Evangélikus Egyház és Iskola 1901.
Tematikus tartalom - V. Könyvek ismertetése - Hajts B.. Harnack. Das Wesen des Christenthums
az „acut tiellenizálás"-sal szemben; — de ezt drágán kellett megfizetni, mert a vallás helyét elfoglalta a „tan", kettős erkölcs keletkezik . . . Roma püspöke elfoglalja a Caesarok örökét. Hasonló áldozatokat a reformatiónak is kellett hoznia — rajongók stb. ellen. Felolvasásainak ide vágó részét különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe. Evangelikus egyházunk nem egy baját és annak okát találandják benne tárgyalva. Az E. K. Z. jelentőség dolgában Schleiermachernek a vallás feletti beszédeivel hasonlitja össze H. e felolvasásait. Bizonyos értelemben igaza van; mert ha — szerintünk a két munka nem is áll egy színvonalon, a ker. vallásnak — a keresztyénség lényegének ily alakban vaió tárgya lása — éppen a mi vallásilag közönyös, egyháziatlan, — ós ha ez nem is — úgy a merev dogmáktól irtózó korunkban — nemcsak hasznos, de nagyon szükséges is. Emeli a munka értókét, hogy a theológiailag képzett csak olyan érdekkel ós haszonnal olvashatja mint az egyháztól távolabb álló művelt ember. Mint már említve. voit, lesznek sokan, a kik H.-nak némely különösen merész állításai ós nevezetesen a szentírás könyveinek használati módja ellen többé-kevésbbé hevesen tiltakozni fognak, de bárki olvassa, ha mást nem, legalább gazdag indítást nyer művéből. A legmelegebben ajánluk olvasóink figyelmébe. Hajts Bálint. Második jayitott kiadásban most jele* nik meg Raffay Sándor pozsonyi ev. theol. akad. tanárnak Evang. Uonfirmandusok kátéja czimű tankönyve. Ára mostan 40 fillér kötve. Megrendelhető Orosházán Veres Lajos könyvnyomdájánál. Minden 10 példányra egy ingyen példányt küld a kiadó. A munka használhatóságát mutatja, hogy rövid két év alatt az első kiadás teljesen elfogyott. Szerző a munka értékének emelése végett az új kiadásban a munkát használó lelkészektől bekért megjegyzések tekintetbe vételével dolgozta át. Eraiig. egyházi szemle. Csepregi Gy. esperes szól bele a vitába. Távolról sem volt szándékom azt állítani, hogy „kiesik a világ feneke azért, mert P. S. üdvözölte" az új esperest abban az egyházmegyében, melynek ó nem is tagja ; én csak a cselekmény végrehajtása mentségére felhozott érveket bonczoltam egy kicsit. Midőn azt irtam, hogy P. S. esperest nem üdvözlésre, hanem az új esperes beiktatására hivták meg, — nem „a gondolatokat biráltam," hanem még a beiktatás előtt Írásban tudomásomra juttatott dolgot constatáltam. Minthogy azonban ez az egész ügy csak méllékesen került tollamra: részletekbe'nem mentem, de tudom, hogy a gyűlés előtt néhányan megbeszélték a tervet s ott állapították meg, hogy beiktatás nem illeti, azért csak üdvözölje az esperest. Különös azonban, hogy a közgyűlés jkve szerint az elnök kérdéseire felelvén a beiktatandó esperes, leteszi az esküt, akkor tartja meg beszédét P. S., s csak azután mondja el székfoglalóját az új esperes. Hát nem beiktató beszéd ez? P. S. beszéde pedig így kezdődik: „A tiszttársi és baráti bizalomnak megtisztelő szava által ide szólittatva stb. Vége pedig igy : A mikor ót elsőnek üdvözlöm úgy a magam, mint az egyházmegye nevében stb. Tehát ide szólittatva, üdvözli az egyházmegye nevében, — nem beiktatás ez?! Azt is mondja Cs. Gry. kartársam, hogy „azon a jogon tartott üdvözlő beszédet az új espereshez P. S., mint tartott Veres J. a csabai Rudolf-gymnasiumnak avató ünnepélyén, a díszgyűlésen." Elbámultam, mikor ezt olvastam ; csak nem gondolja komolyan Os. Gy. kartársam, hogy a két alkalom egyforma természetű? Esperes beiktatása jogokat és kötelességeket oszt, épület felavatása puszta ünnepély, jogi következmények nélkül ; hiszen egy egész éven át használták már azt az új épületet 1 Igaz, hogy éppen Cs. Gy. kartársam akarta azt, hogy a papi teendőt, a befejező oltári imát, én mondjam el a nagy templomban, az új épület ünnepélyéi.. De az is igaz, hogy rögtön kijelentettem : olyan szerepre nem vagyok illetékes, nem vállalom, azt ő — ha kérnék is — át ne engedje másnak, az az ő feladata. De meg: P. S. oda szólittatva üdvözölte az új esperest székfoglalója elmondása előtt, engem nem szólítottak oda, nekem a templomba menet jutott az üdvözlés feladata, több üdvözlő szónokkal egy sorban Nagy önérzettel mondja azután kioktatásomra Csepregi esperestársam ezt: „Ha az aradbékési esperes megválasztását s beiktatását törvénytelennek tartja (t. i. Veres J.) tessék azt a törvény őrének, törvényes úton, törvényes módon, törvényes helyen, törvény előtt megállható okokkal bebizonyítani." Bocsánat, ez nem az én dolgom, ez az arad békési esperes teladata, végezze ő ; hiszen én nekem erre nincs is törvényes módom ; ugyan mondja meg Csepregi kartársam : hol támadhatnám ón meg az ő választását, a ki nem is vagyok annak az egyházmegyének tagja?! Ez a kioktatás tehát megint csak annak tanúsága, hogy jó lesz neki a töryényes módra komolyabban gondot viselni ! De meg nem is akarom én őt esperesi székén háborgatni; az első szavazás törvénytelen volt, jellemző, hogy nem voltak rá tekintettel, — ilyen előzmény után nem igen lehet oka ós joga Csepregi kartársamnak engem gúnyolni ós kioktatni a törvényesség miatt. Aláirása sem mutat komolyságra. „Cs. Gy.