Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Tiszai kerület

kor a vállamra nehezülő feladatok megoldására. Némelyek körülöttem mosolyognak, midőn hitemnek néha kifejezést adok, pedig azt biztosan mondhatom. hogy a ki e bizodalom fölött mosolyog; ezt a helyet, a melyen én most állok, el nem foglalhatja soha." Dr. Bristol washingtoni lelkész, kinek templomába az elnök járt, emlekbeszédében szintén arról tett tanúbizonyságot, hogy templomának rendesebb látogatója, s beszédének figyelmesebb hallgatója nem voit a köztársasági elnöknél. Minden vasárnap megjelent a reggeli isteni tiszteleten a góth stilü „Metropolitan church "ben a számára külön épített s aranyozott betűkkel megjelölt padban. Az úrvacsorát minden második hónapban, tehát az amerikai rendes kiosztási időben felvette, a midőn fokozott hévvel és buzgalommal énekelte a hivek egyetemével a dicséreteket. Midőn a templomból kijött, rendesen sokan várták, kikkel türelemmel és barátságosan kezet szorított. A gyermekeket különösen szerette. Dr. Bristol több érdekes Jelenetet mesél. Többek közt egyszer az elnök feleségével a vasútállomáshoz kocsizott. Ha nagy beteg feleségével ment vala hova, akkor el volt tiltva minden zajosabb tűnte tés, hogy a gyenge idegzetű nőt ne izgassa. Midőn az állomáshoz értek, az elnök kiszállt a kocsiból. A közben egy eleven kis gyermek feléje tartott s bátran megszólította: „Ön az elnök?" „Igen fiam," válaszolt Mac Kinley barátságosan. „A kocsiban van Mac Kinleyné asszony is?

8 folytatta a gyermek a kérdezősködést. „Igen," volt az elnök felelete. »Oh akkor űgy-e nem szabad lármáznunk?!" s félve hűzodott félre a „little boy." — Az elnök és neje jót mosolyogtak a gyermek naivságán. A szelidlelkű elnököt méltán gyászolja Amerika népe, de megérdemli tőlünk is, kikkel ez a hatalmas nemzet mindig rokonszenvezett, hogy gyászában részt vegyünk, s szerény emlékkoszorúnkat odategyük az övé mellé, Mac Kinley Vilmos sirjára. LUKÁCST IMBE. Kérelem. A kiknek az utolsó számmal utalványt küldöttem: azoknak az előfizetése lejárt; tisztelettel kérem, sziveskedjenek azt megújítani. VBBES JÖZ8EF. BELFÖLD. A dunántuliev. ref. egyházkerület Közgyűlésén Tisza Kálmán fógondnok igy nyilatkozott : Most általánosan akarok beszélni egyházunk helyzetéről. Tagadhatatlan.az, hogy bár — hála Istennek, a nyomasztó vagy erőszakos elnyomatásnak ideje végképpen lejárt, mégis mondhatjuk, hogy vannak olyan veszélyek, melyek egyházunk terjeszkedését, fennállását, felvirágzását kezdik veszélyeztetni. Készakarva mondom : kezdik, mert ámbár a veszély nem oly nagy, hogy folytonosan jajgatnunk, sopánkodnunk kellene, de tartom azért mégis olyannak, a melylyel szemben teljes erélylyel, nyugalommal, buzgósággal működnünk nekünk is kötelességünk. Erre két mód van: az egyik a cura pastorális folytonosan való fenntartása, a másik mód a bel missió-egyletek alakítása. Én azt tartom, ha segíteni akarunk a bajon, a két eszközt együtt, karöltve kell használni. Az indítványok közül legkiválóbb fontosságú a barsi, belső-somogyi, komáromi, őrségi és pápai egyházmegyék indítványa volt az 1848. XX, törve n yczik végrehajtása tárgyában. Az ügy előadója dr. Szegedi Ferencz ; indítványa e tárgyban oda terjedt, hogy az egyház szükségletei s a meglevő fedezet összeirandók s a hiányzó fedezet — a szóban levő törvényczik alapján — a törvényhozás által megállapítandó államsegélyből pótlandó A reverzáúsokra vonatkozó törvény megváltoztatása tárgyában beadott indítványt, minthogy ennek elfogadása a liberalizmusban visszaesést jelentene, egyhangúlag elvetették. A bizottság elé utalták mindjárt ugyancsak a pápai egyházmegye indítványát a lelkészek korpótléka tárgyában. A tiszai ág. li. ev. egyházkerület közgyűlése. Az eperjesi kollégium igazgató-választmányának jelentését teljes elismeréssel vette tudomásul a gyűlés és a tanári karnak bizalmat szavazott, tekintettel arra, hogy úgy anyagi, mint szellemi tekintetben örvendetes haladás észlelhető a kollégiumban A liptói egyházmegye panaszszal fordult az egyházkerülethez az eperjesi teológiai akadémia tanári kara ellen, mivel az a pánszlávsággal vádolt theológusokat kitiltotta. A kerületi űlós a panasz felett napirendre tért. A kérdést dr. Markó Sándor ismertette. Hozzászólottak K u b i n y i Gréza, S z 0 n t á g h Pál, Sinkovics P. és Hrobon János. Az elutasításba a liptóiak nem akartak belenyugodni, de végre is meghajoltak a gyűlés többségének akarata előtt. Az állami dotáczió ügyének Z e 1 e n k a Pál püspök által történt ismertetése után, elhatározta a kerület, hogy az 1 8 4 8 : XX. törvény-