Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - III. Gyűlések, ünnepélyek - VI. szab. k. városi egyházmegye

lelkének megrontásában áll." Hát mi a fiatal ember öngyilkosságát nem holmi Werther-féle lelkiküzdelmeknek vagy pláne a modern theológiai tanárainak, hanem beteges lelki állapotának tulajdonítjuk és ebből ilyen meg nem engedhető következtetést levonni nem tudunk s arra nem is vagyunk hajlandók. Az a legkönnyebb és legkényelmesebb: speczialis eseteket generalizálni. Ugyan melyik theol. tanár veheti azt magára, hogy megrontja az ifjúság lelkét"? Talán még sem kellene oly hamarosan Ítélnünk, hogy meg ne ítéltessünk ! Az „Evang. Bund" elnöksége a német nemesek romanizáló szövetsége ellen protestátiót intézett. Nevezett szövetség azzal vádolla a Bund ot, hogy annak „vallásos nézetei veszelyeztetik a nép hitét és ellentétben állanak az apostoli hitvallással s a két felekezethez tartozó nemesek békés együttélésével." Szerintünk is teljesen légből kapott a nemesi szövetség vádaskodása a mennyiben az „Ev. Bund" „vallja a Jézus Krisztust, istennek egyszülött fiát s az üdv egyetlen közvetítőjét," s vallja „a reformátió alapelveit," a melyekkel ugyanis meg van óva annak keresztyén és evan geliomi jellege." Hozzájárul még az is, hogy a „Bund" eddigi munkássága úgy Németországban a maga „röpirataival," mint különösen az osztrák ev. reformmozgalom erőbitése terén nagyon is positiv ev. alapon áll. Hogy „kényes theol. irányú férfiak is tartoznának az ő vezetői közé, arról mit sem tudunk. Szinte bosszantó és szánalmas az a vádaskodás, a melylyel Németországban az egyes theol. és. egyházi pártok Róma nagy gyönyörűségére egymást illetik. Münchenben a prot. lélekszám gyarapodóban van. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a protestánsok száma 1895 óta 11,084-el emelkedett. Az egyházközség 4 parochiára van osztva, a melyeken közel 20,000 hivő esik egy lelkésznek gondozása alá. Forrásunk szerint a vegyes házasságok ártanak a protestantismusuak, s az állam sem igen támogatja eléggé annak kul túrális munkásságát. Különben a protestantismus Bajorországban is emelkedőben van. Az utolsó 2 év alatt 4 prot. templomot és 2 imaházat avattak fel annak felső részében. De azért a pápás rendek is 1885—1900-ig 132-vel szaporodtak, s különösen a Liguori tanait valló kapuczinusok terjednek. .Renaissance" czim alatt ád ki Müller kath. lelkész és philosophus Münchenben egy folyoiratot, a melyben a kultúrtörténet és vallás fegyvereivel küzd a centrum s általában a papismus törekvései ellen egy megtisztult „vallási kaíholiczismus" szolgálatában. Ä „centrum" — úgy mond — ép oly joggal viseli a „klerikális párt* nevét, mint az osztrák császár .a jeruzsálemi király

r czirnet. Különösen élesen támadta a bajor püspököket;?'és pralátusokal.f mivel ellenszenvvel viseltetnek a bajor „lelkipásztori egyesület" ellen. Az ultramontán sajtónak felette kényelmetlen e folyóirat megjelenése, s a püspöki kar beleavatkozását sürgeti. Részben el is érte azt, a mennyi ben — mint emlilettíik — iratai az Indexbe kerültek. Müller a püspöki karnak a néppel szemben tanúsított tartózkodó viselkedését is erős kritika alá vette. S aztán Róma mégis a nép egyházának mondja magát fejében és tagjaiban egyaránt Dobsina. D r. S z 1 á v i k Mátyás. IRODALOM. Sárospataki Lapok. „Ne tévelyegjen, a ki azt hiszi, hogy a prot. theol. fakultásnak az egyetemen felállításával közelebb jutunk a vallás egyenlőséghez. Az államnak kultúrális feladatai vannak, kultuszbeliek nincsenek. A papképzés pedig mégis csak a kultusz dolga, mondhatjuk forrása. Egyenlősíteni ebben a dologban nem akkor lehet, ha mindenik felekezetnek állítunk az egyetem mellett theol. fakultást; hanem akkor, ha azét is eltöröljük mellőle, a melyiknek van. Nem több tudásra, hanem erősebb hitre, az evangéliom fokozottabb szerelmére van szükségünk, mert félő, hogy ha ellenségeink reánk törnének, nem lenne annyi hitvallónk s vértanúnk, mint volt a régiben; nem zendülne annyi ajakról a vallomás : „a Krisztusnak evangélioma Istennek hatalma minden hívőnek idvessegére !" Ha nem lenne a magyar közéletben annyi hajlam, mint a mennyi van, az ultramontanizmusra s a klerikálizmusra s ha e hajlam valósitasa ellen mindörökre biztos óvszerünk lenne: akkor is a vétekre csábulás netovábbja lenne kiadni kezünkből a papképzés irányítását. Az állam ingyen nem adhatná az anyagiakat, a lelkiekből kellene elvennie viszonzásul. A támogatás ára egy darab lenne a szabadságból. Es az a szabadság a mi szabadságunk. A szabad ságban pedig megmaradjatok I Es ha nincs — a jelen helyzetben — anyagi erőnk, könnyitsünk magunkon a jogi, sót, ha meg kell lennie, a népoktatás átengedésével, mint a melyeknek passzusát az átvételre már-már úgyis megirta az állam kormány. De a theol. oktatás önkormányzatunk legsarkalatosabb attributuma, minden fegyvereink között, melyeket kiadunk, vagy erővel kivesznek kezeinkből, maradjon a legutolsó. Nekünk a szabadság szívben, agyban egyetlen jelünk, a melyben még győzhetünk. Ne vegyünk magunkra lánczot, még ha aranyból kovácsolnák is." Értesítés. „Az oltár, szószék és koporsóköltészete" czimú fohászgyűjtemény kiadása anyag i pártolás hiányában jobb időkre marad. Tisztelettel Nagy Lajos szentantalfai evang. lelkész.