Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Kund Sámuel. A lelkészkedés

TizenkilenczediK éviolyai 33. szam. Orosháza, 1901. augusztu

s 15. EVANG. EGYHÁZ ÉS ISKOLA Előfizetés dija: MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Előfizetés dija: MEGJELENIK MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. Hirdetés dija: Egész évre. . IS kor. — Égés« oldal . 16kor. Fél évre. . . e , Felelős szerkesztő ós kiadó : Fél oldal... S „ Negyedévre . 3 „ VERES JÓZSEF. Negyed oldal . 4 , Egy szám ára fill. VERES JÓZSEF. Nyolczad oldal . 2 ,, A lelkészkedés. Beszéd a manchesteri collegium jdn. 26. záró ünnepélyén. Tartotta : Dr. W a t s o n János íJan-Maclaren) manchesteri lelkész. Fordította : Lukácsy Imre. Á minap egy fiatal lelkész beiktatási ünnepélyén voltam. A szokásos jókivánatokat én is kifejeztem előtte. Azonban észrevettem, hogy az ifjű nem fogadja valami nagy örvendezéssel; 'látszott rajta, hogy állásával nincs megelégedve ; mintha több évi káplánkodása után kicsinyelné azt a helyet, a hova az Úr pásztorul állította. Az ifjú külöuben nagyon képzett, tiszteletre méltó ember, s valószínűleg jó szolgálatokat fog tenni Krisztus egyházának; de — megvallom — nekem mégis nagyon rosszúl esett, hogy kápláni éveire olyan kicsinyléssel tekint vissza, s hogy azokat nem lépcsőfoknak, de egyenesen akadálynak tekinti, szent hivatala elnyerésében. Rosszul esett látnom, hogy oly kevésre becsüli a lelkészség gyakorlati oldalának elsajátítását. Ez a tapasztalat" szült elmémben néhány gondolatot, melyet önöknek elmondok. Képzeljenek maguk elé egy 24 éves ifjút, ki most került ki a theológiáról ; agya telítve van meg nem emésztett ideákkal. Ismeretlen előtte az egyházkormányzat sokféle technikai részlete ; ismeretlen annak a népnek lelki élete, melybe neki Krisztus evangéliomát önteni, az a gyülekezet, melyet pásztorként vezetnie kell. Hogyan leend ő jó pásztor, bármily nagy theológiai jártassággal, ha nem ismeri az embereket s nem tudja az evangéliom elveit azok erkölcsi életére, vigasztalásait az emberi lélek vonatkozásaira alkalmazni ! Áz elméleti theológiának csak úgy lesz értéke, ha az a gyakorlatban érvényesülhet. Ennek érvényesítését pedig tanártól tanulni, könyvből kiolvasni nem lehet ; erre a mindennapi élet taníthat meg csak bennünket, még pedig hivatott mester oldalán. Nézetem szerint, ma azért van aunyi baj gyülekezeti életünkben, mert a lelkipásztorok elhanyagolják hivatásuk gyakorlati oldalát. Rendkívül ügyesen tudják orvosolni a bajokat — elméletileg; de az orvoslási tudományt nem érvényesítik a — gyakorlatban. Vegyünk csak például egy más pályán működő egyént, mondjuk egy orvost; meglátjuk miként késziti ez magát elő az életre. Tegyük fel, hogy az előbb emiitett ifjú lelkószszel egy időben kezdte iskolait ó is, vele egyenlő sikerrel végezte. Mig amaz nyugalmas ecclesia kikötőjébe hajózott, addig ez valamelyik fővárosi kórházban —- mint segéd — gyűjti a tapasztalatokat; odaadó szorgalommal tanulmányozza a különböző betegségeket s azoknak gyógyítási módját. De ezzel nem elégszik meg ; tanulmányutat tesz külföldön s csak több esztendei gyakorlat után lesz önálló orvossá. És ha tanulmányai végzése előtt választást engednének neki egy vidéki orvosi állás, vagy valami hires orvos mellett töltendő segédeskedós között, minden gondolkozás nélkül az utóbbi mellé szegődnék; mert vágya nem az, hogy mielőbb doktorrá legyen, hanem, hogy a doktori teendőket a lehető legtökéletesebben elvégezze. Hogy a theológusok úgy félnek a kápláni évektől, annak, a látszólag csekély fizetésen kivül, oka az is, hogy az akadémián sok olyan elméleti tudományt kénytelenek elsajátítani, melynek gyakorlati hasznát az életben nem látják; mig az orvostan hallgatók, már ott is a gyakorlati életre készíttetnek elő. Ez a körülmény magyarázza meg azt a jelenséget, hogy az orvosok később is buzgalommal tanulmányozzák az újabb kutatások ós felfedezések eredményeit, mig a lelkészek nagy átlaga saját szakja tanulmányozásának sem hiányát* sem szükségét nem érzi.