodás a 48-iki törvényhez, a magyar nemzeti érdekhez, hogy attól az idegen, ellenséges kormánytól segélyt el nem fogadtak, pedig akkor is életbevágó szükségük volt reá. A magyar kormányt, saját kormányunkat esdekelve kérjük, hogy jöjjön segítségünkre, teljesítse azt, a mi félszázad óta törvényes kötelessége s még csak meghallgatásra sem találunk.