Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Dunántúli kerület

Sőt néhol a szabad gondolatokat békóba akarja verni az önző érdek, másutt pedig féktelenségben akar tobzódni. Az emberek egy részének, a mai haladás ínég mindig lassú. Szeretne minden létezőt lerombolni. A mostani államrendet — mint szerinte minden bajnak kútfejét — felforgatni. A hitet, a vallást széttépni és egy -— az ő lejében megteremtett, általa ideálisnak tartott — nekünk azonban éppen nem annak látszó »— állapotot teremteni. Az emberiség más részének pedig, a mai szabadság is sok. Azt állitja, bogy az állam túlságosan szabadelvű intézményeket alkotott és ezek az ő czéljainak utjokat állják. Tehát ezek is változást akarnak. Szeretnék a középkort visszaállítani. A hatalmat, a vagyont: minél kevesebb egyén, vagy osztálynak juttatni és csak olyanok birtokában látni, a kik az ő nézeteiket helyeslik s uralmukat elősegítik. Kívánnak, egy engedelmes, mindenben az ő czéljaiknak szolgáló, más gondolatokkal nem is foglalkozó tömeget, a melyen az általuk megte remteni óhajtott kiváltságos osztály korlátlanul uralkodhassék. És mindent, a mi ezen törekvést akadályozza, eltiporni legfőbb vágyuií. Nézetem szerint: egyik irány sem fog győzni. Hanem a két egymással tökéletesen ellenkező czélra törekvő, egymással csak az elégedetlenségben osztozó, elem között a gondolatszabadságot, de azért a meglevő állam rendet is tisztelő és neki engedelmeskedő irány éri el leginkább az általa óhajtott eredményt, a békés haladást.. A fentebb jelzett indokból, a középkort és hatalmuk megszilárdítását óhajtó, annak általáno sitására törekvő klerikálisok részéről mindinkább erősbülő tevékenység és nyomás fejtetik ki, a szabadelvű irányt képviselő, a szabad gondolkodást hirdető és az egyéni önálló fejlődést éppen nem akadályozó protestantizmus ellen. Es el kell ismernünk, hogy e nagy arányú mozgalom, mely Magyarországon — tekintet nélkül a haza, a nemzet érdekeire, a magyar állam békés fenntartására és kiépítésére — kizárólag a klerikális érdekek szolgálatát tűzte ki czélui, reánk nézve felette veszedelmes. Mert mérhetetlen anyagi források felett rendelkezik. Ennek folytán, még a népnevelést is saját érdekeinek megfelelően tudja alakítani iskoláiban s azok számát tetszése szerint szaporítja, ott a hol szüksége van reá ; nem szorul híveinek áldozatkészségére, mint mi. A nevelést olcsóvá, sőt ingyenessé teheti, a mikor érdeke úgy hozza magával ; mint ezt a női oktatással tette az általa nagy számban felállított zárdákban. Iskolái ennélfogva keresettebbekké lesznek a szegényebb osztálynál, valláskülönbség nélkül. Mutatja" ezt azon körülmény, hogy a zárdák növendékei évről-évre óriásilag szaporodnak. Sajnos: a mi híveink is mind nagyobb számban keresik fel a zárdákat, hogy leányaik neveltetésére minél kevesebbet kelljen áidozniok. Igy idővel egy kész engedelmes hadsereget nevelnek, mely éppen úgy gondolkozik mint vezérei, tehát annak érdekeit tudva, vagy nem tudva, hatalmasan előmozdítja. Különös súlyt helyez a nőnevelésre, mert tudja, hogy a nő érzékenyebb kedélyvilágánál fogva, sokkal fogékonyabb a vallási szertartások iránt, mint a férfi, kinek az élettapasztalat idealizmusából idővel sokat eltöröl. Tudja azt, hogy minden nőben egy hóditóra tesz szert, ki azt a kört, melyet az isteni gond viselés rendeletéből elfoglal : átalakítja, megnyeri a maga gondolatmenetének, úgy hogy mire a férj észreveszi : már az egész család magáévá tette a zárdában nevelt édesanya gondolkozási módját, mint ezt sokszor sajnosan van alkalmunk tapasztalni a vegyes házasoknál, a hol a férj protestáns, a nő pedig catholika. A férj, az apa, az ő protestáns felfogásával^ egyedül marad családja körében. Eleinte küzd, küzd vallása melleit. E liarcz részéről később mindinkább gyengül és a békés otthon iránti vágy. továbbá a családi szeretet legyőzi a vallás iránti szeretetet. Igy vesztjük protestáns családainkat I Ha olyan esetet veszünk, a midőn a zárdában — tehát katholikus szellemben — nevelt protestáns nő, egy katholikus férj mellé kerül, azt látjuk, hogy ő már sem nem tudja, sem nem akarja saját vallása mellett axon hitbuzgóságot kifejteni, melyei urát, gyermekeit képes lenne a mi egyházunknak megnyerni. Sőt a legtöbb esetben, maga veszi fel férje és gyermekei vallását, kiket házasságkötéskor hitközönyénél fogva oda ígért. Tehát ezen a réven is csak mi vagyunk a vesztes fél. Ezen kérdés megoldására nekünk a hasonszenvi orvosok példáját kell követnünk, kik a betegséget hasonlo hatású szerekkel szokják gyógyítani. Vagyis: a zárdai nőnevelés hatását, protestáns szellemű jó leánynöveldékkel Kell ellensúlyoznunk, melyeknek hiánya lett szülő oka, a fentebb érintett súlyos bajoknak. A dunántúli ág. h. ev. egyházkerület e felfogásnak hódolva, óhajtja a protestáns szellemű nőnevelés érdekeben nagy reményekre jogosító kőszegi leánynevelő intézetünknek — bármilyen áldozatok árán is — mielőbbi kiegészítését, hogy az eléggé nem hangoztatható nőnevelés fontosságát, elismerve, evangelikus családainknak lehetővé tegye leány gyermekeiket, minél kisebb áldozatok árán protestáns szellemben és intézetben kikópeztetni.