Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Veres József. Megnyitó beszéd

T*zenkiienczediK eviolyain. 34. szani. Ofosnaza, 1901. augusztus 22 ÉVÁIG. HAZ IS ISKOLA. Veres József esperes közgyűlési megnyitó beszédéből. Tisztelt egyházmegyei közgyűlés! Század mesgyéjén lépett át az emberiség. Az elmúlt század a nép jogát az alkotmányra kivivta, a gondolat szabadságát életbe léptette, a tudomány vívmányait gyakorlatilag alkalmazta a művelődés, közgazdaság, hatalom szolgálatában; régi idők rendszereinek maradványait félretakaritotta, új rendszerek alapvonalait megtervezte. Sokat bevégzett, többet csak elkezdett. A fajuralom törekvése, a társadalmi osztályok tusája, az egyház és állam határvillongása eldöntetlenül száll az új századra. Az erő és hatalom siklik tovább a középkori isteni tekintély káprázatos magasából iejebb-lejebb a tömegek szóles rétegei közé : általános, népies lesz a műveltség, a jog, a vagyon. A harmadik osztály után a negyedik osztály közeledik, mely eloszt mindent. A mult a felülről sugárzó tekintély, a jövő az alulról eredő egyéni erő korának mutatkozik. Amaz a r. kath., emez a protestáns elv. Hanyatlanak, roskadoznak a r. kath., ellenben erősödnek, emelkednek a protestáns nemzetek. Azelőtt egyházi elv ós érdek vezette az államokat, most állami érdek hatol be az egyházak életébe. A pápa keseregve panaszkodik, — a biblia zajtalanul terjed. Dagály és apály nem minden parthoz érkezik ugyanazon órában ; a szól iránya és ereje nem mindenütt egyenlő. A mi hazánkban most egyházunk hajójának vitorláit ellenkező szelek duzzasztják. Meg kell velők küzdenünk, alkalmazkodnunk kell hozzájok, mig át nem vergődünk az örvényen. Tëbb erőre van szükségünk, a kedvezőtlen szelek miatt, hogy haladhassunk; de vitorláinkat bevonnunk, megállanunk vagy éppen visszafordulnunk nem szabad; akkor elvesznénk 1 Teljes erővel és folyvást előre kell törekednünk, mert a mi czólunk és rendeltetésünk előttünk van, törekvéseinkben, nem pedig mögöttünk, emlékeinkben. Ámde honnan gyarapitsuk erőnket a folyvást nehezebbé váló küzdelemhez? A közvélemény az 1848. XX. t.-cz. ben sejti, keresi és reméli ezt az erőt. Erről folyik most egyházi körökben az eszmecsere : kívánjuk, követeljük annak a törvénynek foganatosítását. Ez a kívánság kétségtelenül jogos, hiszen szentesitett törvény végrehajtását követeli s azon 1848 i törvény szándókát az 1868-i törvény is fenntartotta, megújította, kormány és egyház nyilatkozata megismételte, egyházunk állapota sürgeti, a jogegyenlőség rendeli, állami érdek parancsolja, politikai okosság igazolja, feladatunk megoldása megköveteli. Vannak azonban mégis, a kik aggodalmaskodva azt tanácsolgatják, hogy ne emeljük föl e végből szavunkat, vagy legalább ne most. De kérdem: nem eleget vártunk-e már 1848. óta? Mi hasznunk belőle? a kedvező időket elmulasztottuk, s egyelőre nincs kilátásunk a mostaninál kedvezőbb körülményekre, csak akkor, ha annak a szellemneK, mely most a legkatolikusabb nemzeteknél ébredezik, a r. kath. egyház befolyásának, hatalmának korlátozását követelve, hullámverése mi hozzánk érkezik el, de talán csak évtizedek múlva. Azt mi tétlenül nem várhatjuk meg! Miért is várnók? Hány új és kevéssé fontos érdek talált már meghallgatást, kielégítést 1848. óta, — nekünk az Ígéret ígéret maradt, de elwa-