Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - Pestmegye

414 JJ |lerikalismus közötti harcz fokozottabb mértékben iolyik. A július havi események élénk világításban mutatják azt az irtózatos gyűlölséget, a melyre Róma nagyon is rászolgált és a melynek nyilvánulását megfékezni alig lehet már. Egy felej ikalis lap az 1874. évi események (karlistikus mozgalom) évfordulója alkalmából „Körmenetek" ezim alatt, arra szólítja fel olvasóit, hogy Blasconak (republikánus követ) és övéinek a szükséghez képest „szakítsák ki beleit." Rendezzenek körmeneteteket — igen, de „fáklya és gyertyatartókúl a puskát használva — igy feleljenek a liberálisok felszólalásaira — golyókkal." Hogy a klérus előbb titkon — ma már nyíltan menynyire pártolja a kormányellenes, reaktionárius karlistákat, mutatja az is, hogy újabban megtagadta a jelzett események évfordulója alkalmából rendeztetni szokott polgári körmenetekben való részvételét. A királyné mégis csak a klérusra és hiveire hallgat Még csak néhány hete, hogy a karlista I. a kongresszuson „a katholikus egység visszaállítását" sürgette, (a mi nen: jelent mást, mint azt, hogy térjünk vissza Róma fénykorába, a mikor minden a katholikus máglyával, bitóval vagy hohérbárddal —- legyilkoltatott.) Spanyolország primása által kiadott „az internationalis kultúrharcz" cz. könyvecskéje — védelmezve a kongregatiókat, iszintén csak nagyobbíthatja a szabadság és klerikalismus közölt amúgy is tátongó űrt. Nem hiányoznak komoly hangok sem, melyek Roma rabságát többé tűrni nein hajlandók. Igy a július 15-iki kongresszuson P. Margall kifejtette, hogy a vallási társulatok tagjai (férfiak és nők egyaránt) a legridegebb önzést képviselik. A konkordátum megenged bizonyos vallási társulatokat, de létezik az országban számos — a törvény által meg nem engedett — kongregatió ; majd igy folytatta: „Ha holnap az 1834. évi események ismétlődnek, (a mikor a nép az összes kolostorokat felgyújtotta,) úgy ne a népet, hanem magatokat okoljátok. A törvényt teljesíteni kötelességtek ; tegyétek azt, mielőtt tőrrel a kézben követelik. Több országban a klérus nem terheli a budgetet és mégis él az egyház. . . . Miért fizesse azt az áJlam? Micsoda szolgálatot tesz neki? Minek adunk neki 40 milliót? Ily összeggel a nemzeti kultúra összes szükségleteit kielégíthetjük." De hallunk durvább hangokat is. Számtalan helyről nemcsak zavargásokról értesülünk, a melyek tettlegességekké fajulnak a legtöbb helyen, úgy, hogy a felbőszült tömeg kolostorokat ós séminariumokat valósággal ostrom alá fog, botokkal felfegyverkezve szétveri a körmeneteket, a papokat ós prälatusokat kövekkel dobálja (a körülményekhez képest burgonyával is,) hanem oly röpiratokat is terjeszt, a melyek szerint az összes templomok meg fognak gyújtatni. Norenaban és San Jüanban a templomok csakugyan meggyújtattak, szintúgy leégett számos asturiai kápolna és az arguelli San Martin temploma.— 1869—70 óta az ellentétek ily erősen még meg nem ütköztek. „Róma járma alatt a spanyol nép — úgy látszik — elveszítette erkölcsi erejét, melylyel Rómától elszakadva a tiszta evangéliomokhoz fordulhatna; de a félig agyonéhezett nép bir még a kétségbeesés brutális, physikai erejével, a mely elemi erőkónt vakon pusztitva csap le Róma védbástyáira, a kolostorokra és templomokra." Hála Istennek, hogy e zavargások a spanyolországi protestánsokat még nem érintették. Reméljük ezt a jövőre nézve is. Hajts Bálint, IRODALOM. Hazánk. „Az egykor hires protestáns autonómia oda sűlyedt, hogy az alsóbb rendűek a maguk esze után elindulni nem is mernek. (Lám a klerikális lap milyen merészen itél ! Máskor meg azzal vádolják a protestantismust, hogy szabadjára hagy mindenkit. A protestáns egyháznál nincsenek „alsóbb rendűek," hanem egyenlő jogú hitfelek. Ilyen alsóbb rendűek a pápás egyházban vannak, s azoknak kötelessége is, hogy a maguk esze után el ne merjenek indulni. De nem is indulnak ám ! A nép a plébánostól, a plébános a püspöktől, a püspök a pápától függ minden tekintetben, mint alsóbb rendű, s gondolata, cselekedete, tudománya nem lehet önálló, különben „anathemal" Azon az oldalon, tehát nem jó alsó rendűeknek gúnyolni a legkisebb protestánst sem A legkisebb protestáns kevésbbé alsó rendű, mint a legelső pápista 1) Az értelmi ós erkölcsi kiskorúság, a melybe az egykor büszke magyart belenevelték, átkává, megrontójává lesz a protestantizmusnak is. (Nézzen meg a czikkiró egy igazi protestáns meg egy igazi pápista embert, községet, országot, első pillanatra látni fogja, hogy az erkölcsi és értelmi kiskorúság a pápistának jellemző tulajdona I) Az egyházi szervezet államosítása (Hiszen ezt nem kívánjuk, sőt el sem fogadnók !) csak ilyen időkben kelhet szárnyra s válhatik sokak ideáljává ; csak ilyenkor képzelhetik azt, hogy az anyagi helyzet javítása segíthet az erkölcsi rothadáson. (Az anyagi helyzet javításával csak az anyagi helyzeten agarunk javítani ! Erkölcsi rothadás, — no az is van, itt is, olt is; nálunk a szegénység, a pápista egyházban a gazdagság miatt. Mi már utána járunk az orvosságnak, a pápista egyház még nem.) A fórfiúi tetterő és az ősök hite iránti buzgalom csak ilyen korban elégedhetik meg azzal, hogy kárt okozzon másoknak a nélkül, hogy magán segítene. Az értelmi elsötétülés olyan nagytokú, hogy azok után indul a többség, a kik szakadókba vezetik és követ dob igaz barátaira. (Értelmi elsötétülésról szakszerűen beszélhet a r. kath., inert hiszen