Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Thomay József. Vélemény a vallástanítás tervéről

I. csoport: I—II. osztály. Heti 3 félóra. A tananyagot: Bibliai történetek, ima, ének képe

ZFelesleges itt még egyszer ismételni a vallástanítás czélját. Itt egyedül és kizárólag a tananyag beosztásáról kellene szólni. Az sem tartozik szorosan ide, bogy mit ne tanítson a tanitó. Mert ba meg van mondva az, hogy mit tanítson, abban már ki van mondva az is, hogy mit ne tanitson. Mikor azt hangsúlyozza a javaslat, hogy „az alsó fokú vallástanitáshoz az anyagot leghelyeseb ben a bibliai történetekből merítjük, mert ezek kötik le leginkább a gyermek figyelmét, mert a bibliai történetekből szívja magába azon tudatot, hogy mindnyájan és mindenkor Istenben élünk, mozgunk ós vagyunk" -- akkor felesleges még arra is kiterjeszkedni, hogy miből ne merítsen a tanitó anyagot a vallástanitáshoz. Különben a javaslat nem is határozott. Igy szól: „A vallásos érzelmek ébresztése és nevelése leghelyesebben a bibliai történetek tanítása által történik." Tehát: „leghelyesebben," a miből az következik, hogy ha nem bibliai történetek tanítása által akar a tanitó vallásos érzelmeket ébreszteni és nevelni, — az is helyes, de nem leghelyesebb. A tanitó nincs kellőleg tájékozva ós azt gondolhatja, ha a bibliai történetek részben mellőzésével, pl. természeti jelenségek útján vagy más történetekből veszi az anyagot a vallástanitáshoz, — akkor is, habár nem leghelyesebben, de helyesen cselekszik. Nem szabatos és nem is világos a javaslat, mely igy szól : „sem az Isién tulajdonságainak a természeti jelenségek útján való ismertetése, sem a profán erkölcsi elbeszélések nem vezetnek a kivánt czélhoz." Hát ha nem vezetnek a kivánt czélhoz, akkor nem czólszeráek, elvetendők s fenntebb mégis csak leghelyesebbnek s nem egyedül czélhoz vezetőknek mondja a bibliai történetek tanítását. És nyitott ajtót dönget a javaslat akkor, mikor a Káté tanítását a vallásoktatás legalsó fokán mellőzendőnek tartja, hiszen az ott az eddigi tanterv szerint is mellőztetett. Az 1-ső csoport tananyagának kiválasztásánál azon elvet tartja a javaslat irányadónak, hogy oly történetek szemeitessenek ki, a „melyek a követendő példát, a szépet és nemest tüntetik lel a gyermek előtt ós nem a bűnt," ennélfogva mellőzi itt Káin és Ábel történetét. De hát miért mellőzi a világ teremtésének történetét. Hiszen ez egyszerű, könnyen megérthető történet, hiszen a gyermek mindennap látja szüleit dolgozni, ő maga is dolgozik; hiszen minden vasárnap látja az embereket templomba menni, ő maga is megy. Ámde ha itt nem szerepelteti ezt a javaslat a tananyagban, felvehetné legalább más csoportnál ; de sehol sem fordul- elő. A gyermek tehát végig járja az elemi iskolákat, kilép az életbe a nélkül,, hogy a világ teremtésének történetét tanulta volna. Különben a kis gyermek észnek is van magához; való logikája s nem lehetetlen, hogy mikor Ádá n ós Éva teremtesének történetéről hall. majd önkénytelenül azt kérdezi, hogy azt az Édent ki teremtette? Az első bibliai történet tehát lenne: A világ teremtése, melyben az első ember-pár teremtése is bennfoglaltatik, melyből levonható az az erkölcsi igazság: „Az Isten mindenható Atyánk." l-iknek „A bábeli torony" rövid történetét venném fel, ezzel megvilágítanám ezt az igazságot: Meg lesz az Isten akaratja. 7 neK : „József testvérei Egyiptomban." Ez is kis gyermekeknek való. 8-nak: „Jób története" következnék, természetesen nem dogmatikai, hanem valláserkölcsi oldaláról nézve. 16 nak : „Jézus tanítványait imádkozni tanítja" ; hiszen az Úr imáját már tanulják, miért hagynánk ezt ki? Igy lenne 4-el több, mint a javaslatban. És ennyi nem sok, különösen ott, a hol 4 osztály van egy tanitó alatt, vagy még annál is kevesebb. Egy hétre 3 félóra, egy hóra 6 óra: 8 hóra 48 óra, vagyis egész tanévre 96 félóra. Ebből 32 órát ismétlésre számítva, marad új leckékre 64 félóra. Csak azon kell lennünk, hogy a minimum 8 havi szorgalmi idő pontosan betartassák. Sok helyen 9, sőt 10 hónapon át is tanítanak. Miért ne lehetne a tanterv erre is tekintettel? Az imák közé a tanulás előtti és utáni is felveendő. A javaslatban előirányzott 7 ónekdallam kevés, legkevesebb 10 et kellene felvenni. Két év alatt ezt bizony könnyen megtanulhatják. A tanitás módszerére nézve teljesen osztom a javaslatban felhozottakat; nevezetesen, hogy az első csoport tanításánál nem szükséges a történetek szoros összefüggése ós hogy nem annyira a történet tudása, mint inkább az abban elburkolt vallásos igazságnak felderitése ós szemléltetése s annak alapján a vallásos érzelem ápolása a főczél ; továbbá, hogy itt a tanulók kezébe könyvet ne adjunK, hanem a tanitó szabad elbeszélése után tanulják meg a történeteket. Én azonban nangsúlyozotn ezt: „szabad elbeszélés"-e után, vagyis, hogy a tanitó maga se vegyen a kezébe könyvet és ne is nézzen a könyvbe. A szentírási mondatok, a régi tanterv szerint az úgynevezett diktumok itt sem maradnak el; mert a történet befejezése után annak főgondolatát a javaslat szerint is valamely szentírási mondatban vagy ónekversben kell kifejteni. A „vagy* helyett „ós"-t tennék vagyis mind a kettőben kifejezendőnek tartom. Kívánatos volna azonban, ha azokat a levont valláserkölcsi igazságokat a történetek végén szintén megtanulnák. ,