Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Még egyszer a congruáról
TizenkilenczediK evioi^étm. <<±9. szam. Oroshaza, 1901. deczember 5 EVAR6. EGYHÁZ ES ISKOLA Előfizetés dija : Egész évre. . 1» kor. Fél évre. . . « , Negyedévre . 3 „ Egy szám ára S4 áll. MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. -S» I-< S» t Felelős szerkesztő ós kiadó : VERES JÓZSEF. Hirdetés dija: Egész oldal . lö kor. Fél oldal... S „ Negyed oldal . 4 , Nyolczad oldal . 2 , Még egyszer a congruáról. Mindnyájan tapasztalatból tudjuk, hogy a protestáns egyházak mostoha gyermekei a magyar hazának, mikor arról van szó, hogy a haza adjon nekik valamit, — édes gyermekei pedig akkor, mikor a haza vár tőlök valamit. Adni csak hosszú esdeklés és kitartó sürgetés után szjkott, bajban azonban biztosan számit szeretetükre. Számithatott is mindig, nem is csalódott bennük soha! 1848-ban egyenlő mértékkel akart mérni minden felekezetnek, egyenlően kivánta a terhet is, a segélyt is elosztani. De a közbejött nehéz ríd&k csapásai nem engedték, hogy törvényben kifejezett akaratát foganatosítsa. Idők folytán oda fejlődött a dolog, hagy a r. kath. egyház újjat kezdett az állammal húzni, s még az is, a ki egyházi ügyekkel nem igen foglalkozott, azt kezdte észrevenni, hogy a r. kath. egyház fölébe akar kerekèdni az államnak, s inkább engedelmeskedik a papság, ennek befolyása következtében a nép is, a pápának, mintsem a királynak. A pápa csalhatatlansága, a jezsuiták aknamunkája teremni kezdte fanyar gyümölcseit. Az állam szorongani kezdett ; támogatóra lett szüksége a hatalmaskodó ellenfél ellen. Ó is támogatni kezdte tehát természetes szövetségesét : a protestantismust. Segélyt adott neki, iskolái fenntartására, papjai, tanitói fizetésére. Csakhogy — félmunkát végzett. Egyenlő eljárás kettő lehetett "volna: hanem adhat mindegyik felekezetnek, vegye "el attól is, a melyiknek már adott ; vagy pedig ; adjon annak is, a melyiknek még nem adott. Amazt nem merte, emezt volt kénytelen választani. Ámde az adott segélyért autonom jogok csorbítását követte el, ós nem is adott igazságos arányban. Ebből származik a sok baj. A r. kath. felekezetnek sokat adott, ha a protestáns felekezetnek is sokat ád : magának nem marad, sem elég pénze, sem kelló befolyása. A szegény lelkészek fizetését kiegészítette a megélésre szükséges összegig: 1600 koronára. Ámde a kiegészítés munkája, gondja, öröme és reménye közben a kormány is, a felekezetek is elfelejtkeztek egyról, a kormány arról, a mit törvényben igórt, a felekezetek arról, a mihez a tőrvény szerint joguk van, s egyszer csak azon vették észre, hogy .kevesebbet kapnak a szegény lelkészek a kiegészités után, mint kaptak a kiegészítés előtt. Erre a furcsaságra hívtam ón föl az egyetemes gyűlés figyelmét és közbenjárását, s miután ott nem találta meg az ügy a kelló elintézést: utána jártam a dolognak, s most itt ismétlem : joguk van a lelkészeknek már most 1600 koronára, s a ki nem kapta meg, folyamodjók érte, s a három óv óta elmaradt követeléséi is érvé nyesitse. Meg fogja kapni, van okom ezt mondani. Az 1898. évi XIV. t.-cz. 20. §-a igy intézkedik: A mennyiben a vallásfelekezetek illetékes hatósága igazolja, hogy több lelkészének jövedelmét már a csekélyebb javadalommal ellátott lelkészek illetményeinek kiegészítése czimén az állami költségvetésbe fölvett és az illető vallástelekezeteknek jutott összegből 1897. óv végéig 1600 koronára kiegészítette: ezen kiegészítési összeget addig is, mig a jelen törvény értelmében az illető lelkészek jövedelme különben is 1600 koronáig kiegészíttetik, az állam az illető vallásfelekezet részére kiszolgáltatja. Ez törvény, végrehajtását, megtartását, joggal követeljük, tehát követelnünk kell.
