Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - IX. Kérdések, válaszok - Lelkész adója kétszeresen számítandó

erősödött az ultramontanismus. Befolyásuk a nép­élet s az ipar és gazdaság összes ágaira terjed ki. s valósággal boykottál ják azt a mi protestáns. A prot. notabilitások fekvőségei pápás kézbe kerül­nek s a holt kéz birtoka is óriásilag növekszik. S a IUÍ Zichynkhez hasonlóan nem tűrik meg a prot. munkást a pápás földbirtokosok vagy vállalatok. A jezsuitáknak Hollandiában viselt dolgai tanul­ságul szolgálnak azoknak, a kik a jezsuiták visz­szahivását sürgetik a sajtóban és a parlamentben Németországban. Elzász-Lothringiában is rendeztek az egyházi es kormányhatóság hosszas tárgyalásai után a különböző vallásfelekezetek lelkészei ré­szére a kongruát. E szerint a prot lelkészek 6 szolgálati éven át 2000, azontúl 2200, 12 évi szolgálat után 2400, 18 év után 2600, 24 év után 2900 s 30 évi szolgálat utan évi 3200 márka javadalmazásban részesülnek. Eddigelé a lelkészek között fizetés dolgában csak 3 osztály állott fenn, A fizetés újabb rendezése ez évi április 1 vei lépett élet­be. Még kedvezőbb lesz a kongrua 1903. ápr. 1 vei, a midőn a 2000 márka minimális és 4000 márka maximális fizetés lép életbe. Forrásunk megjegyzi, hogy a javított viszonyok között aztán a lelkészek meg ne felejtkezzenek az ev. paplak eddigi díszé­ről: a megelégedés és egyszerűség régi erényei ról. Sapienti satl Spanyolország közművelődési állapota felette szomorú. A legújabb statisztika szerint 3 543,595 iskolaköteles gyermekből csak 1.104,779 nek van iskolája, úgy, hogy az iskolakötelezettség törvénye csak papiroson van meg. Az utolsó nép számlálás szerint e szerencsétlen országban 6 mii iió, az az 33$ az analfabéták száma. A 6—800 márka évi fizetésben részesült tanitók évek óta nem kaptak fizetést, úgy, hogy a kormány nekik már 9.026,503 pesetával adós. Legújabbi kérvé­nyükben arra kérik a kormányt, hogy „az éhség és nyomortól" óvja meg őket, mert ellenesetben „strikeolnak." lm ezt a történeti szívességet kö­szönheti az egykoron oly hatalmas Spanyolország a pápás uralomnak I (Dobsiua) Dr. Szlávik Mátyás. IRODALOM. Székács József élete és irodalmi mun­kássága. Irta B e n k ó István. Marosvásárhely, 1901. Ára 2 kor. A hires szónok, eszélyes su­perintendens, tekintélyes iró életrajzát és műkö­dését érdekesen irja le a szerző, ki minden irány­ban részletes kutatás és tanulmány alapján raj­zolja a tanulságos élet lefolyását, áldásos tevé­kenység eredményét. Vajha minden jelesünknek akadna olyan életirója, a ki szakértelemmel, tü­relemmel, szeretettel őrizné meg emlékezetüket! Magyar Állam. „Minthogy már benne va­gyunk a tárgyban, a protestánsok újabb politikája intézőinek felvilágosításul lapunk álláspontjáról megmondunk annyit, hogy mi igen is helyeseljük, hogy az állam adjon segítséget a felekezeteknek, ez ellen legfeljebb akkor szólalunk fel, ha a se­gély nincs arányban a felekezet számarányával, de a segély között és az összes egyházi és isko­lai szükségleteknek - állami fedezete között ég ós föld a különbség. (Hogyne ! azt mindnyájan tud­juk ós éppen azért kívánjuk az egyenlő eljárást minden felekezettel, tehát a r. kath felekezettel szemben is. Ámde nemcsak a számarányt volna méltányos tekintetbe venni, hanem azt is, hogy a felekezet milyen viszonyban van az állammal és a külfölddel, hitelvei szerint; mert hogy az a hitfelekezet, mely életének minden gyökórszálával ehhez a hazához ragaszkodik egyedül, s az a má­sik, a melyik Rómából kapja a parancsot, s még a hazai politikában is irányadást a pápától fogad el : hogy ez a kettő a hazától teljesen egyenlő elbánást érdemelne, az nem volna igazságos és okos dolog.) Mi csak a teljes fedezet ellen tilta­kozunk (Persze csak a többi felekezetre nézve, a r. kath. felekezetre nézve a teljes fedezet fenn­tartását követelné I) és nem fogjuk a protestánsok önbizalmának megcsökkenéseért feláldozni a mi egyházunk szabadságait is sub titulo egyenlőség és viszonosság. (A r kath. már nem felekezet, hanem egyház, úgy-e bár?! Ezen egyház szabad­ságát már régen feláldozták, egyrészt a papának, másrészt az államnak. Hanem az ár nagy volt : úri helyzetet adott cserébe. Mikor még protestáns és zsidó földesúrtol togad el az „egyedül üdvö­zítő egyház" plébánosokat !) Ha ók csak a maguk bőrét viszik a vásárra, ám tessék. Adják fel jo­gaikat, iskoláikat, ha úgy vélik jónak, csak tőlünk ne követeljék ugyanazt. (Nevetséges hányavetiség ! Mi nein követeljük, hogy adják fel a r. katholiku. sok a maguk iskoláit, hiszen voltakép nincsenek iskoláik, a maguk áldozatából fenntartott iskoláik ! Mi szívesen elfogadjuk az egyenlőséget mind a két alakjában : adjon az állam nekünk is annyit, mint adott a r. kath. és g. kath. kel. egyházak­nak, vagy vegye vissza azoktól is, a mit adott nekik s hagyjon magára, maga erejére minden felekezetet!) Ezért ós csak ezért tartjuk mi lehe­tetlenségnek az 1848. XX. t. cz. 3. §-ának vég­rehajtását." Válasz. Az „Evang. Egyház és iskola" 1901. évi 26. számában azon kérdés lett a nyilvánossághoz in­tézve, hogy ha a községi virilisták névjegyzéké­nek összeállításánál az 1886. XXII. t. cz. 33. §-ának 6. bekezdése értelmében a lelkésznek adója két-

Next

/
Oldalképek
Tartalom