Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Stettner Gyula. Egyházi énekügyünkhöz

A 10 mel a gyámintózet, rneíy 49 kor. 4 fillért gyűjtött. Alaptőkéje 67 kor. 42 fillér. A tanulók közt ösztöndíjul kiosztatott: 31 tanitóképezdei növendéknek 655 kor. 85 fill. más 17 tanulónak 186 korona. Hogy ezek milyen vallásúak ós mily iskolákat látogattak, a/, csak hosszadalmas, fáradságos kezelés után volna megállapítható mert nevük inellól minden közelebbi adat hiányzik. (Folyt, köv.) BELFÖLD. Értesités. Fölkérem a hit ós papjelölt urakat, a kik a szeptember 28-án délután Eperjesen tartandó szak« illetve papivizsgálatra jelentkezni szándékoznak, hogy okmányaikkal kellőleg felszerelt, s a tiszai ev. egyházkerület érdemes püspökéhez czimzett kórvényeiket hivatalomhoz legkésőbb szept. l-ig beterjeszteni szivesek legyenek. Dobsinán, 1901 aug. 10. Dr. Szlávik Mátyás, az eperjesi ev. ker. coll. theológia dékánja. Egyházi énekügyiinkliöz Nem tudhatom, vájjon nagyon megörültek e Csenge y Gusztáv, Kálmán Farkas és Ben ka Gyuláék azon, hogy Beyer Károlyban oly lelkes ügyvédre találtak Kapi Gryula és Payr Sándor ellenében. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy ők ügyvédre nem szorultak, valamint hogy Kapi Gryula és Payr Sándor sem szolgáltak rá arra, hogy B. K. oly sajátságos modorban leszólja ós megleczkóztesse őket. Hanc veniam petimusque vicissim. — A szakavatottságra nézve eltérők lehetnek a vélemények. Tőlünk dunántüliaktól rosz néven senki sem veheti, ha Kapi Gry. ós Payr S. szakavatottságában teljesen megbízunk. Ok állanak hozzánk legközelebb; őket ismerjük legjobban. Hogy pedig hazafias érzület, valamint a magyar költészet és a magyar zene iránti ének tekintetében bárki másnál hátrább nem állnak, azt tapasztalásból tudjuk. Eddigi lelkiismeretes munkájokórt nem csak ó nekik, hanem a munkában részes társaiknak is őszinte elismeréssel adózunk. Ha jól vagyok értesülve, ezt az eltérő nézeten levők sem tagadjak meg tőlük. Ez máskép nem is képzelhető. A szent munkáért lelkesülök elismeréssel szoktak lenni egymás irányában a nézeteikben, felfogá sukban való elvi eltérések mellett is. Csengey G. és Kálmán F. felszólalásaikkal mindenesetre jó szolgálatot tettek az ügynek. Felszólalásuk ösztönül szolgált annak komoly megfontolására, lehet-e és mennyiben lehet az általok jelölt irányt már a jelen körülmények közt is a történetileg adott alapon érvényre juttatni. Hogy melyik irány a helyes, melyik a téves, azt vitatni nem kívánnám. Csalatkozhatattannak senkit nem tartok, de igenis megnyugszom abban, hogy a hol meg van a kellő szakavatottsággal párosult lelkiismeretes munkásság, ott az eredménynek is meglesz a maga értéke, gyümölcse. Sajnálatos volna, ha a B. K éhoz hasonló éles felszólalások az egyházi énekügyben fáradozó munkások buzgóságát megbénítanák, munkájok folytatására kedvöket szegnék. Szintúgy sajnálatos volna ha az olvasó közönség, a „téves irány" szertelen hangoztatása által megtévesztve, gyanús szemmel nézne a munka folytatása elé, a helyett hogy biztató rokonszenvvel kisérné a bizonyára nem könnyű feladatnak további fejleményét ós sikeres megoldását. Stettner Gyula. A lelkészek tanuló fiait segélyző egyesületbe újabban tagokul jelentkeztek: 69. Zvarinyi János szarvasi lelkész rendes 70. Biszkup Bela ozdini „ „ 71. Kruttsehnitt Antal vadkerti lelkész „ 72. Kovács Dániel' felsólehotai „ 73. Fuchs Sámuel szuhányi „ . A taiikönyvyállalat alakuló gyűlésének jegyzőkönyvéből szükségesnek véljük a következő pontokat közölni : „Fölvettetett az a kérdés vájjon a tankönyvvállalat a Luther társaság Kebelében vagy pedig attól elkül'önitve mint teljesen külön állo vállalat létesíttessék e? E kérdés beható tárgyalása után a szervező bizottság azt javasolja, hogy miután a Luthertársaság közgyűlése a tankönyvvállalat eszméjét elfogadta, erőinket, ne forgácsoljuk szót, hanein lehetőleg tömöritsük, s éppen ezért illesztessek a tankönyvvállalat a Luther-társaság keretébe „mint önálló, független tankönyvosztály." Ezen függetlenségre azért van szükség, mert nem méltányos és jogos, hogy a vállalat vezetésébe a Luthertársaságnak oly tagjai lépjenek be, kik azt nem karolták föl elég meleg szeretettel ; másrészt pe dig szükséges, hogy a vállalat élén azok álljanak ós annak jótéteményeiben azon gyülekezetek papfiai ós papleányai részesüljenek, melyek a vállalat fölvirágoztatásán fáradoztak. Ennek következtében a szervező bizottság úgy véli a tankönyvvállalatnak a Luther társasághoz való viszonyát megoldani, hogy a tankönyvvállalat mint „tankönyvi osztály a Luther-társaságba beillesztetik, mely tankönyvi osztály bizottságának tagjait a tankönyvvállalatot óhajtó gyülekezetek papjai választják, kik egyetemben a tan könyvvállalati nagygyűlést alkotják, mely évenként az egyetemes gyűlés idején ül össze. A tankönyvvállalat bizottságába a Luther-társaság a maga részéről egy tagot küld, ki a társaságot képviseli. Az ügykezelés valamint a számadások vezetése a Luther-társaság többi ügyeitől egészen