Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stettner Gyula. A ker. egyház vallásfelekezetei közt létező elvi különbségek

gái." A világ messiásának — emberileg szólunk ! legtökéletesebb viszfónyót találjuk nemzeti multunk legdicsőségesebb történeti alakjában : Kossuth Lajosban. Akárhogy forgatjuk nemzeti nagyjaink, költők, hősök, fejedelmek, kormányférfiak működésének emléklapjait, egyedül ő benne látjuk megtestesülve a nemzetet, ő benne központosult az összes nemzeti törekvés, ó benne lüktetett a nemzetnek lelke. „A szabad egyház a szabad államban" az ő alkotása. És ne töltsön el büszkeséggel minket az a tudat, hogy a mi egyházunk dajkálta nagygyá nemzetünk vezérét, prófétáját, nemzeti jövőnknek megalapítóját? Visszaemlékezve a közelmúlt történetére, ne vegyük-e körül az ó szellőmét rajongó szerelmünkkel? Ily nagy nemzeti múlttól érkeztünk az új század portáihoz és az ünnepélyes harangzúgás, mely neki temetést rendezett, egyszersmind hirdette a nemzet feltámadását ós örök életét. Tehetünk-e mást, mint hogy hála-zsolozsmával leborulunk a mindenható szine előtt, és könyörgésünk szárnyain felemelkedjünk a minden jóság forrásához, fohászkodva nemzeti ós egyházi életünk a szabadságnak biztos alapján haladó fejlődéséért. Vezérelj hát minket, Te jóságos Isten, az új századba, mely előttünk áll sűrűn lefátyolozott ábrázattal. Reménykedünk és törekszünk, számolgatunk és dolgosunk, gondteltek vagyunk és aggódunk magunkért, a mi véreinkért, mindenért a mi drága a szívnek. Gfyötródó lélekkel kérdezzük: megadatik e nékünk, a mire vágyódunk, elérjük e a czélt, mely elénkbe tűzetett? Megtartjuk-e majd, a mit most birtokolunk? Nem áhítozunk új szerencsét, nem csüngünk a külső javakon, olyanokon, miket nélkülözhetünk, de azt az egyet hagyjad meg nejünk, a mely nélkül szűkölködnénk, hajlékunk csendes boldogságát I így rebegünk, nagy emberi gyengeségünkben és Te, Urunk, megérted könyörgésünket. És ha küldöd a sötét bánat hullámait, adj nekünk erőt, hogy a mélységekben el ne merüljünk, és ha elszólítod mellőlünk a legdrágább kincset, óh küldj vigaszt és békességet széttépett szivünknek ! E földi homályban Te légy világító szövótnekünk, világosságnak atyjai Rejtélyek és képek, balhit ós csalatkozások vesznek körül minket. Küzdünk és tévedünk. Heves harczában állunk az életnek. Óh, hadd nyújtsuk minden tusakodáson át testvéri szeretet békítő jobbját! — Hadd tanuljuk megismerni & Te szent akaratodat, hogy előtte meghajoljunk. Tanits meg minket azon erkölcsi világrendbe vetett hitre, melyet Te emeltél e földön; tanits minket hinni az igazság ós igazságosságnak győzelmében az emberek gyermekei között. Szentelj meg minket, szentséges Isten ! Tisztítsd meg lelkeinket egészen az érzékek és gondolatok mélységibe. Igazakká tégy minket egész a lelkiismeretnek legbensőbb rejtekeibe. Vedd el a hiú látszatot, a megmérgező hazugságot. Szenteld meg szeretésünket, akarásunkat és cselekvésünket szóban és tettben ! Tégy minket erősekké ós bátrakká és reményteljesekké minden ellenséges összeütközésnél, a sorsnak minden csapásaiban, hogy okulva és tanulva a lehanyatlott századnak dicsőséges és nagy nemzeti és egyházi múltján, vidám szellemmel átallépjünk az új század küszöbén, megbizonyosodva abban, hogy minden a miénk, hogy mind nekünk adatott kezünkbe, lelkünknek megtisztulására, és hogy a Krisztuséi vagyunk és Krisztus az Istené ! Ámen. Szeretett atyámfia, fogékony lelkedbe fogadd be a harangszó tanítását, a múltnak áldását, a jövőnek reménységét ! A harangszó elnémult, jerünk munkára ! Budapest, 1900—1901. MENYHÁBD FBIGYES. A keresztyén egyház vallásfelekezetei közt létező elvi különbségek. A vasi felső ágost. hitv. evang. egyházmegye papi értekezletének Szombathelyen, az 1900. évi nov. 20-áu tartott ülése alkalmával mondott elnöki megnyitó beszéd. A mi segedelmünk legyen az Úrtól, a ki teremtette a mennyet és földet. Az ó szent neve legyen áldott most és mindörökké 1 Ámen. Jer, imádkozzunk! Kegyelmes Istenünk, mennyei Atyánk! A Te szent szined előtt megalázzuk magunkat. Hozzád fohászkodunk: Add áldásodat e mai napra! Engedd éreznünk, — tapasztalnunk, hogy Te velünk vagy ! Világosítsd meg elméinket ; szenteld meg sziveinket; hogy mint a Te egyszülött fiadnak, a Jézus Krisztusnak szent munkára elhívott szolgái — hivatásunk tudatában — szent munkát végez , zünk, a melynek gyümölcse s áldás legyen, áldás gyülekezeteinkre, áldás egyházunkra, a Te szent neved dicsőségére ! Ámen. Etez. IV., 1—6