Evangélikus Egyház és Iskola 1901.

Tematikus tartalom - II. Értekezések, jelentések, beszédek, indítványok - Beyer Károly. Egyházi zenénk magyarsága érdekében

fejlesztéséről űj magyar egyházi énekek alkotá-' sával és meghonosításával is gondoskodnunk kell. Á módozatokra és a munka sikerét biztosító intézkedésekre vonatkozó tanácsaival is mindenben egyetértünk. Csak túlságos aggodalmait nem osztjuk, melyeket a reformok keresztülviteléhez fűz. Ben ka Gyula sokkal több nehézséget lát a refoimok gyakorlati kivitelében, mint a mennyivel az igaz, természetes, bár elhanyagolt ügy győy •/elme tényleg jár. Túlságos aggodalmainak nagyon ellene szól amaz elvitathatatlan igazság, hogy a magyar zene magában rejti mindazon kiváló tulajdonságokat, melyeket a magasztos egyházi zene megkíván. Fénjesen tanúsítják ezt megindító, gyönyörű világi népdalaink is. Született költőink a magyar sziv tiszta és nemes érzését sok szép egyházi, va* ásos költemenyben is kifejezésre juttatták. Ezeknek hasonló alkotására továbbra is számithatunk. Számithatunk hivatott zeneszerzőink támogatására is, a kik eme szép, áhítatos költeményeket magyar lelkű egyházi dalokba önthetik. Ez alkotásukhoz ihletet meríthetnek megindító, szép világi dalainkból. Mert, ha idegen világi dallamok egyházi dallamokúi. chorálokul beváltak, vagy ha egyes motívumaik alkalmasoknak bizonyultak egyházi dallamok alkotásánál, miért ne volnának éppen a mi zengzetes, megindító világi dalaink alkalmasok arra, hogy róluk a magyar zene himporát egyházi dallamainkra átvihessük ? !.. Bizony; zeneszerzőink egyházi dallamok alkotásánál keresve sem találhatnának ezeknél alkalmasabb és szebb mintákra I Kitiltanák szivükből azt, a mi azokban világi, de megkeresnék bennük és alkotásuknál értékesítenék azokat az igaz gyöngyöket, a melyeket a romlatlan magyar lélek hite, bizalma és szeretete teremtett. S az ilyen dalok lennének egyházi zenénk legszebb gyöngyei, melyek a legtermészetesebb forrásból: a nép szivéből származnának. A mi pedig a szívből jó, az a szívhez szól. A magyar ember lelkesedéssel és hamar elsajátítaná az ilyen lelkéből lelkedzett énekeket, melyek igazán megnyugtató és épületes hatásúak lennének reá nézva. Egynehány ilyen ének évenként észrevétlenül meghonosodnék népünk körében s ugyanannyi idegent szorítana ki. Egyházi énektárunk magyar dallamai ilyképpen fokozatosan gyarapodnának, az idegen dallamok pedig észrevétlenül de következetesen tünedeznének. Az utat azon cxélszerű intézkedések és helyes reformok életbeléptetése egyengetné, a melyeket BenkaJ Gyula alapos szakértelemmel már közölt velünk. Kimélet csak azt a néhány idegen chorált illetné, a melyekhez fontos egyháztörténeti és kegyeletes emlékek fűződnek. Igy sohasem lennénk szűkében egyházi énekeknek s idővel czólunkat teljesen elérnénk. Abban tehát mi is egyetértünk Benka Gyulával, hogy a dolgot elhamarkodni nem szabad, mert a meggondolatlan, erőszakos munka inkább ártana, mint használna az ügynek. De szentül hiszszük, hogy a fokozatos, tapintatos munka minden különösebb nehézség nélkül feltétlen sikerrel jár, mert az igaz ügynek előbb, vagy utóbb: de győzni kell. Annyi tény, — s ebben Kapi Gyulának is igaza van, — hogy a magyar egyházi éneklés gyakorlati kivitele nem minden nehézség nélküli feladat. De nem is lehet az, mikor hosszú idők mulasztásának pótlásáról és hosszú idők tévedésének helyrehozásáról van szó. De abban már megint nincs igaza Kapinak, mi* dón ezért az egyházi énekügy okszerű és gyökeres rendezéséről és újjáalakításáról hallani sem akar. Mi éppen ellenkezőleg: kétszeres oknak tekintjük ezt arra, hogy nagy erélylyel, kitartással és tapintatosan nyomban hozzálássunk az üdvös reformáláshoz. Bizony: lelkes odaadó munkára s mindenekfölött időre van szükség, hogy a fölvetett szép eszme egészen testet ölthessen. De az egyházi énekügy alapos ós helyes reformálását úgy sem lehet rövid egy-két évi munka eredményétől várni. A megrendelésre készített vásári munkában nem lehet köszönet. S ha még hozzá idegen csapáson járunk is: inkább ártunk, mint használunk az ügynek. Mert hiába porolgatjuk és kefélgetjük az elnyűtt idegen gúnyát: annál kopottabb, silányabb lesz az, de magyar gúny a sohasem 1 e sz belőle! Azért mi mint protestánsokhoz illik, bátran sikra szállunk igazunkért ós bátran hangoztatjuk a természetes fejlődós és haladás elvét. Nem félünk, hogy a magyar egyházi zene a „kipróbált énekesek és énekkarok" seregét hozza nyakunkra; attól sem félünk, hogy egyházi énekügyünk nemzeti irányú fejlődése ós haladása nyomában a rómitő „pápista cultus" settenkedik. Nem respectálunk semmiféle „kipróbált rhytmus"-t, nem félünk a .kétes értékű új alakokétól, sem azoknak rakonczá)lankadásától, sem bármiféle